A Nézőpont további súlyos problémákat is talált, tanulmányukban összesen nyolc pontban, bőven kifejtve foglalkoztak ezekkel.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont vezetője ezek alapján fel is szólította a közélet minden, magyar és külföldi szereplőjét, hogy a továbbiakban tartózkodjon a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexére való hivatkozástól, mert az hiteltelen, téves módszertanon alapul és téves következtetésekre jut.
Mráz a tanulmányukat bemutató sajtótájékoztatón arra is rámutatott, minden visszásság ellenére a Transparency indexe olyan hivatkozási pont lett, melyre mutogatva országokat elmarasztaló jelentések születnek az EU-ban, vagy akár kormánytagokat tesznek szankciós listára az Egyesült Államokban, de Mráz Ágoston szerint Magyar Péter is a Transparency munkásságának köszönheti, hogy Magyarországot rendre az EU legkorruptabb országaként jellemezheti.
Úgy tűnik, a TI mindezt megfejelve most még egy veszélyes hatóságot is rászabadítana Magyarországra a saját, gyenge lábakon álló kutatásaikra hivatkozva.
Mi a baj a TI javaslatával?
Mint azt már említettük, Ligeti Miklós maga is veszélyesnek nevezte azt a javaslatot, hogy az Integritás Hatóság párhuzamos hatásköröket építhessen fel, nyomozhasson és vádat is emelhessen.
Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Közéleti Tudásközpontjának tudományos igazgatója megkeresésünkre kifejtette: „Megvizsgálva, hogy az Európai Unió tagállamainak korrupcióellenes hatóságai milyen hatáskörökkel vannak felruházva, valamint hogy hatásköreikhez milyen típusú szankciók társulnak, elmondható, hogy
a Transparency International Magyarország jogi igazgatója által felvetett nyomozási jellegű jogkörök szinte ismeretlenek az uniós tagállamok korrupcióellenes hatóságaival összefüggésben.
Hasonló jogkörökkel mindössze a görög (National Transparency Authority – NTA) és a lett (Korupcijasnovēršanas un apkarošanas birojs – KNAB) korrupcióellenes hatóság rendelkezik.”
Lomnici szerint, ami az előnyöket illeti, leginkább a hatékonyság növelésének lehetőségét lehet kiemelni a hagyományos nyomozó hatóságokra, illetve az ügyészségekre nehezedő ügyteher csökkentése révén, hiszen az említett szerveknek számos más típusú ügyben is el kell járniuk a mindennapok során.
Az alkotmányjogász szerint azonban a veszélyeket tartalmazó lista jóval bővebb.
„Egyrészt, a nyomozási és vádemelési jellegű jogkörrel eljáró autonóm államigazgatási szerv, valamint a hagyományos igazságszolgáltatási struktúrát (rendőrség, ügyészség, bíróság) érintő összeütközések, hatásköri konfliktusok könnyen
valódi jogállamisági aggályokat eredményezhetnének.
Másrészt, ha egy ilyen jogkörrel rendelkező hatóság élére különböző okoknál (például a kiválasztási folyamat elégtelensége) fogva nem a megfelelő személyek kerülnek, vagy a szervezet fokozatosan túlzott hatalmat kap, akkor
a függetlenség és pártatlanság sérelmével párhuzamosan az önkényes döntések, tisztességtelen eljárások, valamint a politikai jellegű visszaélések kockázata is jelentősen megnőhet”
– fogalmazott Lomnici.
Az alkotmányjogász azt is leszögezte, megfelelő biztosítékok és fékek nélkül
egy instabil és politikailag befolyásolható szervezet jöhet létre, amely az említett jogkörök birtokában – a jogállamisági aggályok mellett – beláthatatlan veszélyekkel járhat együtt.”
Nagyhatalmi érdekek szolgálatában
Ahogy korábban a Mandiner is megírta, a Szuverenitásvédelmi Hivatal októberben közölt egy jelentést a Transparency International Magyarországról (TIM).