A Tisza Párt üdvöskéje teli rüszttel irányt mutat – Dávid Dóra szerint óriásgyárakkal kéne dekarbonizálni, bizony!

Kis videóban mutatta be a minap Dávid Dóra az Európai Unió „versenyképességi iránytűjét”, lelkesen magyarázva, hogy a terv értelmében egyrészt fejleszteni kell a mesterséges intelligenciát, mégpedig óriásgyáraknak nevezett hatalmas adatközpontok létrehozásával, másrészt „dekarbonizációra” van szükség, azaz csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást, mégpedig mielőbb nullára.

vagy milyen más innovatív technológiával oldható meg, hogy egyszerre elégítsük ki a falánk szerverek energiaigényét és varázsoljuk karbonsemlegessé az Európai Uniót – pedig valahol ennek tisztázásánál kezdődne a lényeg.

– ami a felhasználók és az alkalmazások számának növekedésével egyre emelkedni fog (kivéve persze, ha Dávid Dóráék vezetésével áttérünk az erőforrás-kímélőbb, cenzúrázott kínai DeepSeekre). Lehet erre csillogó szemmel legyinteni, mondván, ugyan, idővel a mesterséges intelligencia simán meg fogja oldani, hogy minél inkább „tiszta” energiát használjon – csakhogy akkor is rá kellene bökni, hogy pontosan mikor, hol és milyen energia lesz az, különösen télvíz és az úgynevezett „sötétszélcsend” idején, amikor a nap nem süt, de legalább szélenergia sem igen termelődik.

– pedig az elvileg sillabuszként használt Draghi-jelentés külön hangsúlyozza a mesterséges intelligencia jelentős energiaigényét (továbbá rögtön utána azt is, hogy a dekarbonizáció tekintetében a fekete-fehér megoldások aligha lesznek sikeresek).

A „Beyond Fossil Fuels” nevű berlini székhelyű lobbiszervezet épp most adott ki egy jelentést, amely szerint az elkövetkező hat évben az Európai Unión belüli egyre több adatközpont

– hacsak nem fedezik a teljes vonatkozó energiaigényt megújuló energiával, akkor viszont 2030-ig az összes újonnan termelendő megújuló energia közel 20 százaléka menne el erre a célra, ami más területeken akadályozná a fosszilis energia kivezetését. A szervezet ajánlásai szerint ezért az adatközpontok teljes energiaigényét a célzottan azok üzemeltetéséhez termelendő további megújuló energiával kell fedezni, méghozzá a nap 24 órájában – az nem derül ki, hogy hogyan, mármint hogy amikor még

hogyan varázsolnának megújuló energiát egy komplett németországi adatközponthoz (pedig arrafelé aztán már tényleg az erdőkben is zajlik a fakitermelés és a betonozás, hogy megfelelő legyen a szélturbina-sűrűség). Vagy ha a napos-szeles Spanyolországba koncentrálnák az adatközpontokat,

Mert bár igen mutatós Dávid Dóra kezében az elegáns iránytű, és tényleg nem lenne baj, ha Európa nem maradna le véglegesen, az is tény, hogy az elkövetkező öt évben Nagy-Britanniában létesítendő új adatközpontok például annyi vizet fognak felhasználni, mint a félmillió lakosú Liverpool; az MI-szolgáltatások bővülése nyomán a Google, a Meta és a Microsoft legutóbbi jelentése egyaránt arról számolt be, hogy

Kutatók szerint 2026-ra a világon létező adatközpontok összesített villamosenergia-fogyasztása meg fogja közelíti Japánét; ezekhez a létesítményekhez ráadásul évente milliószámra szállítanak le a gyártók grafikus processzorokat, amelyek szintén nem az árok szélén teremnek burjánzó gazként, hanem különféle nemes- és ritkaföldfémekből állnak össze, nem egész kibocsátásmentesen.

Eközben a minap a tömött buszon

olyan természetes mozdulattal, mintha naphosszat ezt gyakorolná. Nem ósdi módon rákeresett, pláne nem otthon lapozta fel a lexikont vagy hívta fel a nagyit (pedig az lenne az igazán reinnovatív módszer), hanem ezért a pimfli információért is az MI-t dolgoztatta – a sima internetes kereséshez képest

nem beszélve az extra mennyiségű hűtővízről, valamint az újabb és újabb MI-modellek betanításához szükséges megawattórákról. Az is klassz, hogy egyre több európai háztartásban nem valamely családtag írja papírcetlire, hanem a hűtőszekrény lövi fel a felhőbe (azaz a távoli szerverfarmokra) a bevásárlólistát – csak ne higgyük, hogy ettől hamarabb fogunk dekarbonizálódni.

Így hát mindaddig, amíg az energiaügyi kérdések nincsenek megnyugtatóan tisztázva, a gondos uniós jogalkotó, és

akár azzal is beizzíthatná a „versenyképességi iránytűjét”, hogy valamiképpen tisztázza: a mesterséges intelligencia pompás találmány, ha az intelligenciánk megfelelő irányú meghosszabbítására, például rákos megbetegedések korai felismerésére vagy bűncselekmények felderítésére szolgál – ellenben a tömeges energiapazarlás és a versenyképesség-romboló eltunyulás eszközévé válhat, mihelyt az egészséges agyunk és a működő izmaink helyettesítésére használjuk. 

majd az energia- és vízfogyasztási adatok, valamint a kibocsátások láttán felsikolt, és kiötli, mi mindent kellene még 2035-től betiltani – csak az kevéssé segítené elő a versenyképességet.

Mindeközben a Századvég épp most idézte fel, hogy

egy ukrán portál pedig arról számol be, mennyivel nagyobb szénlábnyomot jelent a háború minden újabb napja az Európa és Ázsia közötti légi közlekedésben. Ha tehát az úti cél a Dávid Dóra által emlegetett „innováció, dekarbonizáció és biztonság”, az uniós iránytűnek először talán az orosz-ukrán béketárgyalásokhoz kellene elkalauzolnia minket – aztán persze ha tudja az utat egy innovatív fényevő mesterségesintelligencia-óriásgyárhoz, akkor majd mindenképp haladjunk tovább arrafelé is.

Pártelnöke ellenben szerda este, amikor épp a „Néma válság: az európai fiatalok mentális egészsége” című vita zajlott (utolsó témaként) a strasbourgi plenáris ülésen, a rendszerváltó kártyával kapcsolatos friss posztja alatti kommenteket olvasgatta, rögvest reagálván is az előfizetések számával kapcsolatos kötözködő kérdésre.

– a „versenyképes dekarbonizáció” felé ugyan ez sem vezet, de azt precízen megmutatja, hogy mi arrafelé a prioritás a fiatalok mentális egészségével szemben.

***

(Nyitókép: Dávid Dóra Facebook-oldala)