„Vége van, kicsi” – az orbáni békemisszió teljes kudarca

„Az orbáni »békemisszió« semmit, tényleg semmit nem ért el. Nem volt mögötte sem terv, sem mandátum, sem hitelesség. Júliusban Orbán Moszkvában még átfogó rendezést próbált tető alá hozni. Decemberre ebből annyi maradt, hogy »Nnna, Vlagyimir, kérlek szépen, csak egy icike-picike, pár napos tűzszünetecskét, léccci....!«

.

.

Amikor az EU-elnökség 2024. július 1- átvételét követően Orbán rövid kijevi útjával (július 2.) elindult a „békemisszió«, még lehetett benne reménykedni, hogy talán lesz belőle valami. Miután azonban három nappal Kijev után már meglepetésszerűen Moszkvába ment, visszaélve az EU-elnökség adta láthatósággal, utána pedig Pekingbe, és onnan utazott az Egyesült Államokba a NATO-csúcsra, és mellesleg Trumppal találkozni, és közben telenyilatkozta a médiát a »békemisszióval«, már látszott, hogy ez valami egészen másról szól.

.

Fegyverszüneti közvetítés akkor szokott sikeres lenni, ha maga a folyamat nem jár zajjal (tehát nem válik politikailag sebezhetővé azelőtt, hogy megvalósulna) és nem szítja a feszültséget a harcoló felek között, hanem csökkenti. Akkor még nem látszott, hogy mi lehetett a valódi cél... csak az volt tiszta, hogy ebből így nemigen lesz magyar közvetítésű fegyverszünet.

.

Július 15-én volt egy hosszabb bejegyzésem arról, hogy miért van eleve kudarcra ítélve ez a »békemisszió«. Beteszem a linket az első kommentbe (1. forrás) Azzal érveltem, hogy azért nem lesz ebből semmi, mert Orbánnak sem kidolgozott terve, sem közvetítési mandátuma, sem pedig hitelessége nem volt ahhoz, hogy érdemben közvetíteni tudjon.

.

Úgy zártam a bejegyzést, hogy »Mark my words: a féléves magyar EU elnökség végén éppúgy háború lesz, mint az elején. Ami, tegyük hozzá, tragédia. A »békemisszió« pedig ezen egy jottányit sem fog változtatni.«

.

És sajnos pontosan ez is történt.”

Nyitókép forrása: Rácz András Facebook-oldala