Egyre nagyobb az aggodalom Európában: semmi sem úgy alakul Magyarországon, mint ahogyan tervezték

Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.

A gonosz lengyel kápónők, a krumplihaja, amit élete kockáztatásával lopott, az eltűntek – véget nem érően hallgattam a nagymamát.

Amikor pofozgatták egymást, hogy színük legyen; a mellette álló ukrajnai nő kifordult szeme, amikor az SS-es homlokon lőtte; a doberman és a jóságos fegyőrnő, aki végül leparancsolta róla a kutyát; a szag, ami a tus felől jött; a koszos vatta, amit gennyedző fülébe nyomott; a harc a szalmazsákokért; Mengele szép mosolya, ahogy rávillant és továbbengedte; a marharépaleves; a hideg; a rettegés. Főleg az utóbbi.