Gondolatok Bödőcsről, Hofiról és a „masináról”

„Páran rám írtak, hogy mégis hogyan mondhattam azt, hogy kedvelem Bödőcs Tibor humorát. Hiszen keményen, provokatívan kormánykritikus/nemzetellenes/független/szabad (a jelző továbbra is választható), így nincs jogom dicsérni, hiszen én meg... Én meg mi? Nersevik/hazafi/Putyin-bérenc, kinek mi vagyok.

A mondandóm lényege nem ez volt. Azt próbáltam elmondani a Hofi-adásban, hogy vele is megtörtént az, ami annyi tehetséges, sokra hivatott emberrel: az aktuálpolitika »rabja« lett. Meg akar felelni annak a képnek, amelyet a rajongói raktak fel a falra. Az új Hofi, aki elküldi Orbánékat a fenébe. Mindenkivel ez történik? Kétségtelen, hogy Hofi Géza sem kádári szelepnek indult, Komlós idomította, aztán a tehetséges parodista megszerette ezt a kényelmes, jól fizető, vadászgatós »bohóc-létet«. Elhitte a saját – kitalált – bátorságát. És amikor felébredt – a rendszerváltoztatás idején – már nem maradt más, csak a gyűlölet, az elkeseredettség. Mint Moldova Györgynek a gátlástalan Kádár-imádat.

Sötét, sunyi dolog a változás. És kegyetlen ez a masina is. A kétoldalú média egyik fele ünnepel, a másik támad (vagy elhallgat), az egyik lázadó félistenként, a másik köpedelemként kezel, nyilvánvaló, hogy hová húzol, akit kiosztottál magadnak, akit kiosztott neked a sors.”

Nyitókép: Mező Gábor Facebook-oldala