Ez gyors volt: máris itt az év botránya – nála kétszer idősebb szerző cikkével szállt vitába a huszonéves újságíró!

„Kohán elvtárs éber” címmel vasárnap ebédidőben reagált a Magyar Hang a Mandiner szombat délutáni véleménycikkére,

mi lenne, ha azok, akik nem támogatják a Fideszt, kormánybuktatási céllal sorra eladnák az állampapírjaikat.

„Minő kapkodás egy szürke szombat délben, amikor a fű sem nő!” – gúnyolódik a Magyar Hang munkatársa, rámutatva, hogy Kohán Mátyástól „nem egészen öt órával (!)” a Telex-cikk megjelenése után már meg is jelent egy reakció.

Azaz: Kohán egy „éber elvtárs”, mert szombat délelőtt a Telex cikkét elolvasván,

Ha véletlenül pont síelt volna a hétvégén, és csak hétfőn olvasta és véleményezte volna a Telexet, nyilván az lett volna a cikkével szembeni ellenérv, hogy lám, megvárta a központi sillabuszt, a hétfői eligazítást, a pártukázt, mert anélkül egy kósza gondolat nem sok, annyi nem terem ezeknek a fejében.

Reichert János, a Magyar Hang szerzője bezzeg semmiképp nem nevezhető éber elvtársnak azzal, hogy a hétvége kellős közepén, valamikor a szombati sziesztaidő és a vasárnapi ebéd között

Ráadásul „Kohán elvtárs éber” címmel és tartalommal, tehát még véletlenül sem a dolgot magát állítva középpontba, állításaival vitatkozva, hanem a személyét pellengérre állítva.

„Kapitány Balázsról illik tudni, hogy demográfus, statisztikus, százas nagyságrendben jelentek meg tudományos írásai magyar és külföldi kiadványokban, és nem mellesleg kétszer annyi idős, mint Kohán” – „érvel” a szerző. Fiatalabb vagyok Reichert Jánosnál, ezért még véletlenül se kötnék bele a mondatába, de azért érdemes lett volna jobban kibontani ezt a gondolatot.

A publicista pedig mekkora korkülönbség felett nem érvelhet mások felvetéseivel szemben? Ha Donald Trump benne van a korban és felépített életében ezt-azt, akkor egy nyikhaj negyvenes magyar újságíró csak elismerően rebeghet róla? Továbbmegyek: ha Sulyok Tamás a legfőbb közjogi méltóság, ráadásul másfélszer annyi idős, mint Magyar Péter, ezenkívül az elsődlegesen ügyvédi, egyetemi oktatói, valamint alkotmánybírói tevékenysége mellett 66 tételből álló publikációs lista szerepel a neve mellett (többek között egy szaktanulmány „Die Erga-Omnes-Wirkung der mitgliedstaatlichen Verfassungen und die Kompositverfassung” címmel és egy monográfia az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzetéről),

Ha a szájára veheti, akkor mi okból illeti őt meg inkább a véleménynyilvánítás szabadsága, mint egy tisztelettudó újságírót?

Fleck Zoltán 56 éves volt, amikor elkezdett az egyszerű többséggel történő alkotmányozásról delirálni; publikációs listájában 110 elem szerepel (jó, hát tételnek számít a CEU Press kiadásában Budapesten megjelent, „posztkommunista maffiaállamról” szóló kötetbe írt „Jog a maffiaállamban” című 2017-es tanulmánya is) – tán ócska „elvtárs” volna minden elemző, aki veszélyeket mert látni Fleck doktor felvetésében?

Továbbmenve a Magyar Hang újságírója egy 1942-ben alkotó nyilas skriblerhez hasonlítja a Mandiner publicistájának azon felvetését, hogy aki állami alkalmazott (pontosabban néhány héttel ezelőttig az volt), annak talán nem kellene az állam eminens érdekei ellen szólnia a nyilvánosság előtt. „Magyarán Kohán Mátyás szerint aki állami alkalmazott, az kizárólag helyeselheti az állam működését, közelebbről az államvezetést. Innen már csak egy lépés az ilyen hazaárulók példás megbüntetését követelni. Esetleg alaptörvény-módosítást kezdeményezni, miszerint a kormánytisztviselők, közalkalmazottak, pedagógusok, egészségügyiek, vasutasok stb. ezentúl automatikusan Fidesz-szavazóknak tekintendők, sőt a digitális állampolgárságnak hála el sem kell menniük szavazni, a voksukat az okos rendszer magától elkönyveli a Fidesznek”

Lapozzuk fel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatát: a II. cím („A tisztviselők jogai és kötelezettségei”) alatti 17a. cikkben például ezt olvassuk: „A tisztviselőnek joga van a szólásszabadsághoz, megfelelően tiszteletben tartva a lojalitás és a pártatlanság elvét. (…) Az a tisztviselő, aki egyedül vagy másokkal együtt nyilvánosságra kíván hozni vagy hozatni bármely olyan szöveget, amelynek tárgya az Unió tevékenységével kapcsolatos, előzetesen tájékoztatja erről a kinevezésre jogosult hatóságot. Ha a kinevezésre jogosult hatóság bizonyítani tudja, hogy a tervezett közzététel alkalmas arra, hogy súlyosan sértse az Unió jogos érdekeit, a kinevezésre jogosult hatóság az információ kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül tájékoztatja döntéséről a tisztviselőt”.

a tisztviselő a szolgálati jogviszonyának megszűnését követő években is köteles a „tisztességes és körültekintő magatartást” tanúsítani, satöbbi.

Magyarul: aki az Európai Bizottságnál, az Európai Parlamentnél vagy más uniós intézménynél dolgozik vagy a közelmúltban dolgozott, az nemhogy nem tanúsíthat nagy nyilvánosság előtt a munkáltatójának érdekeivel ellentétes magatartást, a szabadidejében sem, de még előre engedélyt is kell kérnie bárminemű külső tevékenységhez. A médiaszereplésekkel és a közösségi médiával kapcsolatban rendszerint külön nyilatkozatot is aláíratnak az intézmények, hasonló tartalommal –

Jelenti ez azt, hogy amelyik strasbourgi teremőr nem kedveli Ursula von der Leyent, azt deresre húzzák? Vagy hogy a brüsszeli bérszámfejtő csak szuperlatívuszokban gondolkodhat az EU működéséről? Naná, hogy nem jelenti – ha azonban az Eurostat valamely frissen távozó euroszkeptikus szakértője arról elmélkedne a Politico hasábjain, hogy miként lehetne az EU pénzügyi érdekeivel ellentétes módon jól bedönteni az Európai Bizottságot, burkoltan buzdítva az illetékeseket az ezirányú fellépésre, arra

A továbbiakban a Magyar Hang újságírója kifejti, hogy Kapitány Balázs valójában semmire nem is „szólítja fel” az állampapír-tulajdonosokat, hanem csupán „felhívja a figyelmet” egy korábban többszörösen bizonyított, hatásos módszerre. Azaz: nem azt mondja, hogy „emberek, szabaduljatok meg a prémium magyar állampapírotoktól”, hanem csupán rámutat: „bezzeg ha egy kicsit is tudatosabbak lennétek, ha egy kicsit is fontos lenne nektek a gyerekeitek jövője, akkor nem lennének állampapírjaitok, és akkor már rég megbukott volna az Orbán”.

Végezetül pedig Reichert János, miután „nem mellékesen” aköré építette a sürgős hétvégi „érvelését”, hogy az általa leelvtársazott Kohán Mátyás hány évesen, milyen napszakban és milyen tudományos háttérrel írta cikkét, továbbá miket kell még tudni eddigi szerepléseiről, zárásként Péter Gáborékhoz hasonlítja a szerzőt, merthogy nekik volt szokásuk utánanézni a másképp gondolkodók kilétének.

Azt mindenesetre ezek után még megfejthetné nekünk a Magyar Hang, hogy most akkor

ahelyett, hogy ha a Dunába nem is lökte volna az ellenzéki újságírót, de legalább odakommentelte volna neki a Hatalom Éber Ökleként, hogy „jó vergődést”.

(Nyitókép forrása: YouTube)

***