egy tervezetlen bevásárlás nagyjából 20-25 százalékkal drágább, mint egy átlagos győri áruházban”.
Akkor, ősszel Szlovákiában a lekvár, a legkommerszebb tömbsajt, a Jägermeister, a mosópor és az olívaolaj bizonyult érdemben olcsóbbnak – ezzel szemben gyakorlatilag az összes alapvető élelmiszer (tejtermékek, tojás, liszt, krumpli, cukor, sertéshús) többe vagy messze többe került, mint itthon (ezzel a Telex maradéktalanul megerősítette a saját kis személyes tapasztalataimat, köszönöm is neki).
„Ne vicceljünk, arról akarnak itt meggyőzni minket, hogy Magyarországon igazából olcsó az élelmiszer??” – kérdezhetné erre a felületes olvasó, de szerencsére erről szó sincs, ilyet senki nem mondott,
mármint Július Jakab szlovák ellenzéki politikuson kívül.
Annak a szavahihetőségét és hazaszeretetét (sőt, bolygószeretetét) azonban bizonyosan megkérdőjelezhetjük, aki mindezen tények közepette bárkit is arra buzdít, hogy német tulajdonú áruházláncok párkányi vagy révkomáromi boltjáig autókázzon azon magyar kiskereskedelmi különadó elől, amelyet Rózsika néninél pont ugyanúgy nem kellene megfizetni a legközelebbi magyarországi termelői piacon.