Duda megy, Nawrocki jön – milyen jövő vár Lengyelországra?

Több hónapnyi küzdelmes és személyeskedésektől sem mentes kampány után június 1-jén a lengyelek döntöttek: a konzervatív támogatással induló, patrióta Karol Nawrocki lett a befutó az elnökválasztáson. 

A PiS által is támogatott jelölt a szavazatok 50,89 százalékát kapta, míg a Donald Tusk-féle Polgári Koalíció jelöltjére, Rafal Trzaskowskira, Varsó főpolgármesterére a szavazók 49,11 százaléka adta le voksát. 

Karol Nawrocki megválasztása utáni első nemzetközi interjúját a Mandinernek adta.

A választást követő napon Donald Tusk miniszterelnök bizalmatlansági indítványt nyújtott be saját maga ellen. Erről június 11-én döntött a lengyel parlamenti alsóház, a szejm, amely bizalmat szavazott a kormányfőnek, aki nem sokkal később bejelentette, hogy átalakítja kormányát. (Ez július végén történt meg, pár héttel Karol Nawrocki augusztus 6-i beiktatása előtt – szerk.)

Június végén még attól volt hangos a lengyel sajtó, hogy vita alakult ki a távozó elnök és a kormányfő között a választási eredményről, Duda és Tusk a közösségi médiában üzentek egymásnak. Erre végül a Legfelsőbb Bíróság illetékes kamarája tett pontot: július elsején közölték, érvényes Nawrocki megválasztása. 

Július 25-én Szymon Hołownia, a lengyel Szejm elnöke ugyanakkor meghökkentő kijelentést tett a Polsat News műsorában, amikor azt állította, 

a szavazatok számlálásakor elkövetett szabálytalanságokra hivatkozva.

A parlament elnöke megakadályozhatta volna az új elnök augusztus 6-i beiktatását, és ezzel átmenetileg ő vehette volna át az államfői feladatokat. 

Közben a Pollster közvélemény-kutató cég által közétett felmérés szerint a lengyelek 69 százaléka nem bízik abban, hogy jó együttműködés alakul ki Karol Nawrocki megválasztott elnök és Donald Tusk kormányfő között.

Mondhatni, feszült hangulatban lép szerdán hivatalába az új államfő, aki a két ciklust kitöltő Andrzej Duda után költözik be a varsói elnöki palotába. Arról, hogy mi várható a Nawrocki-éra első időszakában Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország- és Olaszország-szakértőt, valamint Marcin Romanowskit, a Magyar-Lengyel Szabadság Intézetének vezetőjét kérdeztük.

Új erőre kaphat a V4-ek

Az augusztus 6-án hivatalba lépő Karol Nawrockiról már most érdemes kiemelni, hogy a közép-európai együttműködés kiemelt hangsúlyt kap nála. Szimbolikus jelentőséggel bír az is, hogy első nemzetközi interjúját – amelyet a Mandinernek adott – a visegrádi együttműködés fontosságának hangsúlyozásával kezdte. Míg Andrzej Duda leköszönő államfő inkább a Három Tenger Kezdeményezésre hivatkozott, Nawrocki már beiktatása előtt is a V4-eket említette mint kiemelt partnereket. Ez önmagában is bizakodásra ad okot a regionális együttműködés jövőjét illetően. Ezt a megközelítést tovább erősíti a Bukaresti Kilencek keretében folytatott biztonságpolitikai együttműködés is – mondta a Mandiner megkeresésére Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország- és Olaszország-szakértő.

„Emellett az a politikai felhatalmazás, amely Nawrockit az elnöki székbe juttatta, összhangban áll olyan magyar politikai alapértékekkel, mint az életvédelem vagy a szuverenitás” – hívta fel a figyelmet a szakértő.

A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója azt is kiemelte, hogy magyar szempontból különösen fontos: az új lengyel elnök Ukrajnával kapcsolatban jóval kritikusabb álláspontot képvisel elődjénél.

„Nawrocki már most világossá tette, hogy lengyel katonák nem léphetnek ukrán területre, és nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát sem. Az EU-csatlakozás kapcsán pedig egyértelművé tette: csak akkor tudja támogatni, ha Ukrajna maradéktalanul teljesíti a feltételeket. Emellett hangsúlyozta, hogy Ukrajnának el kell ismernie a felelősségét olyan történelmi eseményekért, mint a több mint 80 évvel ezelőtti volhíniai mészárlás” – sorolta a szakértő Nawrocki Ukrajna-politikájának ismert elemeit.

Fogy a levegő Tusk körül

A szakértő kitért a Szejm elnöke, Szymon Hołownia állampuccsot emlegető, nagy port kavart kijelentésére is, és arról is beszélt, mi várható belpolitikai téren a 2027-es választásokig.

„Láthatóan fogy a levegő Donald Tusk körül, ezért még arra is kísérletet tett, hogy megkérdőjelezze a választások eredményét. 

„Hołownia példája is mutatja, hogy már a koalíciós partnerek sem hajlandók mindenben együttműködni. A házelnök maga is utalt rá, hogy puccskísérletbe akarták bevonni. Mint ismert, ha a parlament elnöke akadályozta volna az új államfő augusztus 6-i beiktatását, ideiglenesen ő látta volna el az elnöki feladatokat. Később Hołownia azzal próbálta enyhíteni nyilatkozatát, hogy nem jogi értelemben használta a »puccs« kifejezést. Ennek ellenére július végén Duda elnök is magához rendelte” – tette hozzá Rosonczy-Kovács.

A szakértő emlékeztetett: a koalíciós megállapodás értelmében ősszel Hołowniának le kellene mondania a házelnöki tisztségről, és át kellene adnia a posztot a baloldalnak. „A koalíció azonban rendkívül törékeny. A PiS elnöke, Jarosław Kaczyński nemrég találkozott Hołowniával, és úgy tűnik, a Jog és Igazságosság Pártja hajlandó lenne együttműködni abban, hogy Hołownia a helyén maradhasson”. 

„Összességében nagyon feszült a helyzet, a koalíciós partnerek között erős a bizalmatlanság. 

És ehhez meg is van a jogosítványa: politikai vétójoggal rendelkezik, amit csak háromötödös többséggel lehet felülírni – amivel a jelenlegi kormánykoalíció nem rendelkezik” – mutatott rá a szakértő.

Mi lesz Andrzej Duda sorsa?

Végül arra a kérdésünkre is válaszolt, mi várható Andrzej Duda leköszönő államfővel kapcsolatban. „Duda még nagyon fiatal ahhoz, hogy teljesen visszavonuljon, annak ellenére, hogy két cikluson át volt elnök. Felmerült a neve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kapcsán is, korábban pedig a NATO irányába is érdeklődött. Ugyanakkor 

Sokkal valószínűbb, hogy a 2027-es parlamenti választásokon belpolitikai szerepvállalásra készül.”

A szakértő megemlítette, hogy Duda kapcsolata az elmúlt években megromlott Jarosław Kaczyńskivel, de politikai ambíciói továbbra is megvannak. Ennek jele, hogy nemrég önéletrajzi könyvet jelentetett meg, amelyben összefoglalja tízéves elnöki ciklusának tapasztalatait.

„Emlékezetes az is, hogy a 2023-as hatalomátadás után meghirdette a »lengyel ügyek koalícióját«, ami végül nem valósult meg. Pártpolitikai szempontból ez a Konföderáció és a PSL együttműködését jelentette volna. Hogy ez az elképzelés a jövőben megvalósul-e, egyelőre kérdéses” – zárta gondolatait Rosonczy-Kovács Mihály.

Tusk számára Nawrocki győzelme „politikai katasztrófa”

„Karol Nawrocki beiktatása a Lengyel Köztársaság elnökeként új fejezetet nyit államiságunk történetében – egy olyan fejezetet, amelyre a lengyel nép reménnyel, de egyúttal azzal az elszántsággal is várt, hogy véget vessen a jogtalanság és az állami intézmények tehetetlenségének korszakának. Eddig elsősorban a lengyel társadalom és a független média vizsgázott érettségből, felelősségvállalásból és bátorságból.” 

„Ez természetesen fontos – sőt, elengedhetetlen –, de

bátorságot kell tanúsítania, hogy »nemet« mondjon, amikor arra szükség van, és erőt kell mutatnia az alkotmányos rend megvédésében, amelyet brutálisan megsértettek – és továbbra is megsértenek” – jelentette ki a Mandinernek Marcin Romanowski, a Magyar-Lengyel Szabadság Intézetének vezetője.

A december óta politikai menedékjoggal hazánkban tartózkodó egykori miniszter-helyettes szerint Karol Nawrocki megválasztása nem csupán a nemzeti újjáépítés ígérete, hanem egyértelmű jele annak, hogy a lengyel társadalom elege van az úgynevezett „december 13-i koalícióból”, „amelynek célja a PiS végének meghirdetése volt, de végül csak az illúziók végét hozta el”. 

„Ez egy hazugságokra, megszegett ígéretekre és politikai arroganciára épülő koalíció volt, amelynek egyetlen célja – magasztos jelszavak mögé rejtve – a hatalom megszerzése volt bármi áron, majd az elszámoltathatóság elkerülése elnyomással, cenzúrával és az állami intézményrendszer lebontásával” – húzta alá az egykori politikus.

Majd azzal folytatta, „Tusk számára Karol Nawrocki megválasztása politikai katasztrófa”.

„2023 óta először van valós ellensúly a fékezhetetlen, alkotmányellenes hatalmával szemben. 

– szögezte le Romanowski.

Az intézetvezető szerint Tusk abban bízott, hogy saját jelöltje, a globalista Trzaskowski – Soros pártfogoltja – majd minden törvényt aláír, beleértve azokat is, amelyek a baloldali-liberális koalíció állami hatalomátvételének befejezését, valamint a 18 hónapnyi rendszerszintű jogsértés és a Tuskhoz köthető képviselők, miniszterek és hivatalnokok által elkövetett fehérgalléros bűncselekmények de facto amnesztiáját célozták. De ez a terv most megbukott.

– hangsúlyozta.

„Elnöki vétója gátat szab a legkárosabb törvénykezdeményezéseknek, amelyeket csak háromötödös parlamenti többséggel lehet felülírni. Mivel a december 13-i koalíció nem rendelkezik ilyen többséggel, választás elé kerül: kompromisszum vagy politikai bénultság” – vázolt fel egy lehetséges jövőképet.

Az egykori lengyel politius szerint ebben az összefüggésben „óriási felelősség” nehezedik Karol Nawrockira, nemcsak mint köztársasági elnökre, hanem mint a szuverenitáspárti tábor lehetséges vezetőjére is. „Most már megvan hozzá a felhatalmazása és tekintélye, hogy egyesítse a hazafias erőket – a PiS-t, a Konföderációt, a független civil mozgalmakat és mindazokat, akik elutasítják Lengyelország alárendelését Berlinnek, Brüsszelnek és Párizsnak, az államiság leépítését, a gazdasági stagnálást, az EU oligarchikus hálózatai által történő forráskiszivattyúzást, valamint a kizsákmányoló »európai szolidaritás« modelljét” – sorolta.

Új lendület a közép-európai együttműködésben

„Nawrocki elnök kulcsszerepet játszhat – és kell is játszania – a jelenlegi koalíció uralmának megszüntetésében – minél előbb, annál jobb –, valamint a lengyel állam erejének újjáépítésében” – emelte ki Marcin Romanowski.

„Hosszú távon Karol Nawrocki könnyen lehet, hogy nemcsak Lengyelország elnökeként tűnik fel, hanem mint a közép-európai országok szoros együttműködését előmozdító vezető – egy olyan Európa élén, amely szabad nemzetekből és szuverén államokból áll, és közösen lép fel az európai föderáció víziójával szemben” – tette hozzá az intézetvezető.

Marcin Romanowski gondolatait azzal zárta, hogy Nawrocki együttműködése Orbán Viktorral, Robert Ficóval, és – remélhetőleg a választások után – Andrej Babišsal nem csupán a Visegrádi Csoport újraaktiválását jelenti, hanem – új körülmények és kihívások közepette – a Három Tenger Kezdeményezés újjáépítését is: egy olyan szuverén államokból álló tengely létrehozását, amelyet a hagyomány, a nemzeti identitás és az ideológiai uniformizálással szembeni ellenállás köt össze.

Nyitókép: Wojtek RADWANSKI / AFP