A Sóvágó Katalin fordításával már számos alkalommal és változatban megjelent, 12 fejezetes, nagyjából 100 oldalas mű a Második kötetben a 6. fejezettel indít. Ez az a pont, ahonnan az expedíció már folyamatosan kapja az információt a megmaradt leletek, a talált tetemek és a különböző művészeti alkotások jóvoltából. Így derül fény a csillagfejűek és más lények titkára, a nagy Öregekre, a csillagok közötti utazásra, vagy éppen a víz alatti birodalmak létezésére,
melyek nemcsak elképzelhetetlennek tűnő technológiákat voltak képesek felmutatni, de lényegében a földi életért is felelősek a táplálékul szolgáló lét megteremtésével.
Idővel pedig természetesen felszínre törnek a múlt homályának borzalmai, amiknek észlelése alaposan kikezdi a szereplők ép elméjét, általuk elmesélve mindazt, aminek soha nem szabadott volna emberi szem elé kerülnie. Megszokott lovecrafti elemek ezek, amelyek az eltérő forma miatt új ruhában, új módon kerülnek terítékre és éppen ez jelenti a Multiverzumnál megjelent kötetek különleges értékét. Mert akárhányszor olvastam el Lovecraft történeteit, így soha nem láttam magam előtt egyiket sem.