engedjük meg egymásnak kulturáltan, hogy lehessen eltérő véleményünk. Angliában már alsó tagozatos gyerekeknek is azt tanítják, hogy nem kell, hogy mindenki a barátod legyen, de mindenkivel barátságosnak kell lenni. Érdemes lenne ezt idehaza is bevezetni, és nem felülről várni a megoldást. Mintha sokszor még mindig velünk élne az a kádárista örökség, hogy felülről várjuk a megoldást, de a megoldás bennünk van. Sokszor egy odafordulás, a kedvesség, egy őszinte beszélgetés is változások sorát indíthatja be” – fűzte hozzá a szakértő.
Az iránti érdeklődésünkre, hogy a kisebb-nagyobb családi összejöveteleken miként kerüljük el a konfliktusokat a professzorasszony azt válaszolta, hogy a generációk között sok nézetkülönbség adódhat, nemcsak a világlátásukban vagy a politikai nézeteikben, hanem például a gyermeknevelést érintő kérdésekben is. „Azonban érdemes arra törekedni, hogy elkerüljük a konfliktusokat, főleg, ha tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos kérdésekben különbözik a véleményünk.
Azokra a dolgokra kell fókuszálni, amelyek összekötnek, közös pontok lehetnek, például a közös múlt, közös élmények, a hasonlóságok.”
Itt felidézte II. János Pál pápa azon kijelentést, amit akkor mondott, mikor nagy felháborodást váltott ki az a döntése, hogy a magyar többségű Nyitrára egy szlovák nemzetiségű püspököt nevezett ki. A Szentatya azzal indokolta választását, hogy sokkal több a hasonlóság, mint a különbség a két nép között és a hívek inkább próbálják azt megkeresni, ami összeköti őket és nem azokat,amik szétválasztják őket. „Ez a mondat annyira jól megvilágítja, hogy mennyire bele tudunk szűkülni a különbségekbe. A családi ünnepi ebédeken, vacsorákon törekedjünk arra, hogy a jó dolgokat vegyük észre a másik emberben: keresni kell a jót, hogy a másik készült, várt minket, vendégül lát.
Az elismerő szavak, a dicséret is fontos szeretetnyelv, ne fukarkodjunk vele, hanem nagylelkűen éljünk vele”.