Kis adventi igecsokor tiszás prédikátoroknak
Mit üzen a Tisza-vezér által eszközként használt Biblia azoknak, akik időközi választásokon nem indulnak? Francesca Rivafinoli írása.
A Tisza Párt vezetője a kezdetek óta erőszakosan lép fel, követői pedig csak szekundálnak a balos messiásnak.
(Nyitókép forrása: TV2/Tények)
Kezdjünk messziről!
Kis túlzással összeomlóban van a minket körülvevő világ.
Miközben az Egyesült Államok távozóban lévő vezetése a végletekig tolja a háborús eszkaláció lehetőségét, karöltve az Európai Unió vezetésével, egy tűzszünetet, illetve a fegyveres harcok lezárását ígérő leendő Trump-elnökség árnyékában, Franciaországban és Németországban kormányválság kulminálódik, Romániában egy kilencfős testület semmisít meg utólag egy választási döntést, Ausztriában nem bír kormány alakulni, Grúziában pedig kezd elszabadulni a káosz.
Eközben a Közel-Keleten kiújulnak a gyilkos konfliktusok, amiknek hatása továbbra is nagyjából beláthatatlan.
A béke és a konszolidált viszonyok iránti igény a nyugati világban is egyre inkább felértékelődik, noha az esély rá exponenciálisan csökken.
A német gazdaság köhög és rogyadozik, magával húzva a régiónkat is. Kérdőjelek és bizonytalanság uralja a nyugati féltekét, úgy tűnik, az ideológiavezérelt, önsorsrontó döntések egyre inkább csökkentik a kilábalás esélyeit.
Van miért aggódni.
Ebben a miliőben próbálja a magyar kormány a higgadtságot és a békepárti álláspontot képviselni.
S kapja cserébe a pofonokat a mainstream nyilvánosság berkeiből, mondván, aki a fegyveres konfliktusok lezárásáért száll síkra, a Nyugat ellenlábasaival, az háborús agresszorokkal kokettál. Nonszensz, de megszoktuk.
Mindezek tükrében tűnik egészen kellemetlennek a honi belpolitika alakulása. A Ferenc pápával és Donald Trumppal a béke érdekében egyeztető magyar kormányfő hazai politikai kihívója a Facebook és az Orbán-gyűlölő médiumok segedelmével egyre fárasztóbb kampányt tol, azt harsogva, hogy
valójában ő egy személyben áll az ország élén, a demokratikusan megválasztott kormány regnálása pusztán illúzió.
Ne feledjük: Magyar Péter politikai karrierjét felesége lehallgatása révén durrantotta be, s a NER-ből gyűlöletbe hajló módon kiábrándult ezrek, tízezrek igenlése mellett úgy tudta lenullázni az eddigi ellenzék pártjait, Gyurcsány Ferenccel és bandájával egyetemben, hogy botrányok sora szegélyezte eddigi „karrierjét”.
A Tisza Párt első embere nekirontott szinte mindenkinek, aki él és mozog, beleértve saját támogatóit, a függetlennek kikiáltott sajtómunkásokat, ráuszította fanatikus tömegét egy fideszesnek nyilvánított presszó dolgozóira, rácsukta a kocsiajtót munkatársunk kezére. És még sorolhatnánk. Fogalmazzunk finoman: Magyar Pétertől nem áll távol a verbális és a fizika erőszak – még ha ez a rajongók mellett mondjuk Ursula von der Leyent, Manfred Webert vagy épp Puzsér Róbertet korántsem zavarja.
És akkor egyszer csak a gyermekvédelmi intézményekbe nettó politikai célzattal betörni készülő, az ott dolgozók fejét is leüvöltő balos messiással szemben megjelenik egy fideszes politikus,
aki kétségtelenül kellemetlen érzéseket kiváltó módon, politikai közössége nevében kőkeményen beleáll
a februárban még Mészáros Lőrinc kegyeit kereső pártvezérbe, felkérdezi, verbálisan betámadja.
Ez lenne a huszonegyedik századi politikai közbeszéd legmagasabb szintje? Aligha. Ugyanakkor komoly aránytévesztés lenne Menczer Tamást okolni mindezek után is a politikai viták eldurvulásáért. Ő reagált.
Magyar Péter behozta a nettó közpolitikai erőszakot, rálicitálva minden korábbi próbálkozásra,
majd a követői (beleértve a neki csápoló sajtómunkásokat) csak lesnek meg hüledeznek, amikor érkezik valamiféle viszonválasz. Mindezt tetézi, hogy az elmúlt napok kiemelt vitája arról szólt, vajon az épp összeomló angol vasút miatt a doveri állomáson várakozni kényszerülő magyar politikus ivott-e pezsgőt reggel vagy sem. Úgy, hogy közben
terpeszben ülve a közlekedési minisztert kérdezte fel szokásos pofátlan stílusában.
Micsoda szintkülönbségek! A vitára kihívott Orbán Viktor épp új gazdaságpolitikát gründol a megváltozott globális folyamatokra reagálva, a legnagyobb hatalmi centrumok vezetőivel tárgyal, egy évtizedek alatt összekovácsolt politikai közösség élén – kihívója meg pezsgővitákba keveredik, fideszes politikusok kemény fellépése miatt hisztériázik.
Hogy mit hoznak a következő hónapok, nem tudni. Régóta mondjuk:
Magyarország megérdemelne egy vállalható, felkészült és valós alternatívával bíró ellenzéket.
Sajnos ott tartunk, hogy Bajnai, Gyurcsány és Márki-Zay után itt van nekünk most Magyar Péter, aki a fanatikus Fidesz-elleneseket újhullámos módszereivel egyelőre meggyőzte, egy táborba terelte, a kormányzóképesség tekintetében azonban finoman szólva nem mutat fel semmi érdemlegeset. Sőt. Már ha a fenyegetőzés, az aktív médiajelenlét és a hamiskás dalolászás nem számít annak. A következmények tekintetében pedig érdemes látleletként megemlíteni az Orbánnal szemben egyáltalán nem megengedő Konok Péter történész megnyilvánulását,
aki épp a Tisza-fanatikusok fenyegetőzése miatt volt kénytelen lemondani egy nyilvános szereplést.
Most akkor ki is az agresszív, kedves Magyar Péter-mániások?
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mit üzen a Tisza-vezér által eszközként használt Biblia azoknak, akik időközi választásokon nem indulnak? Francesca Rivafinoli írása.