Kibírja-e a demokrácia azt Nyugat-Európában, ami majd vár rá?

„Itt tart most a híres nyugati demokrácia, egy állítólag »mindjárt megsülünk« klímaválság közepén, háborúban az oroszokkal, összeveszve Kínával és becsicskulva az amerikai demokratáknak. Gazdasági válság is van persze, nem utolsó sorban a fizika törvényeivel dacoló »zöldítés« következtében. 

A demokráciát közben, a renitens államok esetében legalábbis, az Európai Parlamentbe telepítették, mert azt sikerült úgy összeszavaztatni az európaiakkal, hogy a progresszívek és a magukat nem progresszívnek álcázó progresszívek döntő többségben legyenek. Az Európai Bizottság már kormány, az EP progresszívjei pedig rendes kormánytöbbség, rendes koalíciós szerződéssel.

 Miénk a vár, tiétek a lekvár. A Bizottság és az EP viszi a nagypolitikát, a helyi kormányok pedig oldják meg a brüsszeli döntésekből következő generális problémákat. Olyan demokrácia ez, ahol az erkölcsileg helyes döntések erkölcsileg helytelen következményeire nem is illik, de inkább már nem szabad hivatkozni.

Csakhogy egyelőre még az emberek a saját országuk parlamentjét, kormányát teszik felelőssé a válságokért, amelyek elérik őket. Egyre jelentősebbek azok a pártok és egyre számosabbak azok a szavazók, akiket a liberális jogállam felkent képviselői kitaszítanak a demokráciájukból. 

Ezek a pártok a választásokon még elindulhatnak, de hiába nyerik is meg azt, koalíciót senki nem köt velük, így nem kerülhetnek kormányra, vagyis a szavazóikkal együtt politikai pária létre kényszerítik őket.

Mindehhez társul az, hogy a liberális kormányok sikertelenek, az elmúlt bő 20 évben egyetlen komoly válságot sem oldottak meg, viszont az ideológiájukkal csináltak egy csomó újat. A demokrácia alapja, hogy egy normális országban a sikeres kormányzás vezet a hatalomba maradáshoz, technikai eszközökkel nem lehet hatalomban maradni. 

Ha lehet, akkor diktatúráról vagyunk kénytelek beszélni. Így jön létre egy posztdemokratikus kor, amely diktatórikus eszközökkel haladja meg a demokratikus csökevényeket. Mintha ez párszor lett volna már.”

Nyitókép:Anadolu/AFP