„Arra az önszuggesztióval vegyes propagandarizsára térnék ki, hogy a Tisza feltételezett sikere csak egy átmenetit állapotot eredményez, amely után végre beköszönt a pluralizmus, a harmónia, az igazságos teherviselés. Az empátia és az észszerűség korszaka. Az esetlegesen megszerzett hatalmat a Tisza-vezér majd szépen megosztja a többiekkel. Ahogy az már a történelemben lenni szokott. Nem teljesen világos, hogy a Tisza elnöke akár kormányon, akár ellenzékben miért teremtene magának újból riválisokat, ha már egyszer megszabadult tőlük.
A Tisza betörésének kézzelfogható következményei eddig a következők. Megkezdődött a baloldaliak és liberálisok kiiktatása még az ellenzékből is. A hagyományosan baloldali és liberális Budapest által választott fővárosi önkormányzat a működőképtelenség határára sodródott. S talán a legfontosabb: általánossá vált az a NER-ben régóta uralkodó álláspont, hogy nincs autonóm vélemény, nincs objektivitásra törekvő tudósítás vagy bírálat, csak az egyik vagy másik oldal szolgálata létezik. Amennyiben egy lap vagy véleményformáló kedvezőtlenül nyilatkozik a Tisza Pártról és főként annak elnökéről, akkor kommentelők százai, ezrei árasztják el azzal, hogy megvette őt a NER.
Persze lehet, hogy ebben is van valami sorsszerű. Lehet, hogy ez is egyenesen következik elmúlt évtizedeinkből. Abban viszont semmi sorsszerű nincs, hogy a baloldaliak, a liberálisok és a sajtómunkások többsége ennek tapsikol is. Ebben csak nettó hülyeség van. Utolsó útján a halott kipattan a koporsóból, és beáll a gyászzenekarba győzelmi indulót fújni. Azonban még ennek az abszurd performansznak is van haszna: legalább nem felejtkezünk el róla, hogy miért is hunyt el szegény.”
Nyitókép: Képernyőfotó
***