Vége főcím, eldőlt: Magyarország nem jogállam!

Nyitókép: Mandiner-grafika

Az a súlyos helyzet állt elő, hogy ha a ruandai Yves és a magyarországi Éva találkoznának és elkezdnének egy akadémiai diskurzust folytatni a jogállamiságról, nagy valószínűséggel hamar rájönnének, hogy nem ugyanúgy látják a világot.

Így hát nem is meglepő, hogy miután összeszedtek 25 Yves-t és 25 Évát, nem ugyanoda lyukadtak ki.

De nem csak Ruanda előzött meg minket ezen a világversenyen: olyan jogállami gigász is előttünk végzett, mint az Egyesült Arab Emírségek (39.), de még Botswana és Szenegál is jogállamibb nálunk, nem beszélve természetesen Romániáról.

Természetesen ezt a hírt szinte a teljes ellenzéki sajtó átvette. „Beragadtunk Panama mögé” – írta a Telex. „Továbbra is lesújtó a magyar jogállamiság helyzete, messze sereghajtók vagyunk az EU-ban” – tudósított a HVG, míg a Qubit arról tájékoztatott minket, hogy „a régióban és az egész EU-ban Magyarországon a legrosszabb a jogállamiság helyzete.”

A híradásokból kimaradt, hogy a kutatás maga annyira instabil alapokon nyugszik, hogy ahhoz képest a pisai ferdetorony puha, agyagból, homokból és kagylóhéjakból álló alapzata sziklaszilárdságú. Ugyanis – igen, még a WJP saját kutatási útmutatója szerint is – a jogállamiságnak nincs nemzetközileg elfogadott definíciója, így ebben – szintén az útmutató szerint – óriási lokális eltérések lehetnek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a felmérés válaszadóit emlékeztették a tavalyi válaszaikra, nehogy heveny önellentmondásba kerüljenek, a kérdéses módszertani döntések sorát pedig csak bővíti az, hogy az egész index – a saját bevallásuk alapján – arra lett kitalálva, hogy „megbízható és független adatforrást nyújtson a döntéshozók, vállalatok, nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és más érintettek számára annak értékeléséhez, hogy egy ország mennyire tartja be a jogállamiság elveit az alapján, 

A World Justice Project jogállamisági jelentése amúgy 2 kérdőíven nyugszik, „annak érdekében, hogy a jogállamiságot az átlagemberek által megtapasztalt módon hűen ábrázolhassuk”: egy általános lakossági felmérésből, és egy képzett válaszadói kérdőívből. Utóbbiban – újfent, a módszertan szerint – országonként átlagosan 25 ember vett részt, előbbiben pedig Magyarországról két adatgyűjtés eredményét mosták össze: egy 2017-ben és egy 2024-ben készültét.

Értik.

Megkérdeztek 25 „képzett válaszadót”, majd a válaszaikat összemosták 2017 és 2024-es közvéleménykutatásokkal,

Fene nagy szerencsénkre van másik index is errefelé. Az Európai Bizottság a Transparency International korrupcióérzékelési indexét szereti gyakran emlegetni – valahol a háttérben egy filantróp lélek elismerően felcsettint –, amely index legalább annyival őszintébb, hogy már a nevében is jelzi: itt csupán az érzékelésről van szó, és nem arról, hogy valójában mi a helyzet a korrupcióval.

És hogy tovább árnyaljuk a képet, ott van az OECD is, melynek adataira, valljuk be, kicsit jobban lehet alapozni, mint a WJP eredményeire. Az OECD kormányzatibizalom-indexe pedig erősen mást hozott ki, mint a WJP: kifejezetten szép magyar eredményt, messze az Egyesült Államok, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Görögország, Észtország, Franciaország és Belgium előtt. A legnagyobb különbség Mexikó esetében van: az OECD felmérése szerint Mexikóban, a vizsgált országok között a harmadik legnagyobb arányban bíznak a kormányban, s mégis, a WJP szerint a 118. helyen van az ország.

De térjünk vissza egy pillanatra a WJP jogállamisági indexéhez: nyolc tényező alapján értékelik a jogállamiság mértékét az adott országban. Ezen tényezők között szerepel a kormányzat és annak tisztségviselőinek a törvények betartása, a korrupció hiánya, a kormányzati transzparencia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a közbiztonság, a törvények igazságos betartatása, a civil igazságszolgáltatás hozzáférhetősége, és a büntető igazságszolgáltatás hatékonysága is. A WJP szerint is 

Ezért kifejezetten érdekes az OECD kormányzati bizalom indexének és a WJP jogállamiság indexének az összehasonlítása.

A kicsit statisztikusabb vénájúak megnézhetik, hogy az OECD által mért bizalomindex és a WJP jogállamisági indexe olyannyira nincs összhangban egymással, hogy egy egészen megdöbbentő 0,29-es korreláció jön ki, ami pediglen igen gyenge – miközben az ember nem ezt várná a WJP jogállamisági indexétől, ha már elmondták, mennyire is fontos az a fránya bizalom. 

Azt csak halkan teszem hozzá, hogy még ez a 0,29 is statisztikailag nem szignifikáns 5%-os szignifikanciaszinten, magyarán ezt a kicsiny korrelációt is a véletlen okozta, csak hogy rontsuk a helyzetet.

Az OECD indexének és a WJP indexének az összehasonlítása kicsit első pillantásra hasonlíthat egy alma és egy körte összehasonlítására. A két index eltérő módszertanon alapul, de ennyire nem ugyanazt kihozni két – saját bevallás szerint – hasonló dolgot vizsgáló mérésnek nem lenne ildomos.

Még egy pár dolgot érdemes megjegyezni. A WJP egy „független” corporation (épp olyan jogi besorolással, mint az Action for Democracy, amúgy, de ezt is csak halkan jegyzem meg), míg az OECD egy kormányközi szervezet. Az egyik „adományokból és támogatásokból”, a másik pedig a tagországok hozzájárulásaiból működik – és az egyik 1961-ben alapult, a másik pedig az Amerikai Ügyvédi Kamara egyik kezdeményezése volt, még 2006-ban.

Ezért kifejezetten kínos az a fránya 0,29-es korreláció. Felmerül a kérdés az emberben, hogy tényleg egy megalapozott indexszel van dolgunk, vagy csak egy kis politikai áskálódással, netalántán politikai propagandába csomagolt hitelrontással egyik-másik ország ellen. Galádság ilyet feltételezni egy Washingtonban bejegyzett vállalatról, amely nagyságrendileg évi 10 millió dollár adományt és támogatást kap, nemde?