Tényleg önfeledt hangulat lehet ebben a pártban! Vajon milyen lehet egy csapatépítő tréning?
Nem mellesleg Tarr Zoltán ezzel cáfolta a saját főnökét és azt, hogy manipulált hanganyagok kerültek volna nyilvánosságra.
Hogy tanuljunk meg fejet hajtani?
Van az úgy, hogy az embernek választania kell: méltóság vagy fizetés? Tisztelet (ami a párt nevében is benne van) vagy pénz? A Tisza Párt EP-képviselői ezt a dilemmát most mesteri módon oldották meg. Tarr Zoltán és társai nem sértődtek meg. Sőt, olyan nyugalommal fogadták a sértéseket, mintha az csak egy baráti vállveregetés lett volna.
Hát persze!
Mi lehetne annál őszintébb és koherensebb, mint rendszeresen agyhalottnak vagy hülyének nevezni azokat, akiktől elvárjuk, hogy képviseljék a szavazókat Európában?
Lássuk be, van olyan, aki a jól fizető állásért cserébe egy kicsit nagyobb tűréshatárral kezeli az efféle „motivációt”. Az a néhány megjegyzés? Apróság! A munkahelyi hangulat? Feláldozható. Az önbecsülés? Ugyan már, ki foglalkozik ilyesmivel, amikor a bankszámla szépen gyarapszik?
A legszebb az egészben, hogy a Tisza Párt EP-képviselői látszólag mindezt természetesnek tartják. Magyar Péter nemcsak sérteget, hanem ezt nyíltan és következetesen teszi.
És ez, úgy tűnik, a legnagyobb erény ebben a politikai közösségben.
Mert aki „koherens”, az bármit megengedhet magának – még azt is, hogy a saját csapatát romba döntse egy-egy jól irányzott szóval.
Az üzenet világos: ha elég magas a fizetés, akkor bármilyen sértést el lehet viselni. És ez a Tisza Párt új mottója lehetne: „Tűrj és gazdagodj!” Mert mi mást mondhatnánk arra, amikor valaki örömmel tűri, hogy a főnöke nyilvánosan megalázza – csak azért, mert a bankszámlán a számok egyre csak nőnek?
Szóval Tarr Zoltán és társai példamutató alázattal viselik a sértéseket.
Lehet, hogy „agyhalottaknak” nevezték őket, de legalább jól meg vannak fizetve érte. És a mai világban mi kell még? Méltóság? Tisztelet? Ugyan már, az nem szerepel a számlakivonaton.