Fordulópont: Magyar Péter politikai karaktere összeomlott – véget értek a „mézeshetek”!

Nyitókép: Mediaworks/Markovics Gábor

Elindult Magyar Péter országjárása. Első nap, ám minden eddiginél több tanulságos tapasztalat. A Tisza-vezér előbb kiborult, majd megrémült.

Pedig csak olyan dolgok történtek vele, amik minden politikussal történni szoktak egy demokráciában.

Orbán Viktor például bárhol jár a világban, ott mindjárt a nyakában lihegnek az újságírók, kellemetlen kérdéseket kap, és bizony vele is megtörténik Brüsszeltől Tornakápolnáig az, hogy néhány tüntető várja a bejáratnál.

Ám ezen senki sem sértődik meg, csak Magyar Péternek fáj a demokrácia vitatkozó valósága.

Ez derült ki a szerdai napon.

Megtört a lendület

A köztévé előtti tüntetés alatt már látszott, hogy baj van. A tavaszi „nagy meneteléshez” képest jóval kevesebben voltak. Megcsappant az érdeklődés, alábbhagyott a kíváncsiság. Csökkent az izgalmi faktor.

A legnagyobb kockázati tényező azonban továbbra is az a személy maradt, aki egyben a sikert is meghozta. A Tisza Párt ugyanis, bármekkorára nőtt is a lufi, valójában egyszemélyes show maradt, így középtávon – ahogy múlik a szerelem frissessége és véget érnek a „mézeshetek” – egyre lényegesebb kérdéssé válik, hogy

Milyen ember? Hogy gondolkodik? Miként érez? Mik az őszinte szándékai? Nos, már az országjárás első napján sokat megtudtunk… És ez fontos volt!

Egy demokráciában ugyanis lényegi kérdés, hogy megismerjük a politikust. Tudni szeretnék – és ehhez jogunk van –, hogy kinek adunk felhatalmazást arra, hogy a közösség ügyes-bajos dolgaiban eljárjon. Hogy döntéseket hozzon. Hogy hatalmat gyakoroljon.

Kódolva volt a kudarc

Mikor Magyar Péter berobbant a politikába, hiányzott ez az ismeret. Nem tudták sem a kíváncsiak és az érdeklődők, sem pedig a reménykedők és a követők, hogy kivel van dolguk. Beszélt a teherautó platóján és modellügynökségeket megszégyenítő fotósorozattal jelentkezett a közösségi oldalakon. Bátorságot és okosságot sugalmazott sokak számára.

Ám mégsem süllyedt el, ami politológiai unikum volt, még akkor is, ha a baloldalon Horn Gyula óta hagyományosan jelen van a következménynélküliség szellemisége.

Végül elkezdtek kiszivárogni a hanganyagok.

Olyat már sokszor láttunk, hogy egy baloldali potentát sértegeti a fideszes szavazókat, fenyegeti a jobboldali újságírókat, lenézi a nyugdíjasokat, de olyat még nem, hogy egy ellenzéki politikus

Kétségkívül ez is unikális jelenség. 

A Magyar Péterék által gondosan épített politikai karakter összeomlott

Kiderült, hogy a közösségi oldalakon bátornak, okosnak, jóemberkedő ellenzéki vezérnek bemutatott egyén a valóságban ijesztően paranoiás és végtelenül gőgös, ráadásul a nárcisztikus személyiségzavar ismert tüneteit produkálja.

Magyar Péter politikai karaktere már születése pillanatában olyan különböző „alterekkel” rendelkezett, amelyek saját emlékekkel, gondolatokkal és viselkedéssel bírtak. A sokszínű ellenzék pedig még többet látott bele; érthető, hisz elegük volt Gyurcsányék folyamatos bukdácsolásából és a momentumos bikaborjak nagyképűségéből, az ijesztően sötét ürességből.

Kijózanító tapasztalat! Más-más okok miatt, de Magyar Péternek és a követőinek egyaránt.

Véget értek a politikai mézeshetek

A szerdai nap legnagyobb tanulsága azonban az volt, hogy kiderült: az a „kegyelmi állapot”, amit az ellenzéki szavazók reménye és hite, illetve a külföldi érdekkörök és a hazai kormányellenes sajtó biztosított, véget ért.

Kiderült, hogy nem érinthetetlen, hogy nem engedhet meg magának mindent. A buborékon túl a tetteinek következménye van. A jónak jó, a rossznak rossz, és a csúfnak igen csúf.

A történtek miatt éppen ezért csak önmagát okolhatja.

Meg kell fizetni az összes otromba kirohanás és minden gyűlölködés árát. A gőgösség számadáshoz vezet.

Gyurcsányék örülnek leginkább

A politika nem pasziánsz, sokkal inkább hasonlít egy olyan többszereplős társasjátékhoz, amelyben minden mindennel összefügg. Így Magyar Péter botrányai sötét árnyékot vetnek a Tisza Pártra, ami lehetőséget ad arra, hogy a legnagyobb rivális, a Demokratikus Koalíció feltornázza magát és ismét dominanciaküzdelmet folytassanak az ellenzéki térfélen.

A Demokratikus Koalíció szokatlanul korán elkezdte bemutatni a 106 egyéni képviselőjelöltjét. Azt szemlélteti ezzel, amiben egyelőre még erősebb a Tisza Pártnál. Szervezettség, helyi beágyazottság.

Azaz,

Hogy lesz-e ebből ismét dominanciaküzdelem, mielőtt valamilyen formában összefognak, azt még nehéz megítélni. Egy azonban biztos: Magyar Péter politikai élete fordulóponthoz érkezett, és ez nagyon rossz hír a Tisza Pártnak.