Nem szeretem a maszatolást, a tiszta vizet a pohárban annál inkább

„Miután határozott állásfoglalást tettem, úgy éreztem, fel kell hívnom Lakatost, akivel húsz évnyi jó ismerősi viszonyt ápolok. Mert ha ártatlan, ebbe akár bele is halhat. (Akkor is, ha nem az, és akkor se kívánja ezt neki remélem senki.)

Miután Márk hogyléte felől érdeklődtem, azt mondtam neki, ha biztos abban, hogy amivel vádolják, nem igaz, egyetlen helyes lépése lehet: bemegy a rendőrségre, és tesz két büntetőfeljelentést. Egyet Ábrahám és egyet ismeretlen tettes (az Ábrahámnál megszólaltatott személy) ellen.

Hogy Lakatos mit mondott ekkor, nem tisztem megosztani a közzel, annyit kijelenthetek, hogy nem hozott a tudomásomra bűncselekményt, és az arra való gyanúra sem adott alapot. Mivel az események felpörögtek, és aznap este Márk háza előtt (!) tüntetés zajlott, ahol a vérét kívánta vagy’ száz szélsőjobbos, másnap még egyszer felhívtam, hiszen a lincselés nem játék. Ez a beszélgetés alig egy percig tartott, a hívott fél érthető okokból nem volt beszélgetős hangulatban. Azóta csak ismerősöktől hallottam felőle: életben van.

A nagy kérdés nem az, hogy beszéltem-e Lakatossal »az üggyel kapcsolatban SMS-ben« vagy bárhogy, hanem az, hogy honnan tud erről Ábrahám. Ugyanis Lakatos híváslistáján kívül, amelyet csakis a rendőrség és Polt Péter ügyészsége ismerhet meg, legjobb tudomásom szerint máshonnan nem származhat az információ.

Továbbra is várom az ügyben névtelenül megszólaló nevelőkkel, mint jelzőrendszeri tagokkal szemben lefolytatott vizsgálatot, jelentési kötelezettségük elmulasztása és kiskorú veszélyeztetésének gyanúja miatt.

Derüljön ki az igazság, és a bűnösök bűnhődjenek, ne kapjanak se kegyelmet, se felfüggesztett büntetést. Addig is: embereket a felhergelt tömeg célkeresztjébe állítani életveszélyes üzem. Javaslom ennek megfontolását mindenkinek, aki ilyesmire ragadtatja magát.”