Kiderült, miért lett elege Szájer Józsefnek az európai politikából

(Fotó: Mandiner/Földházi Árpád)

Harminc év – ennyi időt töltött Szájer József a magyar és az európai politika élvonalában. Ahogyan lapunknak adott interjújában is nyomatékosította, politikusi hivatását végleg lezárta, de a szellemi küzdelemből nem kíván kiszállni, a továbbiakban a gondolkodómunkáé lesz a főszerep – elsősorban az Európai Unió jövőjéről.

Most megjelent, Frontvonalban című interjúkönyvében, ha úgy tetszik, az életpálya első fejezetéről kapunk átfogó képet Baczoni Dorottya történész segítségével. A 2020-ban lezajlott beszélgetésekből kiderül, hogyan lett politikus Szájer Józsefből, és ezzel párhuzamosan követhetjük a demokratikus Magyarország legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeit, valamint megismerhetjük az uniós politika működési mechanizmusait.

A kötet első fejezete egyfajta kivonat az eltelt három évtizedről, amelyből megtudhatjuk, a korábbi politikus szerint milyen változáson ment át a Fidesz 1990-es önmagához képest, mit tart a legnagyobb személyes politikai sikerének, és mit köszönhet Sopron városa a kitartó képviselői lobbitevékenységének. A számadás után vissza a kezdetekhez: a családi élet, az iskolai élmények jelentősen befolyásolták Szájer József közélet iránti érdeklődését, és kiderül az is, miért a római jog volt az egyetemen a legnagyobb hatással rá. Nem maradhattak ki a bibós évek sem: szavai szerint Bibó István példakép volt számukra, „az ő eszméi által értették meg a politika világát, de az elméletből cselekvési program is következett”. 

A rendszerváltás éveinek felidézése után egy gyors elemzés következik arról, hogy az egyes országgyűlési választásokon – 1990-től 2018-ig – mi játszott elsődleges szerepet a győztes politikai erő sikerében. „A kulcsszó a polgárosodás volt. Alattvalók, a pártpolitikai viaskodások címzettjei helyett végre polgárokat szerettünk volna látni, és mindezt a józan gondolkodás talapzatán – nem akarnokként, nem nélkülük, hanem együtt mindenkivel, aki az akar lenni” – emlékszik vissza a Fidesz 1998-as győzelmére. 

A parlamenti politizálás, az első kormányzati ciklus, majd a két vesztes választás felidézése után megérkezünk az alkotmányozás időszakához, így a híres iPad-alkotmány is előkerül. „Orbán Viktor arra kért föl, hogy egy távlatos, a mai kornak megfelelő, nemzeti elkötelezettségű szöveget írjak. Egy üres papír elé ültem le. Pontosabban az akkor még vadonatúj technikának számító táblagépet vettem a kezembe egy vonaton utazván.”

A belpolitikai kontextusról aztán áttérünk az európaira, amelyet rögtön egy ma is aktuális dilemmával kezd a kérdező: vajon Magyarország a Kelethez vagy a Nyugathoz tartozik, esetleg létezik harmadik út? „Ma a világ hatalmas változásokon megy keresztül. Az lesz sikeres, az tud megújulni, aki ezeket a változásokat minél korábban megérti. Ehhez a minket szellemileg és tettekben is bénító kereteket szét kell törni magunk körül” – hangzik el a tételmondat, majd az európai uniós csatlakozás körülményei és a nemzeti szuverenitásért folytatott küzdelem állomásai kerülnek terítékre, továbbá kiderül az is, miért is tesz föderalistává a brüsszeli levegő. Tudjuk, hogy Szájer József politikai hivatása nem a tervezett módon fejeződött be, a kötet végén azonban megismerjük eredeti, végül négy évvel később beérett szándékait, akárcsak azt, hogy miért lett elege az európai politikából. Egyúttal megtörténik a feladatkijelölés politikai közössége számára: a szabadságért mindig harcolni kell, és nem szabad hagyni senkinek, hogy a saját múlt valóságát és igazságát eltakarják a „ma divatos, kérészéletű ideológiák ködfüggönyével”.  

Baczoni Dorottya (szerk.): Frontvonalban – Beszélgetések Szájer Józseffel. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2024