Akinek nincs semmije, annyit is ér

Fotó: Mandiner/Ficsor Márton

„Akinek nincs semmije,

annyit is ér.

De akiben van igyekezet,

mint bennem volt, van és lesz,

aki valamikor a polgármester úr

táskáját cipeltem,

és cipője fűzőjét fűztem,

mivel igen testes volt szegény,

és roppantmód arrogáns,

mint egy rendes keresztény,

nos, nekem vadászkastélyom lett,

és csinos út hozzá,

mit az ország népe adott össze.

Keresztényi szeretetet is

mesteremtől tanultam,

akinek fűztem a cipőfűzőjét.

Azóta enyém a trafikvilág,

kicsit félretettek,

mert ekkora tehetséget

nem visel el a

nemzeti együttműködés,

de hamar rájöttek, hogy

hív a vasút, vár a máv,

meg az autópályák,

és a nyilas turul dettó,

mellyel megbecsül

a nemzet sava borsa.

Poénkodok az ötvenforintos

petpalackok visszaváltóin,

akik annyit is érnek.

Nem bírom a rugdosást visszatartani,

ez kereszténynemzeti természetem.

Magam vagyok a ner,

magam vagyok az ország.”