Végigvettük Magyar Péter közmédiás állításait, mondanunk sem kell: semmi sem stimmelt

Nyitókép: Facebook/Magyar Péter

Magyar Péter bement a közmédiába, és kétszer tizenöt percig ontotta ránk, a nézőkre és hallgatókra, fékevesztett információáradatát – sajátos stílusában. Bár már közel háromszáz éve tudjuk, hogy „a stílus maga az ember” és „a stílus nem más, mint a rend és a lendület, melyet az ember gondolataiba bevisz”, ez az írás nem arról szól, hogy Magyar mennyire nem kormányfőnek való ember. 

Nem volt Magyarországon 66 százalékos élelmiszer-infláció, a legmagasabb inflációs adat is 44,3%-os volt a KSH alapján – éves szinten pedig 22,9%. Sok? Természetesen! Annyira sok, hogy arra még a Magyar Nemzeti Bank is felfigyelt, ki is adtak egy 35 oldalas mélyelemzést, miszerint az élelmiszerinflációnak két oka volt: az energiaárak brutális megemelkedése, illetve a vállalati profitok meglepően nagy növekedése – 

Klasszikust idézve: „Véletlen? Aligha!” – most pedig 0,6% az élelmiszer-infláció, ami szintén nem 66%.

Magyar másik erősen megdöbbentő kijelentése az volt, hogy „900.000 nyugdíjas él a létminimum alatt”. Kezdjük ott, hogy nincsen olyan nemzetközi standard közgazdasági fogalom, hogy „létminimum”. Egyedül Magyarország számolt létminimumot, egészen 2015-ig, amikor a KSH megszüntette a mutatót – mivel „alkalmatlan a neki szánt funkció betöltésére” – és azóta már csak az Unióban elterjedt, egységesített AROPE indikátort használjuk mi is, hogy ne kelljen az almát a körtével összehasonlítani, ha a vállalkozó kedvűek épp meg akarták nézni mondjuk a belgiumi és a hazai szegénység mértékét.  

Az Eurostat adatai szerint 2023-ban a hazai nyugdíjasok 14,7%-a volt a szegénység kockázatának kitéve. Figyelembe véve, hogy volt 2 millió 423 ezer nyugdíjasunk 2023-ban, kijön, hogy 356 ezer nyugdíjas érintett ebben (sajnos) – laza harmada a Magyar által bedobott számnak.

A nyugdíjasok 14,7%-a sok, viszont azt is meg kell jegyezni, hogy 

Szóval ha esetleg Magyar Péter azt találja a nagy kampányolás közepette mondani, hogy „hozzuk fel a hazai nyugdíjasokat svájci szintre”, akkor ne kívánjunk rosszat azoknak, akik már ledolgozták az életüket és a jól megérdemelt pihenésüket szeretnék tölteni családjaik körében.

Hasonló a helyzet a Magyar által sokat hangoztatott gyermekszegénység ügyében is. A gyermekszegénység csökkentése minden közösség alapvető felelőssége. Ezért is szép, hogy hazánkban javult a legtöbbet az Unióban a szegénységben élő gyermekek aránya 2013 és 2022 között – 15,9 százalékponttal kevesebb a legfrissebb adat mint az egy évtizeddel ezelőtti, a középmezőnyben vagyunk a magunk 24,4%-ával, és itt előttünk van az uniós átlag (24,8%), a teljes euróövezet (25,3%), Luxemburg (26,1%), Franciaország (26,6%), Olaszország (27,1%), de még Spanyolország is (34,5%) – akik szépen meg is dicsértek minket – Romániát (39%) meg sem említve.

Érezhető a séma, hasonló a helyzet a szegénységgel en bloc. Magyar Péter szerint mi vagyunk az unióban a legszegényebb ország, ami újfent nem igaz, a középmezőnyben vagyunk, 13. helyen a 27 tagországból, és jobbak vagyunk az uniós átlagnál – sőt, apró megjegyzés: 2010-2021 között a legnagyobb javulást mi produkáltuk, 

közel megfeleződött így a hazai csoport száma.

Mielőtt még a korrupcióra rátérnénk, tegyük rendbe Magyar utolsó, szegénységről szóló kijelentését is: szerinte ugyanis 2004-ben éltanulók voltunk a szegénység terén. Nehéz megfogni, mégis mit ért azon, hogy „éltanulók voltunk”, de ha jóhiszeműen sorrendbe rakjuk az uniós szegénységi adatokat, látszik, hogy hátulról mi voltunk a negyedikek – több, mint 3 millióan éltek akkor a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával, 

Szóval: korrupció. A Transparency International által kikutatott „Korrupcióérzékelési Index” szerint – nem vicc, tényleg ez a neve az indexnek – Magyarország az Európai Unió legkorruptabb országa, ezt Magyar is szépen felbiflázta. Reméljük, a Transparency ezt az indexet komolyan gondolta, mert viccnek azért túlzás lenne ilyeneket készíteni. A Transparencynél pár ligával komolyabb Világbank teljesen máshogy látja:

Szlovákiában 2%, Csehországban 3,5%, Dániában 3,4%, Belgiumban 4,3%, Görögországban 5,5%, Olaszországban 11,8%, de Ausztriában is 1,3% és Németországban is 2,2% ez az érték – a Transparency pedig közben annak az érzékelését kutatja, amit csak szeretne.

A demográfiai helyzetünk sem olyan, mint amilyennek a tiszás politikus beállította. Nem költözött el egymillió ember Magyarországról. Még ha „jóhiszeműen” is egy relatíve hosszú időszakot, 1995-2023-at nézünk – amiben azért jócskán bent van a szocialista országvezetés ténykedése is –, 606 ezer fő költözött el itthonról és 1 millió 119 ezer fő költözött külföldről Magyarországra az Eurostat adatai szerint. 

Demográfiai katasztrófáról is beszélt az EP-ben távolmaradás miatt hazánkat nem képviselő EP-képviselő. Szerinte ugyanis vészesen közel vagyunk egy demográfiai katasztrófához, most vagyunk hozzá a legközelebb – ez se igaz. 

A legközelebb 2011-ben voltunk, akkor volt a termékenységi rátánk a valaha mért legkevesebb, 1,23 – amivel az utolsók voltunk az unió tagállamai között. Az Eurostat legfrissebb adatai 2022 éviek, ekkor a 6. legjobbak voltunk az unióban (1,56), 2018 óta pedig jobbak vagyunk, mint az uniós átlag. A legszomorúbb, hogy 2022-ben mindössze 10 tagállamban volt magasabb a termékenység, mint 2011-ben – magyarán 

Újabb apró megjegyzés: 2021-ben volt a legmagasabb termékenységi ráta hazánkban, a polikrízises időszakban csökkent a termékenység, ahogy az unió összes országában, de a mi csökkenésünk az egyik legkisebb. 

Az utolsó programpontja Magyarnak a főváros volt – elvégre fővárosi képviselő lenne elvileg, de nem veszi fel a mandátumát, legalábbis ezt hangoztatja. A köztelevízióban pedig azt találta mondani, hogy 150 milliárd forint volt a főváros iparűzési adóbevétele – ez sem igaz. Tavaly 265 milliárd forint volt (az április végén elfogadott költségvetési beszámoló szerint), idénre pedig a költségvetésben 303 milliárd van előirányozva. A statisztikákból jól látszik, hogy a budapesti székhelyű vállalkozások termelik meg az ország iparűzésiadó-bevételének a kétötödét. Apró megjegyzéseim sorában következik, hogy a tavalyi iparűzésiadó-bevétel 70 milliárddal több volt, mint a 2022-es, s emellett Budapest 4 milliárddal többet kapott az államtól működési támogatás címén.

A szolidaritási hozzájárulás viszont tavaly csupán 40 milliárd volt – 58 milliárd lett volna, de a különbözetet nem fizették be –, ami 15%-a az iparűzési adóbevételnek, ami egyrészt 

másrészt meg a célja is meglepően magasztos: az állam azokat az önkormányzatokat finanszírozza ebből, akiknél nem működik cég, vagy csak nagyon kevés cég működik, így nincs, vagy alig van iparűzésiadó-bevételük. Nemcsak a fővárost terheli ez az elvonás, hanem a kerületeket és a nagy gazdasági potenciállal bíró városainkat is – jogosan.

Itt el is érünk Magyar Péter kétszer tizenöt percének tanulságaihoz. Egyrészt, nem annak van igaza, aki azt a leghangosabban mondja. Másrészt, ha szándékosan állított valótlant – vagy épp tévedett –, akkor a szakértői miért nem javítják ki? (Naiv kérdés, tudjuk, miért nem.) Harmadrészt: tényleg a legjobb ellenzéki kormányfőjelölt-várományos az, aki csipőből megbukik a tízparancsolat tesztjén legalább két pontban? Nem azt mondom, hogy mindenki szentéletű; de ennél még ellenzékvezérből is igazán jobbat érdemel Magyarország. A statisztikai tény pedig nem rettegő élettárs – nem hódol be, ha ráüvöltenek.