Orbán összeköti az európai jobboldalt, Magyar Péter meg engedélyt kér a Néppárttól hazudni

Nyitókép: VIVIEN CHER BENKO / Prime Minister Office (PMO) / AFP

Magyar Péter megmutatta az Európai Néppárt igazi arcát: megmutatta, hogy az EPP egy hazugságokra épített gittegylet, amelyet már csak a hatalom mézesmadzaga tart össze – és mindezt a Néppárt maga ismerte el a Politiconak.

Képzeljük el, mi történne akkor, ha valaki itthon kijelentené: nem baj, hogy egy politikus szüntelen hazudozik az álláspontjáról, ha ezt csak azért csinálja, hogy megússza a következményeket. Nos, jelen esetben épp ez történt: a Néppárt szóvivője szerint Magyar csak azért mondta, hogy nem küldene fegyvereket Ukrajnába, hogy elkerülje a politikai következményeket idehaza.

Közben a Néppárt álláspontja a napnál is világosabb: sürgetni a fegyverszállításokat, mindenáron támogatni Ukrajnát, Oroszországgal pedig nem tárgyalni. Ez egy politikai álláspont. Lehet vele egyetérteni, egyet nem érteni még inkább lehet vele, de ezáltal legalább van egy fix arcéle a pártcsaládnak. Azaz csak lenne, de már a legfrissebb csatlakozónál megdőlt az elmélet. Játszunk el a gondolattal: 

Ráadásul sikerült nekünk, magyaroknak hét embert is kiküldenünk ebbe a gittegyletbe. Hét olyan embert, hét jollyjokert, akikről semmit se tudunk. Ideológiailag, politikailag értelmezhetetlenek.

Velük szemben a magyar kormánypártok épp most aratják le az elmúlt évtized alázatos külpolitikai munkájának eredményét. Keresztül-kasul összekötötték Európát, és bármekkora külföldi perpatvarral is járt ez, nem feledkeztek meg arról, hogy a világ nem csak Európából és Amerikából áll.

Beérett a meggy, vagyis stílszerűen: a narancs. A sok kétely közepette sikerült megszervezni a harmadik legnagyobb pártcsaládot az Európai Parlamentben, amely az európai politikát feszítő új törésvonalra reagál: az európai politikában már nem az a fontos, hogy „jobboldali” vagy „baloldali”-e valaki, hanem az, hogy józan nemzeti gondolkodó, vagy globális ideológiák foglya.

Az a közös minimum, amely garantálná az európai nemzetek megmaradását, hogy létbiztonságban legyen lehetőségünk elgondolkodni azon, hogy jobb- vagy baloldaliként szebb-e az élet. Az Orbán-Le Pen tengely pedig épp ennek ellensúlyozásaképp jött létre – különböző színezetű jobboldali és nem jobboldali politikusokból, felülemelkedve a jobb és baloldaliságon. Ennek bizonyítéka már a patrióta manifesztum is.

A Patrióták sokan vannak, épp 84-en, tizennégy pártból. Ezeket a pártokat összeköti az európai zsidó-keresztény hagyományok tisztelete, a tagállamok, a nemzetek szuverenitásának a tiszteletben tartása, a családpolitika, az európai demográfiai kérdés megoldásának igénye, valamint napjaink legfontosabb kihívása, a háború lezárása, a béke iránti vágy.

Hogy ki jobb- és ki baloldali, azon most nincs idő vacillálni.

A Patrióták által felvetett problémákról lehet gondolni ezt is, azt is. Egyet nem lehet: letagadni, hogy sürgető gond mindegyik, melyek megoldása már évekkel ezelőtt is esedékes volt, mostanra pedig már létkérdéssé súlyosbodtak. S a Patrióták 84 képviselőjéről már legalább tudjuk, hogy pontosan, őszintén mit is gondolnak Európa viselt dolgairól. Róluk tudjuk. Nem úgy a Néppártról: hajdanán az európai jobboldal megkérdőjelezhetetlen vezetői voltak – mára azonban nem is tagadják: 188 képviselőjüket a hazugságok tartják össze.