Fontos, hogy a családnak ne legyenek elhallgatott történetei!

Mostanában felkapott téma a transzgenerációs, azaz nemzedékeken átívelő traumák kutatása, feltárása és a velük való megbirkózáshoz nyújtott terápiás segítség. Elég talán Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors és Szabad akarat vagy éppen Bibók Bea Ellopott gyermekkor című kötetének népszerűségére gondolnunk. Úgyszintén divatos a meseterápia, például Boldizsár Ildikó meseválogatásai, Kádár Annamária Mese­pszichológiája. Képzelhetjük, milyen izgalmas könyv születhet a kettő találkozásából! 

Ilyen munka Mogyorósy-Révész Zsuzsanna és Vaskor Gréta Kinek a sorsa? című kötete, amely alcíme szerint a mesékben és a terápiában megmutatkozó transzgenerációs örökségről szól, konkrétabban a hiány, az átok és az árulás hármasáról. Nem könnyű téma. A kötetben az az izgalmas, hogy a terápiában részt vevők konkrét, igaz történetei és azok pszichológusi értelmezései mellé odakerülnek a mesék, s kiderül, milyen jelentősége van például annak, hogy ki mit kap a tarisznyájába, amikor világgá megy. Szóba kerülnek a segítők (öregasszonyok, állatok stb.), a hozzájuk való viszonyulás, jó tanácsaik.

A második részben a szerzők sorra veszik a hiány eseteit: a korán elhunyt, eltűnt, lelépő szülőkhöz vagy akár ismeretlenekhez kötődő történeteket; az örökbefogadást, a mesterséges megtermékenyítést; és a nyomukban keletkező, eredetünk és identitásunk (biológiai szüleink, esetleg a donorok) felől való jogos érdeklődést. Leszögezik: 

mert anélkül, hogy ismernénk őket, gúzsba kötnek, a tabuk mérgeznek. 

Külön erénye a kötetnek, hogy hangsúlyozza a transzcendentális dimenzió, a hit jótékony hatásait – anélkül, hogy letenné a voksát valamely vallás, felekezet mellett, azzal ugyanis a szerzők átlépnék tudományterületük határait. Ha úgy érezzük, velünk erősen kiszúrt a sors, különösen fontossá válik az élet értelmébe való kapaszkodás (legyen az bármi), a hívőket pedig segíti a rendezett, alapvetően jó világba vetett hitük, Isten akaratának elfogadása és az örök élet várakozása. Ezután négy népmesét mutatnak be a szerzők a hiányról.

A következő rész az elátkozottakról, a mesei átkokról és azok pszichológiai dimenzióiról szól. Szóba kerül, hogy miként jelenik meg az átok az életünkben, hatnak-e az átkok (már pszichológiailag), s hogy miként lehet tőlük megszabadulni, kik lehetnek szabadítók. Pozitívum, hogy a kötet kitér a mágikus gondolkodás mibenlétére. A részt átokmesék zárják. 

Végül az elárultak kerülnek szóba, akiket úgymond odaígértek az ördögnek, vagy akik alkut kötöttek a kísértővel a könnyebb útért. Szóba kerül, milyen helyzetek hívják elő a kísértőt, hogy szükséges-e a bukás, mivel kell megfizetni, hogyan lehet a dologgal megküzdeni. Ehhez kapcsolódóan az árulás meséi zárják a kötetet. 

Ahogy Orvos-Tóth Noémi könyvei kapcsán írtam: a transzgenerációs traumákat, rossz sémákat az áteredő bűn megnyilvánulásaiként is lehet értelmezni. E mesepszichológiai kötet kapcsán sokat szidott, varázstalanított korunkban végre rátalálunk az egykori, varázzsal teli világ kincseire, mint amilyenek a népmesék, és mondásuk-hallgatásuk mellett gyógyító szerepüket is felismerjük. Talán ez egy lépés a világ „vissza­varázsosítása” és lelki jóllétünk felé.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna – Vaskor Gréta: Kinek a sorsa? Transzgenerációs örökség a mesékben és a terápiában. Hiány, átok, árulás. Kulcslyuk Kiadó, 2023