(MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Turbulens nyáron vagyunk túl. Az újságírók a vakáció hónapjaiban általában alig találnak témát, a hírszerkesztők pedig hírhiánytól szenvednek, ami az olvasottságon is meglátszik. Persze örülhetnének is, hogy nem kell annyit dolgozni, de hát a hírgyárakat etetni kell, a lapot ki kell adni. Téma mindig akad, de a politikai szezon a nyár elején véget szokott érni.
Egyrészt a két háború miatt: az egyik Ukrajna területén, a másik a Gázai övezetben zajlik, nem kegyelmezve sem a nyárnak, sem az olimpia szellemének. Ráadásul június 9-én a kontinensen, így hazánkban is európai parlamenti választást tartottak, nálunk, Romániában és Lengyelországban pedig egyidejűleg önkormányzati voksolást is. A szavazatok összesítése után kitört a vita, hogy a magyar jobboldal vesztett-e azzal, hogy 45 százalékkal nyert az EP-választáson – az ilyen vitákat irigykedve nézik más európai pártok, amelyek álmodni sem mernek ekkora támogatottságról.
Mi is örülnénk, ha csak ezen kellene polemizálni, de hát több problémát is összehordott a szél.
Emellett elstartolt a magyar EU-s elnökség, amelyet a miniszterelnök azzal indított, hogy békemisszióra ment Kijevbe, Moszkvába, Pekingbe és Washingtonba. Ez kiverte a biztosítékot a magyar elnökség miatt amúgy is nyüszítő EP-s baloldalon, illetve a brüsszeli vezetésben. Azt hangoztatták, hogy Orbán Viktornak nem volt rá felhatalmazása, holott az uniós vezetők sosem szoktak formálisan felhatalmazást kérni, amikor valahová tárgyalni mennek.
Ha mindez nem lett volna elég, dübörgött az amerikai választási kampány, nem is akárhogy. A Donald Trump és Joe Biden közt megrendezett vita során azok előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a kurrens elnök mentálisan „nincs ott”, akik elől eddig elhallgatta a balliberális média. Nem sokkal később Trump ellen merényletet követtek el –
ezt azóta is elhallgatják, mintha meg sem történt volna.
Majd a Demokrata Párt leléptette Bident, persze nem az elnökségből, hanem az elnökjelöltségből, és helyére az alelnökét, Kamala Harrist tette. Azóta Trump és Harris harca határozza meg az amerikai politikai napirendet.
Látható, hogy bár elvileg szeptemberben kezdődik a politikai szezon, amikor a közélet szereplői visszatérnek a nyaralásból, idén valójában nem tartottak szünetet az előadásban sem itthon, sem a nagyvilágban. A kormány meghirdette a békeköltségvetést. Az ellenzék teljesítmény nélküli újdonsült vezetője, Magyar Péter folytatja ámokfutását, vagy ha tetszik, performanszait. A baloldal régi vezetője, Gyurcsány Ferenc igyekszik fel-felzárkózni, nem jött jól neki a másodhegedűs szerepe. Ukrajna befeszült, s miközben még több áramot kérne, energiahordozókat nem szállítana.
Túl vagyunk a négyéves ciklus felén, a politika lassan ráfordul a kampányra.
Orbán Viktor a már megszokott színvonalon tartotta meg egyetemi szintű előadásait világ- és geopolitikáról, a politika filozófiai háttérmegfontolásairól és a gazdasági kihívásokról Tusványoson és Kötcsén is.
Tizennégy évnyi kormányzás nagy idő, veszthet a lendületéből a négy (jelenleg három és fél) cikluson keresztül kormányzó politikai erő. Amikor azonban enyhe lassulást tapasztal, a miniszterelnök begyújtja a rakétákat, lendületet ad a jobboldalnak. Felemelő és izgalmas látni, hallani, hogy akármennyi iszapot visz is magával a jobboldal folyama tizennégy év után, intellektuálisan összeszedettebb, őszintébb, autonómabb, mélyenszántóbb és innovatívabb, mint a baloldal. Innen indulunk ősz elején – kell az energia, van hová eljutni, és viharos tengeren kell kormányozni a hajót.