Nem keressük azt az embert, aki lekapcsolja a székházban a villanyt – Komjáthi Imre a Mandinernek

Nyitókép: MTI/Kovács Attila

A társelnöki posztról történő júniusi lemondása után azt nyilatkozta, ezt a pozíciót meg kell szüntetni, mert a magyar társadalom nem vevő erre. Egy vezér, vezető kell, őutána mennek, rá figyelnek az emberek. Az MSZP-ben osztják az álláspontját, a három hét múlva esedékes kongresszuson visszatérnek az egy elnöki szisztémára?  

Folynak a belső egyeztetések, viták, s ez alapján úgy látom, ennek megfelelően fogjuk módosítani az alapszabályt szeptember 28-án, de erről természetesen a küldöttek mondják ki a végső szót. 

Akkor ezek szerint indul az elnöki pozícióért, ez volt ugyanis a feltétele.

Az ambícióm megvan, de a végső döntést a kongresszus napján fogom meghozni. Ám ahhoz, hogy vállaljam a feladatot, arra is szükség van, hogy átalakítsuk, hatékonyabbá tegyük a párt működését. Sokkal könnyebben, gyorsabban kell majd a testületeinket összehívni, a döntéseinket meghozni, át kell alakítanunk a hálózatunkat, s meg kell kezdenünk a felkészülést a 2026-os parlamenti választásra.

Lesz kihívója?

Egyelőre nincs ilyen információm, ez persze nem jelenti azt, hogy végül valaki nem száll ringbe. 

Nem tart attól, hogy lesz riválisa, hiszen egy választási bukás után indul újra?

Éppen ellenkezőleg. 

és a delegáltak ez alapján választják meg az elnöküket. Én annak is örültem volna, ha korábban Mesterházy Attila is megméreti magát, de nem ezt az utat választotta, más pártot gründolt magának.

Mit gondol, ez lesz az MSZP utolsó kongresszusa? A június 9-i választás eredménye sokkszerűen érhette önöket, s azóta csak romlott a helyzetük.

Én mindig a hiteles politizálás híve voltam, az pedig roppant hiteltelen volna, ha nem szembesülnék a valósággal, s azt állítanám, minden rendben van, nincs itt semmi látnivaló. Pontosan tisztában vagyok az MSZP és egész magyar baloldal problémáival, a rendkívüli kihívásokkal. De nem lennék igazi szocialista pártvezető, ha feltartott kézzel mennék ki a pályára és arra számítanék, hogy itt a vég.

Pedig nagyon sokan úgy látják, hogy eljött ez a pillanat.

Az a politikai, gazdasági helyzet, amely mára kialakult, 

A válságot már a bőrünkön érezzük, s mindezt leginkább a társadalom alsó rétegeiben elhelyezkedő emberek sínylik meg. Ezért nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mi azokat az embereket képviseljük, akik ezt az országot működtetik, a hátukon viszik, tehát a bérből, fizetésből élőket. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor megérdemeljük a sorsunkat. De hiszek abban, hogy képesek vagyunk rá, így arra készülünk, hogy az MSZP benn lesz a következő parlamentben is. 

Amikor társelnök lett, nagyjából ugyanezeket mondta, a bérből, fizetésből élők érdekeire hivatkozott, de finoman fogalmazva nem tudták meggyőzni ezt a társadalmi réteget. Miért gondolja, hogy ez a politika mostantól sikeres lesz?

Mi mindig is a munkavállalókat képviseltük, ezért is tartottam – hogy mondjak egy aktuális témát is – elfogadhatatlannak azt, hogy a napokban Gelencsér Ferenc a teherautó sofőrjével került összetűzésbe, amikor a Momentum politikusai és a civil szervezetek a rádió épületének lebontása ellen demonstráltak a helyszínen. Ő, a melós nem politikai ellenfél, őt békén kell hagyni, hiszen csak a munkáját szerette volna végezni. Tehát nemcsak a hatalommal, hanem, ha kell, az ellenzéki politikusokkal szemben is megvédem, megvédjük a dolgozókat. De visszatérve a kérdésére, az, hogy mi a bérből, fizetésből élők mellett állunk ki, az evidencia, most már „csupán” arra van szükség, hogy mindez el is jusson az érintettekhez, tisztában legyenek azzal, hogy van egy párt, amelyre számíthatnak.

De a kérdés továbbra is adott, miért nem tudták eddig mindezt megértetni ezt az emberekkel, hiszen több millió bérből, fizetésből élő ember van ma Magyarországon? Ehhez képest az MSZP egy-két százalékon áll a közvélemény-kutatási adatok szerint.

Azért, mert a sajtó nem foglalkozott ezzel eleget, de természetesen mi is hibásak vagyunk, mert mi meg nem beszéltünk erről eleget. Amikor az elmúlt években az ellenzék került szóba a médiában, az esetek jelentős többségében arról volt szó, hogy lesz-e összefogás, ha lesz, milyen lesz, ha nem lesz, miért nem lesz. Már-már úgy tűnt, hogy ez maga a politikai termék, ami hatalmas hiba volt. 

 Az tény, hogy valamilyen együttműködésre, koordinációra valószínűleg a jövőben is szükség lesz a választásokon, de az a fajta összefogósdi, amely itt éveken keresztül zajlott, az nem szolgálta sem az MSZP, sem az általunk képviselt emberek érdekeit. Ezért, ha kell, 2026-ban önállóan fogjuk megméretni magunkat.

Ön mit tett az elmúlt hónapokban azért, hogy az MSZP-ről elhiggyék a választók, hogy számíthatnak rá?

Rengeteget foglalkoztam a több cég, így a Dunaferr ügyével is, természetesen itt is a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva. Így levélben fordultam Nagy Márton és Szijjártó Péter miniszterekhez, amire a külgazdasági tárca vezetője, illetve Czomba Sándor államtitkár nagyon
korrekt választ adott, melynek eredményeként a vállalat vezetése tárgyalt a szakszervezetekkel. Emellett elmentem az MCC Fesztiváljára, ahol Joó Istvánnal, a Nemzeti Befektetési Ügynökség vezérigazgatójával arról vitáztunk, Magyarország valóban összeszerelő üzem-e vagy sem. Szerintem ez a politika, le kell ülnünk a politikai ellenfeleinkkel is, ha ezzel a munkavállalókon segíteni tudunk. Tudom, hogy olyanok is vannak, akik ezt kollaborációnak, a rendszer legitimálásának tekintik, de én azok közé tartozom, akik úgy vélik, ez a szociáldemokrata politikusok dolga. 

A választók jelentős része azonban egy olyan politikus mellé állt, aki abszolút a holttérből jött, két-három hónap alatt teljesen felforgatta a belpolitikát, gyakorlatilag parkolópályára helyezte a balliberális ellenzéket? Ez hogyan fordulhatott elő?

Van egy olyan rétege a magyar társadalomnak, amely azt gondolja, mindegy, hogy milyen módon, de legyen végre kormányváltás. 

 Nekünk azt a választói csoportot kell megtalálnunk, amely nem ért egyet az orbáni politikával, de ellenzi a Tisza Párt elnökének a terveit is. Az MSZP-nek azt az álláspontot kell képviselnie, hogy persze alapvető célkitűzés a kormányváltás, de nagyon nem mindegy, hogy ezt mi követi. Csak olyan új kormányt tudunk támogatni, amely a nagytőke helyett a munkavállalók, a szakszervezetek érdekeit képviseli.

Lehet, hogy önök azokra számítanak, akik sem Orbánt, sem Magyart nem akarják, csak hát az a helyzet, hogy jelenleg ez a két politikus a választók nagyjából 80 százalékát tudják megszólítani. Önöknek így – osztozva a többi ellenzéki párttal – alig marad valaki.

Most valóban így fest a helyzet, de ezen kell változtatnunk. Az a célunk, hogy legyen a politikának emberi hangja, ezért 

 képviselve azokat, akik odaküldték. Örök tanulság, hogy ha az emberek nem érzik, hogy a politika róluk és nekik szól, akkor nem fognak mellénk állni. Ha a választók azt látják, hogy az ellenzéki pártok az érdemi kérdések helyett saját magukkal vannak elfoglalva, és ráadásul ahelyett, hogy korrekt módon megegyeznek, az asztal alatt, később a nyilvánosság előtt is egymást rugdossák, akkor ennek ez lesz a következménye. Odáig jutottunk, hogy egyes pártok levadászták a velük szövetséges erők politikusait, lenyúlták az identitását…

Gondolom, a DK-ra utal, hiszen több MSZP-s politikust csábított el, s már saját magát nevezi szociáldemokratának, holott korábban liberális irányt vitt.

Általánosságban beszéltem. 

Kiss László elcsaklizálásával egyébként inkább jól járt az MSZP, hiszen az óbudai polgármester most DK-s politikusként ül előzetes letartóztatásban, de maradt még több ismert szocialista politikus, Molnár Zsolt, Horváth Csaba, Baja Ferenc, akiket bűncselekmények elkövetésével vádol az ügyészség, az egykori elnökhelyettesük, Simon Gábor büntetőpere pedig még mindig tart. S az előbb szóba került Őrsi Gergely neve, aki az egyik legsikeresebb politikusuk volt, de nemrég hagyta el önöket. Ezek után sem keresik azt az embert, aki majd utolsóként lekapcsolja a székházban a villanyt?

Egyáltalán nem. Csak megismételni tudom, 

Egyébként pedig valóban folyt több MSZP-s politikus ellen hosszú évekig tartó büntetőeljárás, de végül egyikük sem került börtönbe, sőt, a legtöbbjüket bűncselekmény vagy bizonyítékok hiányában felmentették.

Kire gondol, kik úszták meg, például Hiszékeny Dezsőre?

Nem mondok neveket, mert akkor megint velük foglalkozna a sajtó. Hiszek a magyar igazságszolgálttatásban, bízom abban, hogy nem tartanak évekig ezek az eljárások, és úgy fogják lezárni az ügyeket, hogy bebizonyosodik a politikustársaim ártatlansága. Őrsi Gergővel pedig a mai napig jó viszonyban vagyunk, és végtelenül büszke vagyok rá, hogy egy ízig-vérig baloldali polgármester van a második kerület élén, akinek nem változott meg az értékrendje és megmaradtak a kiváló emberi kapcsolatai is.

Irigylem az optimizmusát.

Valóban az vagyok.

***