A konferencia fő témájára rátérve az MCC főigazgatója úgy vélekedett, az identitás normális körülmények között azokból az észlelésekből fejlődik ki, amelyet a családunkban, közösségeinkben, hazánkban megtapasztaljuk, illetőleg azokból a történetekből, mesékből, amelyek gazdagítják, tágítják képzeletvilágunkat.
Szalai Zoltán ezek után kitért az identitás és technológia problémáira is. Mint azt kifejtette: „Mind kevesebb fiatal olvas, mind kevesebb időt töltenek elmélyült tevékenységgel. Mozgóképekre van szükségük, és mind gyorsabban pergő mozgóképekre ahhoz, hogy figyelmüket lekössék. Mindez számtalan neurológiai és lélektani vizsgálat szerint korlátozza az elmélyülés és megértés képességét, a kitartó figyelmet, legyen szó a szövegről vagy megoldandó problémáról. Mármost
az olvasásnak és az elmesélt történeteknek ez a digitális konkurense azért jelent kihívást, mert életünk magja szó szerint az emberi élet kezdete óta a történetmesélés. De ha nem a magunk történeteit adjuk tovább, hanem a saját tájainkon játszódnak a történetek, ha a hősök nem a mi hőseink, hanem már kisgyerekkorban bevonzódnak a gyerekek valamilyen transznacionális metaverzumba, akkor később igen nehéz lesz őket visszavezetni egy önképhez, melynek szerves része a nemzettudatunk.
Márpedig a nemzeti tudat annak hőseivel, tájaival, életével, ízével, bukásaival és felemelő pillanataival az identitás immanens része egységesen.”
Szalai Zoltán hangsúlyozta: „Az emlékezet azé, aki megműveli, épp ezért helyez hazánk hangsúlyt a nemzeti hagyományok ápolására.”