Schmidt Mária: A nők győzelme teljes, de a feministák nem bírnak leállni

Nyitókép forrása: a XXI. Század Intézet Facebook-oldala

Az identitás mint politikai fegyver címen rendezett kétnapos konferenciát az MCC és a XXI. Század Intézet, melynek első, hétfői napján Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium minisztere mondott megnyitó beszédet.

A tárcavezető megnyitója után Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója tartott előadást Ne szeretkezz, háborúzz! címmel.

„A szexualitással kapcsolatos viselkedési normákat egészen az 1968-as forradalomig az angolszász, illetve a vele vetélkedő szocialista álszentség puritanizmusa határozta meg” – fogalmazott a főigazgató.

„Az új generáció azonban örömszerző, önfelszabadító aktusként tekintett a szexre. Szabad szerelmet követelt, amit a piacon éppen akkor megjelenő, egyszerű és széles körben hozzáférhető fogamzásgátló tabletta tett lehetővé. Az antibébi-tabletta biztosította a nem kívánt terhesség elkerülését, és ezzel rizikómentessé tette a szexuális aktust. Ezzel már rövid távon a szex és a reprodukció szétválását eredményezte. A szexuális forradalom teoretikusai szerint

– tette hozzá.

Schmidt Mária arra is rámutatott, 

Prágában azért nem, mert a szovjet blokkban akkor már vagy negyedszázada emancipálva lettek a nők. Nyugaton pedig azért nem, mert ott a nőmozgalmak csak a ’70-es évektől kezdtek megerősödni”.

„Az én testem, az én döntésem”

Mint mondta: „Akkortól a művi abortusz engedélyeztetéséért folytatott harcot állították mozgalmuk középpontjába. Önrendelkezési joguk biztosításaként tekintettek a terhességmegszakítás lehetőségére. Ha tehát az állam a művi terhességmegszakítás tilalmával a magzat kihordására kényszeríti a nőt – érveltek és érvelnek ma is –, azzal megfosztja őket attól, hogy rendelkezzenek a sorsuk fölött, ezzel alapvető emberi jogot sért. A magzat, az új élet ezek szerint nem érték, nem »Isten ajándéka«, és nem rendelkezik emberi joggal.”

A főigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy  

Lelkiismereti kérdés, ami csak és kizárólag rájuk tartozik. »Az én testem, az én döntésem”«. Ezzel a hivatkozással kirekesztik belőle a férfiakat, ami egyaránt önző a magzattal és az apával szemben, különösen, hogy a megszületett gyermek esetében az állam kikényszeríti a férfi, az apa felelősségvállalást”.

Schmidt Mária úgy vélekedett,

A nők mindent elértek, amit akartak, sőt még annál is többet. Ma átlagban hét évvel tovább élnek, mint a férfiak. Tanulnak, tanítanak, dolgoznak, dolgoztatnak, vezetnek, irányítanak. Orvosok, ápolók, mérnökök, technikusok, politikusok, katonák, szakértők, nyomozók.

– vélekedett Schmidt Mária.

A főigazgató szerint ez abban mutatkozik meg, hogy miután a „feministák hosszú évek munkájával lebontották a nemek közötti érintkezésre vonatkozó normákat, kiiktatták a szexuális aktusok létesítésére vonatkozó tilalmakat, most azon vannak, hogy újakat alkossanak. Méghozzá az eddigieknél lényegesen szigorúbbakat.” 

„Ne szeretkezz, háborúzz!”

Azt gondolják, hogy a szex a hatalomról, a birtoklásról és a kizsákmányolásról szól. „Ha viszont engedjük, hogy a mai angolszász progresszívek és a nyomukban lihegő liberális újpuritánok megfosszanak bennünket attól, hogy a szexualitásra örömforrásként tekintsünk, és elérik, hogy kizárólag identitásképző elméleti konstrukcióként viszonyuljunk hozzá, akkor az életünk sivár, magányos és örömtelen lesz” – hangoztatta Schmidt Mária.

Szerinte 

„Tény, és ma már mindenki látja, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői azok a felsőosztálybeli férfiak és nők, akiket a múltban sem igazán korlátoztak a puritánok szabályai. Míg ők valóságos »háremeket« tartanak, vagyis szabadon válogatnak a szexpartnerekben, addig az alsóbb szegmensek nőinek nem jut férfi, az alsó kereseti csoportokhoz tartozó, csóró férfiak csak nehezen, vagy egyáltalán nem kapnak nőt. Be kell érniük a fizetett szexszel, még gyakrabban a pornóval, amihez minden digitális eszközön hozzájutnak” – fogalmazta meg nyersen a tanulságot a XXI Század Intézet főigazgatója.

Schmidt Mária szerint 

Lemondanak róluk, mint társról és mint támaszról, így aztán egyedül maradnak, és pénzt kell keresniük, hiszen, ha van is férjük, már nem tartja el őket, és ha lelép, ami egyre gyakoribb, akkor egyedül kell helyt állniuk a munkában, a családban”.

Szexpártiságból férfiellenes prüdéria

A XXI. Század Intézet főigazgatója rámutatott: míg a szexuális forradalom azt hirdette, hogy fel kell szabadulnunk a régi erkölcsök alól, utat kell engednünk a fiatalság természetes szexuális igényeinek,

Schmidt Mária hangsúlyozta: „Az ateistává és szexmentessé lett nyugati kultúra mára ürességet és céltalanságot eredményez, emellett gépies infantilizmushoz vezet. 

A  fejlett nyugati társadalmakban mára megingott a család meghatározó szerepe, ez pedig aláássa a férfi felelősségvállaló, gondoskodó és védelmező szerepét – mutatott rá a főigazgató. „Nyugat-Európában kiment a divatból a felelősségvállalás és a munka. Helyette az erőfeszítés nélküli jólétet tekintik életprogramjuknak. Azért döntöttek a migráció mellett, hogy egykori gyarmataik munkaerejét úgy állíthassák újra a szolgálatukba, hogy ezúttal helybe jönnek.”

– szögezte le végül Schmidt Mária.  

„Családban élni azt jelenti, hogy képesek vagyunk elviselni egymást. Hogy alkalmazkodunk, hogy lejjebb csavarjuk az egónkat, hogy figyelembe vesszük a társunk, családtagjaink igényeit, és megpróbálunk megfelelni az elvárásaiknak. Mindez kölcsönösséget feltételez és mindenekelőtt szeretetet. Mindennek az alapja a szeretet. »A szeretet a létezés mértéke« (Hamvas Béla –  a szerk.) De mindenekelőtt erő!” – zárta előadását a főigazgató.