„A feministák hosszú évek munkájával lebontották a nemek közötti érintkezésre vonatkozó normákat, kiiktatták a szexuális aktusok létesítésére vonatkozó tilalmakat, most azon vannak, hogy újakat alkossanak” – jelentette ki a XXI. Század Intézet főigazgatója egy budapesti rendezvényen.
Nyitókép forrása: a XXI. Század Intézet Facebook-oldala
Az identitás mint politikai fegyver címen rendezett kétnapos konferenciát az MCC és a XXI. Század Intézet, melynek első, hétfői napján Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium minisztere mondott megnyitó beszédet.
A tárcavezető megnyitója után Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója tartott előadást Ne szeretkezz, háborúzz! címmel.
„A szexualitással kapcsolatos viselkedési normákat egészen az 1968-as forradalomig az angolszász, illetve a vele vetélkedő szocialista álszentség puritanizmusa határozta meg” – fogalmazott a főigazgató.
„Az új generáció azonban örömszerző, önfelszabadító aktusként tekintett a szexre. Szabad szerelmet követelt, amit a piacon éppen akkor megjelenő, egyszerű és széles körben hozzáférhető fogamzásgátló tabletta tett lehetővé. Az antibébi-tabletta biztosította a nem kívánt terhesség elkerülését, és ezzel rizikómentessé tette a szexuális aktust. Ezzel már rövid távon a szex és a reprodukció szétválását eredményezte.
A szexuális forradalom teoretikusai szerint a tabletta és az óvszer vált a szexuális forradalom sarlójává és kalapácsává”
– tette hozzá.
Schmidt Mária arra is rámutatott,
1968 Nyugaton és Keleten, úgy Párizsban, Berlinben, San Franciscoban, ahogy Prágában, macsó mozgalom volt. Fiúk vezették, fiúk voltak a hangadói. Követeléseik között nem szerepelt a női jogok kiterjesztése.
Prágában azért nem, mert a szovjet blokkban akkor már vagy negyedszázada emancipálva lettek a nők. Nyugaton pedig azért nem, mert ott a nőmozgalmak csak a ’70-es évektől kezdtek megerősödni”.
Mint mondta: „Akkortól a művi abortusz engedélyeztetéséért folytatott harcot állították mozgalmuk középpontjába. Önrendelkezési joguk biztosításaként tekintettek a terhességmegszakítás lehetőségére. Ha tehát az állam a művi terhességmegszakítás tilalmával a magzat kihordására kényszeríti a nőt – érveltek és érvelnek ma is –, azzal megfosztja őket attól, hogy rendelkezzenek a sorsuk fölött, ezzel alapvető emberi jogot sért. A magzat, az új élet ezek szerint nem érték, nem »Isten ajándéka«, és nem rendelkezik emberi joggal.”
A főigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy
„a feministák szerint a magzat sorsáról hozott döntés csak és kizárólag a nőkre tartozik.
Lelkiismereti kérdés, ami csak és kizárólag rájuk tartozik. »Az én testem, az én döntésem”«. Ezzel a hivatkozással kirekesztik belőle a férfiakat, ami egyaránt önző a magzattal és az apával szemben, különösen, hogy a megszületett gyermek esetében az állam kikényszeríti a férfi, az apa felelősségvállalást”.
Schmidt Mária úgy vélekedett,
A szexuális forradalom és a női emancipáció a huszadik századot a nők századává tette.
A nők mindent elértek, amit akartak, sőt még annál is többet. Ma átlagban hét évvel tovább élnek, mint a férfiak. Tanulnak, tanítanak, dolgoznak, dolgoztatnak, vezetnek, irányítanak. Orvosok, ápolók, mérnökök, technikusok, politikusok, katonák, szakértők, nyomozók.
Teljes a győzelem. De nem bírnak leállni….”
– vélekedett Schmidt Mária.
A főigazgató szerint ez abban mutatkozik meg, hogy miután a „feministák különböző hullámai hosszú évek munkájával lebontották a nemek közötti érintkezésre vonatkozó normákat és szabályokat, kiiktatták a szexuális aktusok létesítésére vonatkozó tilalmakat, most azon vannak, hogy újakat alkossanak. Méghozzá az eddigieknél lényegesen szigorúbbakat, megnehezítve ezzel az ellenkező nemű fiatalok közötti kapcsolatteremtést”.
Ha engedjük, hogy a mai, újviktoriánus angolszász progresszívek és a nyomukban lihegő liberális újpuritánok megfosszanak bennünket attól, hogy a szexualitásra örömforrásként tekintsünk, és elérik, hogy kizárólag identitásképző elméleti konstrukcióként viszonyuljunk hozzá, akkor az életünk sivár, magányos és örömtelen lesz” – hangoztatta Schmidt Mária.
Szerinte
érdemes oktatófilmként tekintenünk az 1998–2004 között futó kultikus tv-sorozatra: a Szex és New York-ra.
„Tény, és ma már mindenki látja, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői azok a felsőosztálybeli férfiak és nők, akiket a múltban sem igazán korlátoztak a puritánok szabályai. Míg ők valóságos »háremeket« tartanak, vagyis szabadon válogatnak a szexpartnerekben, addig az alsóbb szegmensek nőinek nem jut férfi, az alsó kereseti csoportokhoz tartozó, csóró férfiak csak nehezen, vagy egyáltalán nem kapnak nőt. Be kell érniük a fizetett szexszel, még gyakrabban a pornóval, amihez minden digitális eszközön hozzájutnak” – fogalmazta meg nyersen a tanulságot a XXI Század Intézet főigazgatója.
Schmidt Mária szerint
a nők sokat veszítettek azzal, hogy azt a férfit, aki nem »fehér lovon« érkezik, észre sem veszik.
Lemondanak róluk, mint társról és mint támaszról, így aztán egyedül maradnak, és pénzt kell keresniük, hiszen, ha van is férjük, már nem tartja el őket, és ha lelép, ami egyre gyakoribb, akkor egyedül kell helyt állniuk a munkában, a családban”.
„Családban élni azt jelenti, hogy képesek vagyunk elviselni egymást. Hogy alkalmazkodunk, hogy lejjebb csavarjuk az egónkat, hogy figyelembe vesszük a társunk, családtagjaink igényeit, és megpróbálunk megfelelni az elvárásaiknak. Mindez kölcsönösséget feltételez és mindenekelőtt szeretetet. Mindennek az alapja a szeretet. »A szeretet a létezés mértéke« (Hamvas Béla – a szerk.) De mindenekelőtt erő!” – zárta előadását a főigazgató.
Az MCC kuratóriumának elnöke a szervezet tanévnyitó ünnepségén elmondta, nem arra használják az erőforrásaikat és a tehetségüket, hogy még több globalista gondolkodású embert adjunk a világnak.
Ideje lenne ezeket elmesélni. A Büszke Magyarországot. Van mire.
Régen legalább mentegetőztek az emberek, ma már büszkén vallják: nem szeretnek olvasni. De kik olvasnak a legtöbbet? Mennyit olvasunk mondjuk a románokhoz képest? Utánajártunk az olvasás világnapján!
A Szent Jupátot a vitorlázó szakmai útmutatása alapján restaurálják.
Abban ma már mindenki egyet ért, hogy gigantikus fordulat megy végbe a világ hatalmi struktúrájában. A Tranziton sem volt ez másképp.
Michel Houellebecq életrajzi könyve messze a kozmikus horror és a lovecrafti borzalmak mögé nézve rántja le a leplet a modern irodalom talán legmeghatározóbb emberéről.
Az unoka azért támadta meg nagymamáját, mert az igazat adott egy, a fiúra panaszkodó tanárnőnek.
Baja üdülőkörzetében nem kímélt semmit sem a folyam.
