Nyitókép: CRUCIATTI / AFP
„Az kérdezik tőlem, hogy mi a dolgunk. Hát megmondom: az, hogy ne veszítsük el a felháborodás képességét. Hogy minden pillanatban és minden gesztusunkban világos legyen: szerintünk jobb élet jár az embereknek annál, mint ami ma jut nekik. Ezért felháborodásunk megalapozott és jogos.
Okunk van felháborodni hazánk állapotán, vezetőinek tisztességtelenségén, a töméntelen lopáson, a manipuláció aljasságán, vagy éppen azért, mert az ország magányosabb, mint valaha. Miért ne háborodnánk fel, amikor vásári giccsé válik a politikai termékké tett állítólagos kereszténységük, amikor egyházi méltóságok egyházuk befolyását barterben cserélik el állami támogatásért?
A felháborodás az egyetlen erkölcsös fellépés, amikor embercsempészt, pedofil bűncselekményben érintett bűnözőt engednek ki börtönből, amikor a hatalom védett emberei szexuális bűncselekmények sorát követik el? Háborodj fel, amikor egymás mellett látod a tüntetően pöffeszkedő, rabolt gazdagságot és a szorító szükséget, a megtörtséget, és amikor azt hallod, hogy szerintük ez így rendben van, sőt, Magyarország, a hazád így megy előre.”
***