Elmondta a lengyel vezető, mi történik, ha az oroszok feléjük lőnek
A lengyel légtér biztonságát szigorúan őrzik: Cezary Tomczyk szerint minden határsértést azonnal elhárítanának.
Vezetéki összeköttetései alapján Magyarország már hat szomszédos országon keresztül is behozhat földgázt.
Fotó: JIM WATSON / AFP
A szerző a Világgazdaság munkatársa
Csak látszólag megnyugtató, hogy miután Magyarország Ukrajnán át már egy ideje egyáltalán nem importál orosz eredetű földgázt, az sem okoz zavart, ha jövőre leáll az Ukrajnán keresztüli gáztranzit. Attól sincs minden rendben, hogy a Mol által korábban rendelt orosz olajmennyiség pillanatnyilag is beérkezik az országba. Mindez ugyanis csak a felszín.
Magyarország ugyanis erősen ki van téve az orosz eredetű szénhidrogénnek, történelmi okokból ezen alapul energiaellátásának döntő része. E függését bebetonozta, hogy a szállítóvezetékek kizárólag a magyar-ukrán (előzőleg a magyar-szovjet) határon léptek be az országba a kedvező áron vásárolt olajjal, gázzal, más irányú importvezetéke pedig évtizedeken át nem volt. Az elmúlt években azonban érdemben megváltozott a helyzet.
A hatályos hosszú távú magyar-orosz gázvásárlási szerződésben foglalt mennyiség a hazai alapvető szükséglet, azaz a lakosság ellátására elég. A 2021-es megállapodás szerint évi 4,5 milliárd köbméter érkezik, ebből 3,5 milliárd köbméter délről, Szerbián át, egymilliárd köbméter pedig Ausztria felől.
A gyakorlatban már az utóbbi tételt is a szerb-magyar határon át küldi a Gazprom.
Az évi 4,5 milliárd köbméteren felül Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter később további, kisebb tételekről is megállapodott, de mindez kevés az egyébként csökkenő, évi 8 milliárd köbméteres gázigényhez képest. A belföldi kereslet kielégítésébe a hazai termelés a 2024/2025-ös gázévben évi mintegy 1,7 milliárd köbméterrel járul hozzá az FGSZ Zrt. becslése szerint, vagyis a különbözet megint csak importból származik.
Vezetéki összeköttetései alapján Magyarország már hat szomszédos országon keresztül is behozhat földgázt, az FGSZ már csak a szlovéniai gázhálózattal nem kötötte össze a sajátját. Románia felől a határkeresztező kapacitások tervezett bővítése után egyre nagyobb tételek várhatók. A forrás a felfutás előtt álló romániai termelés, illetve a romániai hálózatba Bulgárián át elsősorban az onnan keletre fekvő országokból küldött földgáz.
Ezen az útvonalon Magyarország évi 1-2 milliárd köbméter földgázt a tavaly született megállapodás alapján.
Ezen felül a magyar állami MVM a napokban zárta le azt az ügyletet, amellyel részesedést vásárolt a hatalmas azeri Shah Deniz gázmezőben.
A horvátországi Krk-szigeti úszó LNG-terminálhoz a világ szinte bármely részéről befuthatnak cseppfolyósgáz-tankerek (LNG), ahonnan a vezetéken át egyenes az út a százhalombattai finomítóig. Az úszó terminál kapacitása kisebb az eredetileg a szárazföldre tervezett létesítményénél, de mivel a bővítése napirenden van, idővel ebből az irányból is nőhet a magyar behozatal.
Magyarország most és az elmúlt 1-2 évben a felsorolt három országon keresztül jutott orosz és nem orosz eredetű földgázhoz. Ukrajna felől nem importál, és érdekes módon (piaci okokból) Ausztria felől sem éppen az orosz gáztól való távolodás jelképének számító HAG vezetéken.
Magyarország ugyanis 1996-ban a magyar-osztrák gázrendszert összekötő HAG vezeték lefektetésével szüntette meg az Ukrajnán keresztüli importtól való függését. Elvben. Valójában akkortól már Ausztria felől is orosz gáz érkezett – a Testvériség vezeték szlovákiai ágán át –,
mert annál a Nyugat felől vásárolható gáz jóval drágább volt.
A HAG jelenleg is az orosz gáz – Ukrajnán és Szlovákián keresztüli – útvonala. Alternatív gázt a TAG (Trans Austria Gas) vezeték bővítése után ígér.
Észak felől is vásárolhatna földgázt Magyarország a magyar-szlovák interkonnektoron, de most ennek sincs realitása. Ebből az irányból is az orosz gázt lehetett volna behozni egészen addig (de a kerülő miatt drágábban), amíg le nem állt a Lengyelországot átszelő Jamal vezeték, illetve, amíg nem jelentkeztek a problémák az Északi Áramlaton. Ezen is akkor juthatunk hozzá alternatív forrású gázhoz, ha a csőbe a nyugat-európai, esetleg lengyelországi LNG-terminálra a világpiac bármely részéről érkezett gázt töltik. E megoldás mellett egyébként erős amerikai érdek szól – hiszen az USA-nak sok eladó gáza van –,
magyar szempontból azonban továbbra is az olcsóbb, vezetékes orosz gáz beszerzése előnyös.
A felsoroltak alapján is kézenfekvő, hogy Magyarországnak számos alternatív gázbeszerzési lehetősége van, de e források drágábbak az orosznál, hozzáférésük esetenként új beruházásokat igényel, hiba lenne az ukrajnai útvonalat hosszú távon is leírni.
Mivel Oroszországból Magyarországra a gáz legrövidebb és már kiépített útvonala Ukrajnát szeli át, hosszú távon kézenfekvő keleti szomszédunkon keresztül importálni. Ezt a lehetőséget akkor sem szabad lesöpörni az asztalról, ha most nagyon más a helyzet:
Ukrajna jelezte, hogy 2025-től egyetlen orosz gázmolekulát sem tovább nyugatra.
Az szólhat az ukrajnai tranzit későbbi visszaállítása mellett, hogy A Török Áramlaton, majd és a Balkánon át behozott orosz gáz sokkal hosszabb utat tesz meg, és később ott sem zárhatók ki geopolitikai kockázatok. Ráadásul Ukrajnán át korábban nem csak a hosszú távú gázszerződés szerinti, hanem piaci alapon behozott orosz gáz is érkezett Magyarországra.
Fontos közös jellemzője az alternatív gázoknak, hogy az eredetük a nyilvánosság előtt nem pontosan ismert. Esetenként a küldő országok, vezetéket, LNG-terminálok nevét tudhatjuk, de az eladó nem feltétlenül azonos a gáztermelővel. A köztük lévő kapcsolatot üzleti okból sem mindig tárják fel, különösen nem olyan, szankciós időszakban, amikor felmerülhet a szankció megsértésének a gyanúja. Mint például most. Ez azonban elsősorban az olajpiacon aktuális.
Remélhetőleg hamarosan újra érkezik a Lukoil olaja Magyarországra, amelyet a Mol rendelt, de amelyet Ukrajna július óta nem enged tovább. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások folynak. Bár a Lukoil szállításait két másik orosz olajcég pótolja, jelen állapot nyilván nem tartható fenn hosszabb távon, mert
Ukrajna rákényszerítheti a Molt, hogy a másik két orosz eladóval is olyan megállapodást kössön, amelyek révén a magyar társaságtól magasabb tranzitdíjhoz jut, mint eddig a Lukoiltól.
Bár Ukrajna bejelentette, hogy teljesíti a 2029-ig szóló olajtranzit-vállalásait, nem tudni, mi lesz utána. Az orosz olaj háborús térségen át érkezik, ami kockázatot jelent. Az Európai Unió elvárja, hogy 2027-re Magyarország (is) teljesen váljon le az orosz olajról. Végül a kockázatok kerülése miatt Magyarországnak is érdeke olajbeszerzésének diverzifikálása, hogy importfüggését megossza több szállító között.
Csakhogy ez a váltás nemcsak kereskedelmi döntés. Alkalmassá is kell tenni a százhalombattai Dunai Finomítót (Dufi) az orosztól eltérő összetételű olajok feldolgozására. Ez mintegy 35 százalékig már megtörtént, az alternatív olaj a horvátországi Adria vezetéken érkezik. Igaz, hogy az Adria üzemeltetője, a Janaf jelezte, hogy a csövön akár a teljes magyarországi és szlovákiai finomítói igény is továbbítható,
de e lehetőség nem ér sokat addig, amíg a két finomító nem lesz képes kizárólag orosztól eltérő olaj feldolgozására is.
Nyilvánosan nemigen hangzik el, hogy a Mol honnan szerzi be a nem-orosz olajat. E téren azonban sokat mond, hogy számára az orosz Urál olaj leszállított indiai jegyzésára a mérvadó, ez a közlés a társaság második negyedéves gyorsjelentése utáni elemzői beszélgetésen hangzott el Pletser Tamás, az Erste vezető olaj- és gázipari elemzőjének beszámolója szerint. Hozzátehetjük, hogy India nyilván nem termelőként, hanem kereskedőként aktív az olajpiacon. Az is tudható, hogy Kazahsztánból tavaly 630 ezer tonna kőolaj érkezett Magyarországra, ezt 2023 novemberében Szijjártó Péter jelentette be. Az is el-elhangzik, hogy arab olajat szerez be a Mol.
Szintén az elemzői beszélgetésen mondták,
hogy a Mol 2026 végére készen áll arra, hogy mindkét nagy belső finomítóját elláthassa a tenger felől.
Az ehhez szükséges 500 millió dollárt saját zsebből fizeti. Az orosz olaj ugyanis politikailag kockázatossá vált, de a háborús helyzet miatt kockázatos a fizikai elérését illetően is.
A részvényesek figyelmét felkeltheti, hogy amikor a Mol saját zsebből fizeti a finomítók átalakítást, orosztól eltérő, egyben annál drágább olajat és gázt vásárol, az mind-mind rontja működése gazdaságosságát.