„Az Orbán Balázs-ügyről”

Nyitókép: Balint Szentgallay / NurPhoto / NurPhoto via AFP

„Elöljáróban nézzünk két gyors reakciót. Az első legyen Arta Moeini nemzetközi politikai teoretikus és az Institute for Peace & Diplomacy (IPD) kutatási igazgatójának reakciója: »Ez egy álhír. Konfliktust próbál gerjeszteni, hogy a tények elferdítésével és hamis összehasonlításokkal előmozdítsa diplomáciaellenes, Ukrajna-párti háborús programját. Orbán Balázsnak teljesen igaza van, amikor azt állítja, hogy az Oroszországgal vívott háború nem szolgálja Magyarország nemzeti érdekeit, és Zelenszkij döntése, hogy az Egyesült Államokkal az ismert ösvényre lépett, teljes katasztrófa volt Ukrajna számára. Mindezt összehasonlítani az 1956-os magyar forradalom akkori globalista, kommunista Szovjetunió elleni eseményeivel:

A) a történelemtudás és a tények mély hiányára,

B) szándékos, propagandisztikus gyakorlatra a naprend meghatározásában
vagy
C) a fentiek mindegyikére utal.«

A második magáé az érintetté, Orbán Balázsé:

»A háborús propagandasajtó vonatán nincs megállás.

Magyarország álláspontja világos: nem látjuk értelmet a több mint két és fél éve zajló ukrán–orosz háborúnak, amiben több százezer ember meghalt, több százezer négyzetkilométer terület elveszett és egy ország megsemmisült. Hogy miért? A semmiért.

A háborúnak nem szabadott volna elkezdődnie, illetve diplomáciai úton mielőbb véget kellett volna vetni neki. Mindenki sokkal jobban járt volna.

1956 magyar hőseit ezen mostani magyar állásponttal szembeállítani a külföldi finanszírozású propagandasajtó és a háborúpárti politikusok bevett módszere, amit felháborítónak tartok és minden alkalommal visszautasítok – ahogy az a mostani beszélgetésben is elhangzott!

Jó lenne, ha végre vége lenne a háborúnak és a háborúpárti hazudozásnak!«

S akkor néhány gondolat még. David Pressman előszeretettel és nemegyszer rángatja, rángatta bele az orosz–ukrán háborúba 1956-ot mint összehasonlítási alapot, miszerint a magyarok, akik 1956-ban harcoltak az oroszok ellen, igazán lehetnének megértőbbek és támogathatnák az ukránokat fegyverrel s minden egyébbel.

Mindenekelőtt szögezzük le: 1956-ban a magyarok nem az oroszokkal, hanem a szovjetekkel harcoltak, s ez már önmagában lélegzetelállító különbség.

Továbbá: akárhányszor elmondhatjuk, hogy hiba, sőt bűn volt Putyin részéről, hogy hagyta magát beleprovokálni ebbe a háborúba, s végül megtámadta Ukrajnát, de soha ne felejtsük el hozzátenni: Ukrajna új vezetői (az Egyesült Államok mélyállamának vezényletével kirobbantott és finanszírozott Majdan téri »forradalom« után hatalomra jutott USA-ügynök gazemberek) mindent megtettek azért, hogy ezt a háborút kiprovokálják. Soha ne felejtsük el hozzátenni, hogy ezek a gazemberek és a hirtelen feltámadó ukrán nácik elképesztő népirtást hajtottak végre az ukrajnai orosz kisebbség ellen. És soha ne felejtsük el hozzátenni, hogy mindez az Egyesült Államok mélyállamának érdekei szerint történt és történik, akik valójában vívják ezt a proxyháborút az oroszok ellen, s ezen gennyesre keresik magukat, és akiknek teljesen mindegy, mennyi ukrán fiatal és középkorú és öreg, férfi és asszony és gyerek halt meg eddig és fog még meghalni, akiknek semmit sem számít, hogy Ukrajna lassan elnéptelenedik és romba dől, sőt ez utóbbit kedvelik, hiszen majd az újjáépítésen is ők fogják magukat gennyesre keresni.

Továbbá: David Pressman szájából (és minden amerikai szájából) visszataszító és felháborító minden egyes mondat, ami ma 1956-ról, továbbá ’56 és a mostani háború összehasonlításáról szól. Az Egyesült Államok 1956-ban a kisujját sem mozdította Magyarországért. Most pedig számon kéri, mi miért nem segítünk Ukrajnának (amúgy mindenben segítünk a fegyverszállításon kívül), mikor, ugye, 1956.

De miért is nem segített nekünk az USA 1956-ban? Azért,  mert semmi érdeke nem fűződött hozzá.

Az Egyesült Államok csak és kizárólag akkor »segít« bárkinek, ha ahhoz érdekei fűződnek. És az Egyesült Államok előszeretettel szúrja aztán hátba azokat, akiket korábban valamilyen érdeke szerint még segített. Lásd: tálibok felfegyverzése a Szovjetunió ellen, majd Afganisztán lerohanása. Szaddám Huszein felfegyverzése és támogatása Irán ellen, majd Irak lerohanása és Huszein kivégzése, mindehhez még bele is hazudtak a világ képébe Huszein nem létező vegyi fegyvereiről. S lásd még Szíriát, Jugoszláviát, Líbiát, Vietnámot – most pedig Ukrajnát. S Ukrajna az első, ahol az Egyesült Államok feltalálta a spanyolviaszt is, vagyis már nem küld oda meghalni amerikai katonát, csak nézi ölbe tett kézzel, miképpen halnak meg az ukránok.

S miért nem segített nekünk ’56-ban? Mert Magyarországon nem volt sok-sok millió hektár csernozjom, amit amerikai cégek fel tudtak volna vásárolni, nem volt egy hatalmas gázipari trösztünk sem, amelynek igazgatótanácsába beülhetett volna a regnáló elnök kretén, drogos és pornós kisfia, nem volt semmilyen jelentős mennyiségű ásványi kincsünk, amit elvehettek volna – nem volt nekünk semmink sem, csak a szabadságvágyunk, a hitünk és a hősiességünk, ilyesmire pedig az Egyesült Államoknak éppen nem volt szüksége (ma sincs), úgyhogy nekünk maradt segítség helyett a „hajrá, magyarok” üressége meg a Szabad Európa rádió üres hazugságai, miszerint »mindjárt jövünk, tartsatok ki«, közben pedig megüzenték Hruscsovnak, hogy minden rendben, végezzen gyorsan.

Hitvány gazemberek voltatok Pressman 1956-ban (is), neked pedig kuss a neved.

És még valami: a Nyugat mostani legnagyobb hazugsága, miszerint Oroszország alig várja, hogy lerohanja, megtámadja Európát. Egy lósz…rt, mama! Az Egyesült Államok mélyállama hiszi azt, hogy majd most leszámol Oroszországgal, valamint végre, sokadjára sikerül neki a nagy mutatvány, vagyis szétszakítja Oroszországot és Európát, felszámolja azt a win-win szituációt, amelyből mind az oroszok, mind pedig az európaiak – elsősorban a németek – profitáltak, vagyis elvágja Európát az olcsó orosz energiaforrásoktól és nyersanyagoktól, s ezek helyett majd eladja ide is a sajátját ezerszeres áron, vagy hagyja szétrohadni az európai ipart és termelést, hiszen abból is csak ő jön ki jól.

Éppen úgy is néz ki ma Európa, ahogy azt a legsötétebb amerikai gazemberek elképzelték, s aminek érdekében megvették az uniós vezetőket, ezeket a haza- és Európa-áruló gazembereket, akik farizeus pofával hazudoznak és hajtják végre az USA mélyállamának minden parancsát.

Végezetül: Gyurcsány, neked is kuss a neved, ha ’56-ról van szó, te ne pofázz, te, aki amikor ennek még volt tétje, ellenforradalomnak nevezted 1956-ot, és Berecz János könyve volt az ’56-os bibliád.

Magyar Péter pedig… Eh, mit! Ennek a pszichopata gazembernek soha, semmilyen meggyőződése nem volt, soha nem hitt semmiben, ez csak egy kommunikációs pöcegödör, egy dupla nulla, aki most erre is rárepült egy kicsit, mint légy a sz…rra. Csak el kell hessegetni.”

***