Százmilliót gombfocira? De Kálmán bá már rivallna is rám, hogy ez szektorlabda, és lényegében igaza van. De hogy ki az a Kálmán és honnan jött a százmillió?
Nyitókép: JUNO11 Distribution
Nézem, ahogy Kálmán bá (Scherer Péter) artikulálatlanul kiabál, Csiger (Rába Roland) fenyegetőzik, Erika (Waskovics Andrea) pedig a beszédhibájával küszködve köpi ki, hogy „a p-p-p-p-póni faszát”, és arra gondolok, hogy a proli poénkodással teli, szocializmusból ránk ragadt filmgyártás szelleme még mindig itt kísért közöttünk, amin a Ewing olajtársaság százmilliós támogatása sem segít. De azért ezúttal is több minden rejtőzik a mélyben. Szerencsére.
Kálmán semmi mással nem foglalkozik, csak a gombfocival. Ha pedig szóba kerül a játék, a megnevezést kikéri magának és az elfoglaltságnak, majd egyből szektorlabdára helyesbít. Viszont tényleg annyira nem érdekli más, hogy nem dolgozik, nincs keresete, még a játékklub, az RSZK hivatalos helyiségét sem fizeti, helyette fiával, Oszkárral (Derzsi Dezső) él együtt, aki eltartja édesapját.
Most komolyan, te mennyire lennél boldog a srác helyében?
Ezt is ajánljuk a témában
Leginkább úgy ismerhetjük, mint Bobby Ewing, a Dallasból, de az Egyről a kettőre sztárja is volt, sőt ő egy ember az Atlantiszról. Interjú a Comic-Conról.
Mivel azonban a csapatnak nincs érvényes szerződése a klubhelyiségre, sikerül elbukni a játéklehetőségeket. Nem mellesleg egy jó kis veszekedést követően Oszkár az apja orvosától tudja meg, hogy a Kálmán halálos beteg. Ekkor szinte megváltásként érkezik a semmiből egy külföldi támogatás, ami félreértés, de mivel a fiú szeretné, ha édesapja a fennmaradó idejét boldogan töltené, ezért úgy tesz, mintha valóban a klubnak szánták volna az összeget. Az RSZK így megindul az Európa-bajnoki selejtezőre, a gazdag támogató (ki nem találná senki – Patrick Duffy az) pedig Magyarországra, aminek persze kisebb-nagyobb konfrontálódás az eredménye.
Valamiért nem tudjuk levetkőzni az évtizedek alatt ránk ragadt „káromkodunk és részegen kiabálunk” magyar filmes vircsaftot, ami egyszerűen mintha beivódott volna a hazai filmesek génjébe. És persze az ilyen produkciókban bemutatott karaktereknek minden esetben megvan az a fajta véleménye is, amiről viszont soha nem kérdeztük őket.
Ebben az esetben a legfőbb rivális az, aki kéretlenül is kinyilvánítja, hogy mire gondol, akár a piszoárnál állva, miszerint nem szeretek vidékre jönni… itt mindig trágyaszag van.
Ezt is ajánljuk a témában
Kis magyar valóság, kis költségvetésű, művészfilmes köntösbe csomagolva, ezúttal is csak az egyik fél verzióját meghallgatva.
És az a helyzet, hogy eleinte egyik féllel sem tudunk igazán szimpatizálni. A káromkodós, mindenféle kötelességtudatot vagy felelősséget nélkülöző bohém játékosokkal és a kutyát túszul ejtő, a játékot véresen komolyan értelmező gombfoci-gengszterekkel sem. Persze lehet, hogy nem is ez volt a forgatókönyvet író Gönye László és a rendező Vékes Csaba célja, de mivel a film végére jó érzékkel igyekeznek legalább minimálisan megszerettetni a közönséggel a karaktereket, talán csak volt valami ilyen koncepció a háttérben.
Filmes képgaléria
Mármint nem kifejezetten az 1992-es Roncsfilmből, hanem a műfajból, amit képvisel. Mert a Lepattanó is kicsit úgy indul, mint bármi a nyolcvanas, kilencvenes évekből, ami elsőre majdnem el is vette a kedvem. Aztán szerencsére sikerül némileg konszolidálni, a végére egy emberileg szerethető oldalát mutatja meg, amivel még menti a menthetőt. Az apa-fia kapcsolat, a szerelmi szál és a belelkesedő csapat tényleg zsánerfilmmé teszi a súlytalan és igazából stílustalan proli poénkodást.
Aztán mikor Szilárd (Katona László) nekiáll előadást tartani az „arany muffoknak”, miszerint „ez igazából szektorlabda… 1958. november 30-án alapították meg a szövetséget és egységesítették a szabályrendszert, többek között a gombot, azt versenylabdára cserélték – nos, ez a versenylabda, ez egy meghatározott összetettségű műanyag, alakja mindkét oldalon…”, akkor a lányok egyike majdhogynem ráveti magát, mert ugye ma már mind jól tudjuk, hogy a geekség szexi.
A Lepattanó így egy szórakoztató, szerethető filmmé válik, amin lehet nevetgélni, előhozza kicsit a nosztalgiát, de azért az év produkciójának így sem mondhatjuk. Patrick Duffy ide vagy oda, aki egyébként a kevés játékideje alatt odateszi magát, ahogy megszokott hangja, Csankó Zoltán is hozza az elvárt szintet. De a legtöbb esetben nem is a színészekkel van baj, miközben a látvány is igényes és profi.
Szerintem tényleg csak a proli humorról és a prosztó stílusról kéne lepattanni, és akkor mi is labdába rúghatunk – vagy pöckölhetünk.
Április 30-án számos helyszín és intézmény egyetlen céllal vetít filmeket vagy éppen szervez előadásokat és beszélgetéseket. Ez pedig nem más, mint a magyar film napja.
Dargay Attilának olyan mára klasszikussá vált családi mesefilmeket köszönhetünk, mint a Lúdas Matyi, a Vuk vagy a Szaffi, legnagyobb álma azonban a hetvenes években készült vázlataival együtt a fiókban maradt. Egészen mostanáig: csütörtöktől mozikban a Csongor és Tünde animációsfilm-adaptációja.
A Cabin Pressure – Anya leszek csak azért is! legalább annyira szól a gyerek utáni csillapíthatatlan vágyról, mint a társkeresés mai nehézségeiről vagy a nehezen oldható tabukról. Czira Sára és Nagy Eszter munkája az HBO Maxon látható.
Schwechtje Mihály második nagyjátékfilmje túlzásokkal mesél túlterheltségről és arról, hogyan isszák meg a levét a gyerekeink a mi nagy önmegvalósításainknak.
Az utóbbi 10 év legjobbjai közé került be Koltai Lajos 2023-as filmje, mely nemcsak remek bevételeket produkált, de visszaadta a magyar filmekbe vetett hitet.
A miniszterelnök által meghirdetett magyar modell erős szellemi bázissal és európai érthetőséggel bír, a Patrióták pedig esélyt kaphatnak arra, hogy uniós szinten új keretet adjanak a kereszténydemokráciának.
Erling Haaland újabb rekordot döntött meg. Ilyen volt a csütörtöki BL-este.
