A Szegény párák rendezőjének új filmjén nem ciki, ha szenvedünk
Egyébként meg Yorgos Lanthimos láthatóan úgy véli, hogy Emma Stone-ból soha nem elég, amivel azért viszonylag könnyű vitába szállni.
Kis magyar valóság, kis költségvetésű, művészfilmes köntösbe csomagolva, ezúttal is csak az egyik fél verzióját meghallgatva.
Nyitókép: Cirko Film
Klári nem szereti, ahogy Károly eszik. Azt sem, ahogy a telefonban ötször elköszön. Megértem. Károly idegesítően és erőltetetten jópofáskodik a maga fura és gyámoltalan módján. Biztosan van, akinek ez tetszik, de férfiszemmel Károly se nem férfias, se nem jó választás. Pláne, ha Klári miatta hagyja ott két gyerekkel a férjét, aki még mindig ragaszkodna hozzá.
Ági pedig, Klári legjobb barátnője, asszisztál.
Január másodikán.
Egy téli napon, mikor segít a költözésben.
Fikusz kell! A gyógyszer marad! Ne tegyétek már ki, amit nem viszek, mert egész éjjel válogattam!
Sándorral összevesztem. Szilveszterkor összevesztünk. Otthagytam az utcán.
A reggeli szar volt. Nem tetszik, ahogy rág. Ébredéskor még Áronnal tervezek. Benéztem a konyhaablakon, de többet nem fogok.
Húzd alá, húzd alá!
Nem érted, amit mondok? Húzz már el!
Ezt vihetem? Az mehet. Most jöjjenek a könyvek.
Még nem ettem semmit.
Az is mehet? Visszamegyünk még a polcokért?
Beszéltem Sándorral. Üdvözöl. A tüntetésen van.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyébként meg Yorgos Lanthimos láthatóan úgy véli, hogy Emma Stone-ból soha nem elég, amivel azért viszonylag könnyű vitába szállni.
Szilágyi F. Zsófia két film alatt igen sok mindent elért. Első, Egy nap című produkciójában Szamosi Zsófia szerepelt, A martfűi rémből, a Műanyag égboltból és a Tündérkertből, majd 2023-ban az ő filmötletét válogatta be a lehetséges háromba a La Biennale di Venezia, hogy mikroköltségvetésű filmes programjukban támogassák a rendezőnő második alkotását.
Ez lett a Január 2.
A Jóvári Csenge és Konrád Zsuzsanna főszereplésével készült mű egyetlen napot mesél el, főképp egy autóban ülve, valamint egy házból ki, majd egy lakásba bepakolva. Közben ismerjük meg a karaktereket és a helyzetet, amiben épp vannak.
Átlagos hétköznapnak is tűnhet minden, de ez egy család szétszakadását jelképezi és valami új kezdetét.
Bár a döntések nem véglegesek, az nem derül ki, hogy alakulhat később a szereplők sorsa, de várhatóan történnek még változások.
Ezt is ajánljuk a témában
A miskolci CineFesten sok jó és rosszabb film is megfordult már, az idei kínálat pedig különösen színes, így a kelet-európai szekció sem semmi.
Persze, a Január 2. azért más tészta, mint Chantal Akerman 1975-ös filmje, de bőven találni hasonlóságot a két mű között. Alacsony költségvetés, kevés helyszín, kevés szereplő, átlagos hétköznapi pillanatok és a mélyben gyökerező emberi drámák. Némi egyezést könnyen találunk. A színészi játék is nagyjából hasonló, noha a hang sokszor zavaróan torz, főleg a gyerekek esetében, akik még nem is artikulálnak rendesen, ezért külön pozitívum volt a vetítésen az angol felirat.
A Január 2. a Velencei Filmfesztiválhoz kapcsolódó Biennale College Cinema programjában készült, melynél a nyertes filmtervek 200 000 eurós támogatásban részesülnek. A filmeknek ezután további forrás bevonása nélkül, villámgyorsan, nagyjából 9 hónap alatt kell elkészülniük a következő Filmfesztiválig. A támogatás egyik fő kérdése és célja, hogy a támogatottak mennyire tudják kihasználni a szűkös kereteket, mennyire képesek kibontakozni éles helyzetben.
Ezt is ajánljuk a témában
200 percen át nézni egy átlagos, kispolgári nő mosogatását, kötögetését, valahol mazochizmus vagy voyeurizmus, mégsem bírod levenni a szemed a vászonról.
Noha úgy tűnhet, hogy Klára (Konrád Zsuzsanna) a főszereplő, hiszen az ő költözése, családja és ismerősei körül forog minden,
az egész napot Ági (Jóvári Csenge) szemszögéből éljük át, sőt már azelőtt is vele tartunk az autóban, hogy Klára feltűnne, továbbá vele maradunk a legtovább, a film végéig.
Közben a legnagyobb meglepetést a Jászai Mari-díjas Borbiczki Ferenc felbukkanása jelenti, akinek jellegzetes orgánumát ezer közül is könnyű felismerni.
Persze a kérdés személyes, hiszen mindenki olyan sorrendben és válogatásban nézte a CineFest filmfesztivál programjait, ahogy az neki jólesett. Volt még Nemere István életét bemutató mű, számos nemzet alkotása bemutatásra került, de A szernél jobban talán semmi sem verte ki a biztosítékot, a rendezvény sztárvendége pedig Patrick Duffy lett, így az járt a legjobban, aki akár egy hetet Miskolcon töltött, hogy mindenre legyen ideje.
Ezt is ajánljuk a témában
Egykoron sztár volt, akiért rajongtak, de ahogy megöregedett, már a kutya sem foglalkozik vele. A szépségért és az emberek szeretetéért pedig bármire képes.
Az mindenesetre sokat elmond, hogy a jegyeladások terén minden eddigi rekordot sikerült megdönteni, és a hivatalos Facebook-bejegyzés alapján már a fesztivál vége előtt 10 098 jegy kelt el, ami fantasztikus eredmény. Innen is gratulálunk hozzá, a következő esztendőre egy újabb rekordot kívánva, illetve pontot téve az élményekkel teli idei esemény végére, amelyet a Január 2. méltó módon zárt, pláne, hogy még a FIPRESCI (Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége) zsűri, a legjobb nemzetközi filmnek járó díját is elnyerte.
Nem ez lesz életem filmje, és kell hozzá nem kevés nyitottság, elvégre olyan, mintha a saját napjaink egyikét néznénk, különösebb izgalmak nélkül.
De az életünk nem is egy film, sőt sokszor elmondhatjuk, hogy jobb esetben nincsenek benne nagy kalandok, mert az igazi kaland az, hogy az apró jó dolgokat és ami igazán fontos, azt észrevegyük, megtaláljuk és értékeljük benne.
A 85 perces Január 2. október 3-tól nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 12 éven aluliaknak nem ajánlott. Az országos premiert megelőzően a miskolci CineFest filmfesztiválon volt megtekinthető.