A gyerek a legfontosabb?

Nyitókép: MTI/Kovács Attila

„Az aktuális gazdasági zseninek, Matolcsy Györgynek sikerült majdnem csődbe vinnie az országot, és a szükséghelyzetben az az évi néhány tíz- vagy százmillió is számított (legalábbis ezt mondták), amit a magániskoláktól elvettek. Hogy az államnak, a társadalomnak mindez végül sokkal többe került, azzal nem számolt (el) senki: ebben az országban, hívják bárhogyan a miniszterelnököt, az azonnali haszon mindig többet nyom a latban, mint bármilyen következmény. (Mellesleg: ugyanabban az évben ígérte meg Orbán Viktor a parlamentben, hogy takarékossági okokból leállítják a stadionberuházásokat – természetesen nem állítottak le egyet sem.)

Amikor a kormány Iványi Gábor egyházának nehéz sorsú gyermekeket nevelő intézményeit megfojtja, azzal – bár az országban mindenki tisztában van vele, hogy mi a valódi szándék – nem a lelkésznek árt a legtöbbet, hanem az Orbán-Iványi konfliktusban vétlen gyerekeknek és szüleiknek. Évtizedekre, vagy inkább az egész életre kiható sérülések keletkeznek most, be nem gyógyuló sebek, amelyeket csak emberfeletti egyéni és közösségi ráfordítással lehet – ha lehet – utólag orvosolni.

Ez akkor is megengedhetetlen lenne, ha jogilag színtisztán az egyházat vegzáló állam oldalán állna az igazság – de nem áll: egy jogvita zajlik, amelyben Iványiék igazságait legalább ugyanolyan erős jogi fórumok mondták ki, mint a kormányét. Ilyesmit egy jogállam akkor sem engedhetne, ha nem nevezné magát kereszténynek, és ha nem hazudná azt, hogy számára a gyerekek a legfontosabbak. És nem engedhetné a nemzet sem, ha még létezne: ha tizennégy évnyi dúlás ellenére még mindig lenne egy-két olyan értéke, amelyet mindenki elfogad, függetlenül attól, hogy mit gondol a rendszerről. ”