A meteorológus szerint amióta van időjárás és por a Szaharában, azóta létezik a jelenség, legfeljebb nem ismertük. Az 1900-as évek elején észlelt szűrt napsütéseket okozhatta fátyolfelhő vagy por, de akkor még nem volt műholdas rendszer, ami alapján ezt el lehetett volna dönteni.
Németh Lajos állítja, mindig van por, csak nem ér ide. Ha viharos szél kavarog a szaharai térségében, és felemelkedik a sztratoszféráig, 8-12 kilométer magasságig, akkor a szellők szárnyán érkezik, délről észak felé. Ha továbbra is gyakori lesz a térséget elérő déli áramlás, sűrűn számíthatunk a szaharai porra. Ezért könnyen beigazolódhat az a népi mondás, hogy „majd, ha fagy, és piros hó esik”, a Góbi-sivatagnak ugyanis vörös színű a homokja, és ha az ottani porszemcsék hófelhővel találkoznak, akár meg is történhet ez a különös jelenség.
A meteorológus a városi hőszigetek kialakulásáról is beszélt, amelynek oka, hogy a beton, a panel, a tégla, illetve a bitumen a természetes felszínekkel ellentétben sokkal jobban elnyelik a napsugárzást, mint ahogy visszavernék, és meg is tartják a hőt.