Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Július elején, vagyis kevesebb, mint egy hónapja indult öt állomásos békemisszióra Orbán Viktor miniszterelnök. Diplomáciai erőfeszítéseinek hatásai pedig már most látszódnak.
Nyitókép: Képernyőkép / Vasárnap.hu
„A kormányfő tárgyalásai során felkereste Volodimir Zelenszkij ukrán, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi-Csin-ping kínai elnököt, a NATO-csúcson nyugati vezetőkkel egyeztetett, majd Donald Trump volt amerikai elnökkel is megoszotta azt, amit tapasztalt. A háború kirobbanása óta eltelt két és fél évben egyetlen vezető sem volt, aki ilyen rövid idő alatt ennyi, a háború lezárásában szóba jöhető partnerrel tárgyalt volna. Orbán Viktor megbeszélései már csak azért is voltak egyedülállóak, mert
szinte ő az egyetlen politikus, akivel az összes érintett és a konfliktus rendezésében potenciálisan szerepet játszó geopolitikai tényező beszélő viszonyban van.
Ez pedig abban az időben, amikor egyre inkább blokkosodás figyelhető meg, amikor az oldalak között egyre kevesebb a kommunikáció, egy óriási érték. Persze éppen a blokkosodásnak és az ehhez kapcsolódó, ideológia vezérelt csőlátásnak köszönhetően a miniszterelnök kapott hideget-meleget a békemisszió után. A mainstream brüsszeli politika részéről nem meglepő módon csak hideget, ugyanakkor az kétségtelen, hogy a vita a tárgyalásai körül forgott, vagyis sikerült a béke kérdését is a diskurzus középpontjába emelni. Persze a hazai és a nyugat-európai balliberális élet politikusai és véleményformálói már a misszió végének másnapján igyekeztek gúnyosan megjegyezni, hogy az egész értelmetlen volt, hiszen még nincs is béke sem ukrajnában, sem a világban. Ugyanakkor ha csak annyi eredménye lett volna a diplomáciai erőfeszítéseknek, hogy a közbeszéd fókusza világszerte a háború folytatásáról a békére helyeződött, már sikeresnek mondhatnánk a békemissziót. Ennél azonban sokkal többet sikerült elérni.”
Kapcsolódó vélemény
A világgazdaság két meghatározó pólusaként az EU és Kína egyszerre riválisok és egymásra utalt szereplők.