szinte ő az egyetlen politikus, akivel az összes érintett és a konfliktus rendezésében potenciálisan szerepet játszó geopolitikai tényező beszélő viszonyban van.
Ez pedig abban az időben, amikor egyre inkább blokkosodás figyelhető meg, amikor az oldalak között egyre kevesebb a kommunikáció, egy óriási érték. Persze éppen a blokkosodásnak és az ehhez kapcsolódó, ideológia vezérelt csőlátásnak köszönhetően a miniszterelnök kapott hideget-meleget a békemisszió után. A mainstream brüsszeli politika részéről nem meglepő módon csak hideget, ugyanakkor az kétségtelen, hogy a vita a tárgyalásai körül forgott, vagyis sikerült a béke kérdését is a diskurzus középpontjába emelni. Persze a hazai és a nyugat-európai balliberális élet politikusai és véleményformálói már a misszió végének másnapján igyekeztek gúnyosan megjegyezni, hogy az egész értelmetlen volt, hiszen még nincs is béke sem ukrajnában, sem a világban. Ugyanakkor ha csak annyi eredménye lett volna a diplomáciai erőfeszítéseknek, hogy a közbeszéd fókusza világszerte a háború folytatásáról a békére helyeződött, már sikeresnek mondhatnánk a békemissziót. Ennél azonban sokkal többet sikerült elérni.”