Indoklás: az 1854-ben emelt Gellért-hegyi Citadella részben a magyar főváros esetleges katonai védelmére, részben viszont a rebellisnek tartott budai és pesti lakosság fegyveres sakkban tartására, afféle erődemonstrációként épült. Ilyképp önmagában az elnyomás fenyegető jelképe volt, és az 1894. évi XX. törvénycikk rendelkezett is arról, hogy az akkor már egységes Budapest székesfővárosnak le kell bontania. Ez végül nem történt meg, de a fővárosiak több helyen megbontották a falát, amelyet a most folyó munkálatok még szellősebbé, még inkább átjárhatóvá tesznek, miközben létrejön a magyar szabadságküzdelmek emlékhelye.
Megjegyzendő, hogy a Citadella ennek ellenére Budapest 1944–45-ös szovjet ostroma idején hadászati célokat is szolgált a magyar főváros védelmében, és ez mintegy felülírta az erődítmény korábbi eszmeiségét. A Gellért-hegy legmagasabb pontja tehát valóban ezer szállal kötődik a magyar szabadságküzdelmekhez, és ezért a Szent Korona művészi megjelenítése a legméltóbb mindennek kinyilvánítására.
A magyar nemzet ősidőkből eredő szakrális beavatási ékszere ugyanis az elmúlt több mint ezer esztendőben a mindenkori magyar közjogi hatalom legfőbb forrása, örök államfő, államiságunk jelképe, megannyi szabadságküzdelmünk utáni újjászerveződésünk biztosítéka, a ránk zúdult zsarnokságok szétporlasztója, szabadságunk újrateremtője. A Szent Korona maga a keresztény Magyarország, amelynek védelmezése, építése mindenkori legfontosabb kötelességünk.”