A Szent István-i örökségben ott van a kontinuitás, de ma új veszélyektől kell megvédenünk a hitünket és a hazánkat – mutat rá a református lelkipásztor

Nyitókép illusztráció. Fotó: Shutterstock 

A Magyar Nemzet az államalapítás ünnepe kapcsán interjút készített Becker Norbert Gyulával, az Üröm–pilisborosjenői Református Társegyházközség vezetőjével. A lelkipásztor, aki tősgyökeres katolikus családból származik, és csak fiatalkorában tért meg, azt vallja,

A beszélgetés során felidézték, hogy Szent István napja a magyarság legrégebbi ünnepe, amelynek kezdete az 1083. augusztus 20-i szentté avatásig nyúlik vissza, majd az 1092-es szabolcsi zsinaton a magyar egyház felvette és a később szintén szentté avatott  László király beiktatta a kötelező ünnepek sorába. Ugyanakkor ezt az egyszerre egyházi, állami, nemzeti ünnepet a magyar reformátusok a 20. századig nem ünnepelték meg. Ravasz László püspök nyilvánította ki a Kálvin téri templomban, hogy 

Becker Norbert Gyula, aki egyben történész is, először is tisztázta, mit jelent a református. Hangsúlyozta, hogy bár kevesen tudják, a 19. századig egyházuk hivatalos neve az volt, hogy a Szent Evangyéliom szerint Reformált Katolikus Egyház. 

 – jelentette ki.

Majd arra a felvetésre, hogy a szent jelző volt-e az akadálya sokáig az ünneplésnek, a lelkipásztor azt felelte, lényegét tekintve igen. Majd azzal folytatta, hogy ennek az a teológiai magyarázata, hogy a római katolikus egyházban a szent azt jelenti, hogy valamelyik pápa egy arra érdemes személyt meghatározott szabályok szerint először boldoggá, majd szentté avat. „Viszont a reformátusok számára a Szentírás az első, amelynek a tanítása szerint minden keresztyén ember, aki Jézus Krisztusra bízta az életét, az szent” – magyarázta Becker.

Valamivel később azt is leszögezte

„Új veszélyektől kell megvédenünk a hitünket és a hazánkat”

Végül arra a kérdésre, hogy miként lehet továbbadni a fiataloknak az istenhitet, a hazaszeretetet és a nemzeti egységet, Becker azt válaszolta, hogy a nemzeti identitás és gondolkodás négy fő közvetítője a család, az iskola, a tanár és az egyházi közösség. „Ez a négy pillér mutatja, hogy a Szent István-i örökségben ott van a kontinuitás” – húzta alá.

Becker hozzátette, „szerintem

de ma már nincsenek meg azok az eszközök, amik Szent Istvánnak és utódainak megvoltak. Az ő hitükből és példájukból erőt merítve, személyes példamutatással, áldozatos nevelőmunkával és az értékek felmutatásával lehet megszólítani és megnyerni a fiatalokat” – fogalmazta meg javaslatát a református lelkipásztor.