Történetek a legvidámabb barakkból

Nyitókép: MTI/Reprodukció

„Annyi év elteltével elmorfondírozik az ember néhány régi ügyön. Például azon, hogy miért nem rendeztek nürnbergi pert vagy valami hasonlót a kommunista bűnösöknek a rendszerváltás idején. Talán azért, mert a nagyhatalmi megegyezés, majd annak helyi leosztása eleve egyfajta védettséget ígért számukra. A Szovjetuniót ugyanis nem fegyverekkel és hatesztendős világháborúval győzték le, Moszkva nemes egyszerűséggel kapitulált, megadta magát. Így aztán sem a szovjet, sem a keletnémet, sem a csehszlovák, sem a magyar főbűnösök számára nem találtak ki a háborús bűnösség fogalmához hasonló vádpontokat.

Készült 1989–1990 körül egy érdekes dokumentumfilm-sorozat, Vitézy László leültette szépen a pártállam vezetőit, és mindenféléket kérdezgetett tőlük. A legvidámabb barakk című sorozatra emlékszem azokból az időkből, azonban nem szerettem, nem is nagyon néztem meg a televízióban, mert felkavart a sok hazudozás.

Azonkívül éppen a demokratikus változások bűvköré­ben éltünk, egész egyszerűen nem számított, hogyan magyarázkodik, ködösít, terel Puja Frigyes, Gáspár Sándor, Biszku Béla, Papp János, Czinege Lajos és a többi kommunista vezető. Mára azonban alaposan megváltozott minden, hogy úgy mondjam, történelmi távolságra sodródtunk 1990-től, így nem csoda, hogy fokozott érdeklődéssel tanulmányoztam az egykori interjúkat. ”