Puzsér Róbert tegnapi őrjöngéséhez nehéz észrevételt tenni
Nem nagyon szeretek perekhez folyamodni nyilvános purpárlék miatt, de ha így folytatja, kénytelen leszek.
Az egész számomra nem más, mint felnőtt intellektusokban rekedt gyermeki egók küzdelme.
Nyitókép: Vona Gábor Facebook-oldala
„1. Gyomrot összeugrasztóan megdöbbentő. 2. A polgári Magyarország lehetőségét zárójelezően elkeserítő. 3. Csalódást keltően szánalmas. 4. Tehetetlenségbe fagyasztóan dühítő. 5. De nem lenyugodni kellene inkább mindenkinek? Csak engem tölt el végtelen szomorúsággal, hogy mind a virtuális, mind a fizikai térben ennyire elvadultunk?
Nem akarok peace jeleket a homokba karcolni, sem a tábortűz köré könnyezve összeállni, sem giccses, szentimentális, képmutató jófej lenni, mert taszít az ilyen, de ha ez a két véleményformáló értelmiségi egy gőzös és alpári kommentháborún keresztül végül ütésváltásig jut el, mi lesz még itt? Hová tart ez a társadalom? Én azon kevés ember közé tartozom ebben az országban, aki – minden hibájukkal együtt – ismeri, szereti és tiszteli mindkét érintettet.
Ezért figyelem, követem őket és inspirálónak tartom a véleményüket. De ez az egész számomra nem más, mint felnőtt intellektusokban rekedt gyermeki egók küzdelme. És sajnos mindkettő környezete azt mondja, sulykolja az illetőnek: »jól tetted, amit tettél. Neked van igazad.« Miközben mindkettőnek kellene hogy legyen egy barátja, ismerőse vagy bárkije, aki azt mondja: »hagyd már ezt az egész vendetta-spirált a picsába, mert nem méltó hozzád«”.