Akár egy strand füvén fekve olvassa ezt a cikket, akár az izzó budapesti aszfalton, egyvalamiben biztosan mindannyian egyetértünk: a Balaton fontos. Fontos a környezetért aggódó polgárnak, aki szakértővé olvassa magát a globális klímaváltozás vízszintre, iszaposodásra, illetve a nádasok kiterjedésére gyakorolt hatásáról. Fontos a Balaton-parti településen élőnek, aki megfizethető, gondozott és élhető környezetben akarja élni hétköznapi életét az év minden hónapjában. Fontos a balatoni üdülőhelyek szerelmesének, aki ugyan nem itt lakik, de a tó környékén szeret kikapcsolódni, és éppen ezért ápoltnak, pihentetőnek és igényesnek szeretné látni kedvenc táját az év bármelyik szakában.
A Balaton mindenkié – hirdette a proletárdiktatúra, és hirdetik ma annak örökösei. Ennek eredményeként mára környezeti állapota sérülékeny, a tájegységben élő helyi közösségek tagjai veszélyeztetve érzik jelenüket és jövőjüket, a látogatók pedig sokszor nem élnek, hanem visszaélnek a térség adottságaival. Ez azt is jelenti, hogy a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket lassan elborítja a közöny, ami a közjószágokkal kapcsolatos, a szocializmusból örökölt társadalmi hozzáállás.