Nyitókép: Facebook
„A propagandasajtóban úgy működik a hősgyártás és -forgalmazás, ahogy bóvlit, szuvenírt árulnak a nyüzsgő turistákkal tömött helyeken, a Balaton partján vagy a korondi standokon. Évről évre változik, mi az éppen menő giccs. A tavalyi kerti törpe kimegy a divatból, jön helyette az új. A forma, a kivitelezés változó, állandó viszont a törpeség.
A magyar politikai giccsipar és giccspiac most fedezi fel magának az Orbán–Vance-párhuzamot. Néhány nappal az után, hogy hivatalossá vált Donald Trump elnöki és J. D. Vance alelnöki jelölése, azonnal változott az elbeszélés. Eddig arról hallottunk, milyen szoros szövetség és barátság alakult ki a két államférfi, Orbán Viktor és Trump között. Mostantól egyre inkább arról szól a fáma, milyen sok párhuzam található a két vidéki fiú, Orbán és J. D. Vance között.
Jó ütemérzék van az amerikai alelnökjelölt kiválasztása mögött. Donald Trump politikai életösztönének köszönheti Vance, hogy képbe került. Azt a fajta új populizmust képviseli, amelyre a visszatérését tervező elnök már nem képes. Bidenhez viszonyítva erőtől duzzadónak tűnt, pedig Trump is kiöregedett. A benne élő politikai ösztönlény érzi ezt. Egyre többször ismétli önmagát, egyre kevesebbet tud nyújtani a mindig újdonságra és meggyőző show-ra éhes híveinek. Új választók megnyeréséhez új emberre van szüksége. Ez lenne Vance.
Amikor Orbánt erőltetett módon az utóbbihoz hasonlítják, azt üzenik: még hosszú politikai élet vár rá, és jó esélye van a megújulásra. Pedig ezzel a párhuzammal bukik le igazán, hogy a magyar kormányfő régi idők régi embere.”