Azahriah: A magyarok DNS-ébe van kódolva a rasszizmus

Fotó: Vasvári Tamás/MTI

A zenész nemrég a TIMEOUT podcast legújabb adásában hosszú, kétórás beszélgetésben mondta el, mi történt vele az elmúlt időszakban. Azahriah kifejtette a véleményét a „szennybulvárról”,

és arról is, hogy a magyar zeneipar most új fordulatszámra kapcsolt, sokkal jobb a felhozatal, mint a 2010-es években.

Beszélt arról is, hogy mind a Telex, illetve az ellenzéki sajtó, mind a kormánypártiak csak árucikknek tekintik, és arra használják, hogy kisajtolják belőle a lehető legtöbb, a saját narratívájukat erősítő, „kattintós” dolgot. Azaz vagy a kormánykritikusságot, vagy a kormányoldalon a zenéi „befogóképességét”, valamint a karaktergyilkosságot, „ha éppen valakik azt beszélik meg, hogy arra van nagyobb szükség”. 

Azahriah szerint minderre egyetlen válasz lehet: az őszinteség, bár az elmúlt két évben megtanult ő is óvatosabbnak lenni a nyilvánosság felé, aminek egyáltalán nem örül.

„Rossz a tudat, hogy már gondolkodom rajta, kirakjak-e, megosszak-e valamit, mert ha megszólalok, annak megint mi lesz a következménye. De nem is ez a legnagyobb baj. Hanem hogy a saját környezetemben az ismerősök is a bulvárból informálódnak rólam.

– mondja.

Hozzáteszi, ő egyelőre mégis azon az állásponton van, hogy ha valamit ki akar mondani, azt mondjuk igenis lehozza például Insta-storyban, nem törődve azzal, hogyan forgatják ki, vagy adnak neki minél kattintósabb címet.

A hirtelen jött népszerűségről is beszél, ami, annak ellenére, hogy a zenét tartja magasztosabb dolognak, az ismertséggel együtt jár, így el kell fogadni. Sőt, mivel a rekaciók kilencvenöt százalékban pozitívak, örülni kell neki, „és a huszadik fényképezkedni akaró embert is úgy kezelni, mint az elsőt, aki aznap odajön”. Annál is inkább, mert ma már nemcsak a saját korosztálya jár a koncertjeire, illetve ismeri fel őt úton-útfélen, 

Sikerei okát leginkább a nem hagyományos marketingben és – hiába kritizálja – a bulvár felhajtóerejében látja, és azt mondja, mindig van tovább, rengeteg ötlete akad még, hogyan lehet a következő koncerteket jobbá tenni zeneileg és látványban is. 

„Amíg én minél változatosabb zenéket csinálok, minél jobb műsorokat, addig fog működni a dolog. Állandóan mindenről gondolkoztam, arról is, hogy szimfonikus zenekarral, szmokingban a Müpában lépjünk fel, nem nagy, hanem prémium közönségnek. Végül is, ez a saját zeném, bárhogyan variálhatom.” 

Azahriah azt tapasztalja, idén április-májusban elindult egy hullám, a világban a reakcióvideósok elkezdtek a zenéjére, videóira reflektálni. Például a nemrégiben Budapesten járt IShowSpeed amerikai streamer is, akit a kommentelői kértek meg az Azahriah zenéjáre való reagálásra.

„Ebből a streamből egyébként azt tapasztaltam, hogy kurva rasszista az ország. Bármikor olvasom a kommenteket, nagyon nyomasztó.

Valahogy még az én korombeli gyerekek és fiatalok is, a szülői oldal annyira kapták, hogy még mindig kommentelik be... csak a rassz számít, tehát nem az, hogy hogy viselkedik” – mondja a zenész, megemlítve az itteni „kicsit balkáni hangulatot”.

Azután arról beszél, hogy minden dolgot fenntartásokkal kell kezelni, kritikusan gondolkozni, ami nem jelent egyet azzal, hogy „beugatsz bárkinek bármire”. Hanem arról szól többek között, hogy ha mondjuk van egy hír, akkor az ember nézzen utána, honnan ered, mi lehet a gócpontja stb. Különben ha valaki, pláne ő alaptalanul hülyeséget mond, azt „visszafordítják rá”, és egy ilyen hiba  „hitelteleníti őt a nyilvánosság előtt”.

Mert valaki ezek pontos tudásával simán ledominálna még akkor is, ha egyébként a mondandóm jóra vezető lenne. Vitázni csak felkészülten, megfontoltan lehet. (…) Sokan kérdeznek sok témáról, bele lehet csúszni dolgokba".

amikor egy francia újságíró még az előző lakásában beszélgetett vele, majd „sunyin, vagyis nem sunyin, de lágyan belekérdezett abba, hogy mi a helyzet a politikai világban, erről vagy arról mi a véleményem. Én meg lazán elmondom mindig, amit gondolok, ami a szívemen van. Ez a rész tartott öt percig, amúgy beszélgettünk másfél órát, majd az egész cikk arra volt felhúzva, hogy én kormányellenes vagyok.”

Az ilyenektől nem érzi jól magát, ahogyan attól sem, hogy a Telexnél is mindig azt látja, hogy ha van egy cikk róla, mindegy, hogy nem a politikáról szól, akkor is odaírják, hogy amúgy ezt és azt gondolja meg ezt és azt nyilatkozta korábban.

Mindenhol csak egy árucikk vagyok, amiből próbálják kisajtolni a legtöbb dolgot; vagy a kormánykritikusságot, vagy a kormányoldalon a zenéim befogóképességét, vagy éppen a karaktergyilkosságot, ha valakik valahol éppen azt beszélik meg, hogy arra van szükség. Ritkán érzem, hogy valahova nem a kattintások miatt hívnak” – mondja. 

Ez a zenész szerint tipikus esete a konteózásnak, a logói jelentése számára teljesen más.

„Nem az, hogy a sátánt szolgálom, hanem amit a zenémmel csinálok: valahonnan elindul, aztán kivirágzik a végén.”

A magyar zenéről úgy általában azt gondolja, hogy nagyobbrészt nem túl előremutató, de sok dolog történt az elmúlt két évben, ami ezt megcáfolja. 

„Ott van többek között Pogány Induló.

Nagy tehetségek fognak érkezni az elkövetkező időkben, ebben biztos vagyok. Csak meg kell tanulni a saját útjukat járni, és nem másolni, ami régi magyar betegség. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb lesz a magyar zenei ipar felhozatala, mint 2010 és 2020 között.”

Arra a kérdésre, miért nem elég neki a zene, amivel talán hamarosan külföldön is berobbanhat, és miért folyik bele sokszor a közéletbe, úgy válaszol, hogy

A meglátásai pedig lehet, hogy nem mindenkinek tetszenek, de az szerencsére nem befolyásolja a zenéi befogadását.