„Magyar Péter az ellenzéket váltotta le, ám a polgári oldalnak is tanulnia kell ebből. Hamar itt van 2026” – Cser-Palkovics András a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád

Két nyilatkozat Cser-Palkovics Andrástól a választás utáni napokból: megjegyzést tett a KDNP méretére, illetve megsüvegelendőnek nevezte Magyar Péter teljesítményét. Nem kapott méltatlankodó telefonokat?
Az utóbbi miatt semmilyen jelzés nem érkezett. Ami az első, egy pódiumbeszélgetésen elhangzott mondatot illeti: épp most tettem le a telefont Semjén Zsolt pártelnök úrral, így személyesen, előzőleg pedig egy rövid levélben fejthettem ki, hogy ez egy túlságosan gyors, sommás mondat volt, amiért elnézést kérek. Valójában arra gondoltam, hogy egy olyan, a keresztény gyökereire és Szent István örökségére büszke településen, mint Székesfehérvár, az értékmentés és a hagyományőrzés feladatában a KDNP-nek is szerepet kell vállalnia. Ez tehát az itteni szervezetre vonatkozott, egy kicsi, elkötelezett csapat, amely a várospolitikában mindenképp lehetne aktívabb. Ebben egyébként segítek is akár. Megjegyzem, a szavazólapon valóban nem, ám a plakátjaimon ott volt a KDNP logója – a helyi baloldal viszont civil szervezetek mögé bújva indult a választáson, mérsékelt sikerrel.

Akkor nincs harag?
Szó sincs róla! Az elnök úr elfogadta az érvelésemet, amit ezúton is köszönök neki.

Akkor térjünk rá Magyar Péterre. Miért jár neki a süvegelés?
Pár hónap alatt a semmiből közel 30 százalékos választási eredményt produkálni olyan teljesítmény, amit nem lehet nem észrevenni. Ezt több szempontból lehet értékelni. Polgármesterként muszáj megjegyeznem,

Amikor itt járt, Fehérvárról sem beszélt érdemben. Ez nagy hiányosság, az érintett közösségek joggal várnak némi kapaszkodót tőle.

A saját pártja eredményét hogyan értékeli?
Egyértelmű: összességében ez nagy Fidesz-győzelem. De részletesen kell értékelni az eredményeket, le kell vonni a tanulságokat, értelmezni kell a figyelmeztető jeleket, hiszen hamar itt lesz 2026.

A Tisza Párt arca szerint még a Karmelita ablakai is beleremegtek abba a politikai földindulásba, amit ő okozott.
Aligha. Valójában a régi ellenzéket váltotta le egy új erő, pontosabban az őt támogató szavazók. Ez a legfontosabb következmény, ám nyilván a polgári oldalnak is tanulnia kell mindebből.

Mire gondol?
Vesszőparipám a stílus kérdése. A tartalom és az üzenet alapvetően rezonált, a győztes választás után most stratégiai nyugalom van a Fideszben, van idő és lehetőség átgondolni a dolgokat, itt az alkalom a finomhangolásra. Ehhez a munkához alázatra van szükség. A következő időszakban ezzel párhuzamosan Magyar Péteréknek egyre több konkrét kérdésben kell egyértelműen állást foglalniuk, amit eddig halogattak. És ott van még a szervezetépítés korántsem könnyű feladata is. A támogatóik alapvetően elégedetlenek az eddigi ellenzékkel és a kormánnyal, de lehettek olyanok is, akik elsősorban a mi politikai közösségünket támogatják, most azonban kicsit meginogtak. Nekik vonzó üzenetet kell megfogalmaznunk.

Finomhangolást említett, nem először. Mit javasol?
Fontos lenne egy olyan platform a Fideszen belül, ahol az előző időszak értékelését meg tudnánk osztani egymással. Nekünk, fehérváriaknak is lenne mit mondanunk, amit az eredmények is alátámasztanak. Elismerem azonban: nagyon más az országos és a helyi politikai színtér. A Fidesznek részben az adja az erejét, hogy viszonylag széles a karakterek skálája, én a visszafogott, árnyaltabb megközelítéseket alkalmazó habitust érzem közel magamhoz. Az egyaránt feladatként és élményként megélt egymillió találkozás napján is leginkább a stílus kérdésében tettek óvatos megjegyzéseket. Ismétlem, tartalmi kifogásokkal alig találkozni. Ami a témaválasztást illeti, vitán felül áll, hogy az EP-választás tétjeként meghatározott háború vagy béke dilemmája ma a legfontosabb ügy, itthon és Európában egyaránt. Helyben mi hozzá tudtuk tenni a kiegészítő kormánypárti ajánlatot, de talán ezt országos szinten is érdemes lenne propagálni. Ez egyszerre jelenti az eredmények bemutatását, illetve a hétköznapokat is érintő célok, ígéretek megjelölését. Bőven van mit mondanunk, az embereket pedig érdekli például az oktatás vagy az egészségügy alakulása.

Régi lemez.
Lehet. Nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy kormányzati támogatással bővül a Szent György-kórház, hogy nagy számban újulnak meg a fehérvári iskolák. Tudom, az eredménykommunikáció önmagában nem elég.

„Az elmúlt hetek-napok mozgósítása után nehezen látom ezt fokozhatónak” – nyilatkozta. Ez az üvegplafon?
Mindig lehet mindent jobban csinálni, de most olyan aktivistahálózatot sikerült megmozgatni, annyi személyes, levél formátumú és egyéb megkeresést valósítottunk meg, amit technikai értelemben valóban nehéz lenne felülmúlni. De még így is maradtak olyan Fidesz-szavazók, aki különféle okok miatt nem tudtak megjelenni az urnánál. Van még a rendszerben tartalék választói szempontból.

Kormánykritikus elemzők élcelődtek azon, hogy a turbó­fokozatú mozgósításhoz képest a kétmillió szavazó az EP-listára nem is olyan sok. Ehhez mit szól?
Jó, azért ez mégiscsak 44 százalékot jelent, ebből parlamenti választás esetén magabiztos győzelem következhetne. Persze lehet fokozni, minden potenciális szavazót meg kell próbálni meggyőzni. Erős bástyákkal rendelkezünk.

Ha már mozgósítás: milyen arányban számít a helyi kampány és az ötéves ciklus munkája?
A kampánymunka önmagában kevés, ha nincs teljesítmény, ha a polgármester a választás előtti években mondjuk nem volt elérhető. Szép szolgálat a városvezetés, sok emberrel, közösséggel lehet találkozni, kapcsolatot építeni, jelen lenni a település vérkeringésében úgy, hogy mindig megvan az esély azt keresni a másikban, ami összeköt bennünket. Szerintem a Székesfehérváron elért 74 százalék igazolja, hogy meg lehet haladni a pártpolitikai törésvonalakat a társadalomban, hiszen sok ellenzéki szavazó is bízik benne. Ezért is egyedülálló pozíció a politika terepén a polgármesteri. Viszont ha az utolsó hónap munkája nincs elvégezve, el is lehet bukni a voksolást. Bizony, óriási lehetőség a standolás, találkozni sokféle emberrel, vagy eljutni hozzájuk címről címre járva személyesen. Csak egy példa: telefonon kerestünk egy szimpatizánst, aki azt hitte, már szavazott, amikor kitöltötte a nyomtatványunkat. El kellett neki magyarázni, hogy vasárnap kell behúznia az ikszeket. Ezt a fárasztó, de felemelő tevékenységet nem lehet kivenni a képletből – mindkét terület kell a sikerhez. Nem elég jól menedzselni a várost, folyamatosan tartani kell a kapcsolatot azokkal, akikért végezzük. Fontos az egység is, korábban Miskolcon vagy idén Győrben annak hiánya vezetett a kudarchoz.

Milyen volt az előző ciklusban a kapcsolata a fővárossal, illetve a vezetésével?
Alapvetően korrekt volt az együttműködés, a közös ügyeinkben mindig tudtunk egyeztetni. Ráadásul van egy olyan önkormányzati egyesület, amelynek a mindenkori főpolgármester az alelnöke, s mi is tagok vagyunk. Ott volt lehetőség szakpolitikai kommunikációra az ideológiai kérdések mellőzésével. Azonban, bár legitimnek tartom, mindig is volt vitám azzal a polgármesteri szerepfelfogással, amikor valaki országos politikát akar csinálni választott önkormányzati pozícióból. A polgármester legfontosabb feladata a helyi közösség építése, szervezése és szolgálata, ami nem működik pártpolitikai alapon. Én azokért is felelek, akik nem rám szavaztak, sőt azokért is, akik el sem mentek voksolni. Ám ha nekiállnék éjjel-nappal ekézni a másik oldalt, kihívnám az országos ellenzéket, esélyem sem lenne közös nevezőket találni helyben. Márpedig a főpolgármester úr lényegében ezt tette, egy ideig még az újabb kormányfőjelöltségre is pályázott, ebből a szerepből pedig már nehéz visszajönni.

A Vitézy Dáviddal folytatott meccselése is tisztán párt­politikai mezőbe terelődött.
Mindig bántónak tartottam, hogy Karácsony Gergelyék az ellenzéki vezetésű településeket hívják úgynevezett szabad városoknak. Miért, Székesfehérvár nem szabad város? Kikérem magunknak! Itt mindenki nyugodtan elmondhatja a véleményét a világról. Magyar Péter is ott szónokolhatott a főtéren, senkit nem zavart. Vagy egy másik példa: miközben Brüsszelben a polgármesterek, illetve a hatóságok egy konzervatív konferencia betiltásán ügyködtek, rendőröket hívtak az eseményre, a mi városunkban az Orbán-kormányt diktatúrázó Dobrev Klára tarthatott épp fórumot, teljesen szabadon. Akkor most melyik a jogállam és a demokrácia? Már csak azért is releváns kérdés ez, mert az uniós források egy részét épp ezek hiányára hivatkozva nem kapjuk meg, ami felvet némi aggályt. Visszatérve az alapkérdésre: nem tudok egyetérteni azzal, ha valaki dobbantónak használja a városvezetést. Talán ezért is lett végül ilyen szoros a főpolgármester-választás. Ezzel együtt mindig szóvá teszem, ha a kormány a településeknek, illetve Fehérvárnak hátrányos döntést hoz, ezt a hozzáállást elsajátíthatná a baloldal is saját vezetői, pesti pártközpontjai vonatkozásában.

Ön arról is híres, hogy a kormánnyal is kritikus.
De sosem öncélúan. Szeretném, ha az ellenzéki polgármesterek arról is szólnának, amikor valami pozitívat kapnak a kormánytól, közös fejlesztést tudtak megvalósítani, esetleg támogatás érkezett. Csak néhány példa: adósságkonszolidáció és Modern városok program.

Karácsony Gergely öt éve kormányzati kivéreztetésről beszél például a szolidaritási hozzájárulás emelkedő mértéke miatt.
Ezzel kapcsolatban nekem is vannak fenntartásaim, azt azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez a tétel a kormányzattól aligha független gazdasági növekedés miatt nőtt meg érdemben, hiszen a városok iparűzésiadó-bevétele is drasztikusan nőtt az utóbbi években. A félinformációk csak hangulatkeltésre jók, érdemes lenne szakmailag megalapozott politikai vitákat folytatni.

A főpolgármester és az ellenzék az önkormányzatiság leépítéséről is szokott beszélni.
Nonszensz. Ez egy túlságosan leegyszerűsítő, hamis gondolat. Az állam és az önkormányzatok közötti feladatelosztást időről időre át kellene gondolni, ezzel egyetértek. Ott van például az iskolák átvétele, amit lehet kritikusan szemlélni, de közben megkaptuk megyei joggal a múzeumok és közgyűjtemények fenntartását. A „mindent elvett a kormány” szlogenje semmiképp nem áll meg. Mondjuk az építési hatóságot én visszahoznám települési szintre, az iskolai közétkeztetést viszont átadnám. A legfontosabb mégis az, hogy a városnak legyen a legjobb, az ugyanis nem egyenlő az önkormányzattal. Hogy önkritikus legyek: bár a szakpolitikát nehéz belevinni az országos kommunikációba, az érveinket jó lenne hangsúlyosabban felvállalni a vitákban, hogy ne csak az ellenzéki állítások rögzüljenek a közvéleményben. Azt is érdemes azonban megjegyezni, hogy maga Gyurcsány Ferenc volt az, aki a totális szembenállás pozícióját javasolta Karácsony Gergelynek, sőt egyenesen erre utasította. Ez elfogadhatatlan, hozzám a Lendvay utcából soha nem érkezett ilyen elvárás.

Baloldali elemzők rendre felhánytorgatták a 2019-ben az ellenzék által megszerzett önkormányzatoknak, hogy miért nem csatornázták be jobban az erőforrásaikat a kormány elleni politikai küzdelembe.
Főleg azok a baloldali polgármesterek szerepeltek sikeresen a mostani választáson, akik inkább az együttműködést választották. Például Botka László, aki Szeged fejlődését fontosabbnak tartja, mint a politikai viaskodást. Mind a kormány, mind az önkormányzat érdeke volt, hogy felépüljön ott egy jelentős autógyár, így meg is tudtak egyezni. Példamutató. Hasonló eredménynek tartom, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége közös közleményben szólította fel az Európai Bizottságot a nekünk járó EU-támogatások feloldására. Félre kell tenni a gyurcsányi logikát, árnyaltan kell fogalmazni, s az együttműködésre törekedni, ahol csak lehet, épp az önkormányzatiság érdekében. Ez az én receptem.

A lét a tét – erről beszéltünk az energiaválság közepén, 2022 őszén, a koronavírus-járvány után, a háború idején. Most mik a kilátások a következő évekre?
A gazdaság helyben minden nehézség dacára szépen növekedett, az embereknek stabil volt a munkahelyük, így az adóbevételünk is bővült. Utóbbi kapcsán megjegyezném: az infláció pozitív következménye, hogy az iparűzési adót megemeli, ahogy a betéteink utáni kamatokat is. Talán érdemes volna megnézni, hogy Budapest vagy más városok mekkora kamatbevételre tettek szert az utóbbi két évben. Zárójel bezárva. Mindenesetre mi emiatt kisebb mértékű kiegészítő támogatást kaptunk az államtól, ám ezt korrekt megoldásnak tartom. Ami a jövőt illeti, az európai, illetve a német versenyképesség gyengélkedése a döntő részben exportra termelő fehérvári iparra és gazdaságra is kedvezőtlen hatással lehet. A kilátások alapvetően pozitívak, ám vannak bizonytalan tényezők, kapásból a közelben dúló háború miatt. Közben ott vannak a technológiai átállások, amiket szintén uniós szinten kényszerítenek ki. Alapvetően mégis növekedési pályára számítunk. Kiemelkedő arányú bizalmat kaptunk Székesfehérváron, ami kiemelkedően nagy felelősséggel jár. A munkánkat ennek szellemében, alázatosan, a mértéket tartva fogjuk végezni.