Na, most már legalább azt is tudjuk Magyar Péterről, hogy mi mindenhez ért még a feleség-lehallgatáson kívül

(A nyitókép illusztráció; forrás:HírTV )

A tömegdemokráciákban a politikus arculatának fontos összetevője annak sugalmazása, hogy ő voltaképpen egy közülünk. Régebben inkább azt szerettük, ha az államférfi fölöttünk állt, tiszteletet parancsoló háttere és a köznépét meghaladó anyagi-szellemi adottságai voltak.

Az ideális a kettő kombinációja:

bízhassunk abban, hogy többre képes annál, mint amire mi lennénk a helyében. A legrosszabb pedig ennek fordítottja; az elitből ereszkedik le valaki a plebs közé, ahol aztán alulmúlja a béka fenekét.

Én sosem jártam zenés szórakozóhelyeken, luxusmulatóban meg végképp nem, aminek csak részben oka, hogy sajnálnám rá a pénzt. (Ugyan Magyar Péter mindenkit lepropagandistáz, aki bírálni merészeli őt, azt is vélelmezve, hogy az illető ezt a sok pénz reményében teszi, de azért halkan hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt huszonhat évben, amióta változatlanul keresztény-nemzeti-konzervatív szellemiségű publicisztikákat írok, sosem ebből éltem, nem is tudtam volna; jelenleg is főállásban pedagógus vagyok egy vidéki gimnáziumban.)

Jó lenne, ha egy választáson nem kellene izgulni, és, mondjuk, csak a Fidesz és a Mi Hazánk indulna, de sajnos itt vannak ezek az újra és újra előkerülő, egyformán tragikus véget sejtető ellenzéki erők.

Az egyik rémisztőbb képet fest, mint a másik;

Kérdés, mennyire és milyen módon kell a nép közé vegyülni. Vajon templomból kijövők szidalmazása, kávéházak foglalása, riporterek faképnél hagyása, 

(„Jé, hiszen én is szoktam beszólni az öregasszonyoknak a templomnál!”; „De szimpatikus pofa, pont úgy nyomul be a cukrászdába, mint mi a sógorral!”; „Én se beszélgetek olyan alakkal, aki dossziékat nyom a kezembe!”; „Ez tényleg közülünk való, hiszen mi is elvesszük a fószer telefonját, ha egy kicsit becsiccsentünk!”)

Nem sírva vigad a cigánnyal húzatva, mint Jávor Pál, hanem egy téves megfelelni vágyástól szenvedő kamasz lendületével hivalkodik részegen a tinik között. Mindez persze ízlés kérdése, és ha szavazatot hoz, hát miért ne tenné; minket, konzervatív, nemzeti érzésű magyarokat azért kiver a víz a gondolattól, hogy ilyen habitusú alaknak komoly befolyása lehet a politikára. Igazából

Persze, és ez némileg enyhíti a szavazói felelősségét, rossz emberismerők a legkiválóbbak között is előfordulnak. Itt van mindjárt Varga Judit…

Az én társadalmi közegemben ezzel együtt nem ezek a tulajdonságok avatnak valakit feltétlenül rokonszenves népvezérré. Lehet azért a nép közé másként is vegyülni; Donald Trump fia nyilatkozta a Mandinernek: „Az apám mindig azt mondta, ha egyszer majd fel akarsz építeni valamit, tudnod kell alapot ásni. Úgyhogy gyerekként kiküldött egy építkezésre. Én vagyok talán az egyetlen milliárdosgyerek, aki tud Caterpillar D10-es buldózert vezetni, mert tényleg csináltam. Talán innen ered az ő különleges kapcsolata is Amerika egyszerű embereivel, ingatlanfejlesztőként is jól teszi a dolgát: időt töltött ezekkel az emberekkel az építkezéseken.”

Nem srófolnám tovább, mert tényleg demagógnak tűnhet, de szerintem Magyarnak is jobbat tenne, ha negyvenhárom évesen, háromgyermekes apaként nem sikongató nők alatt csúszna át egy lokál parkettjén, whiskytől megittasulva, hanem, mondjuk, megtanulna buldózert vezetni. Abból baj nem lehet,