Miközben itthon nagy hangon kötekedik, a Soros-birodalom lengyel lapjával szemben a száját se meri kinyitni Magyar Péter

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Havran Zoltán)

„Nem mondtam ilyet.

– állítja Magyar Péter azokról a Rzeczpospolita által idézett mondatairól, miszerint „Ha elkezdenék rosszakat mondani Oroszországról, azonnal elveszítenék minden támogatottságot. Itt egy évtizednyi agymosás volt”.

Fura ez.

Amikor a HVG Magyar-interjújába úgynevezett „félreérthető” mondat csúszik be, akkor az egyébként általa korábban kifejezetten leokézott szövegben legott lerövidítteti a „ha ők nem vetik be a fociultrákat, mint Gyurcsány tette 2006-ban, ha ők nem támadnak ránk, akkor béke marad az utcán” részt arra, hogy „ha ők nem vetik be a fociultrákat, ha ők nem támadnak ránk, akkor béke marad az utcán”. Mert hiszen

már szinte sercegnek a billentyűzetek, hogy alapos filológiai disszertációk kíséreljék meg – tapogatózva bár, de – felfejteni a lehetséges interpretációit;

hogy inkább ne tegyék már ki ennyire komplex szövegértési kihívásokat támasztó mondatrésznek a HVG olvasóközönségét. Még a végén belesántul.

Amikor barátnője konkrétan elújságolja a Blikk kamerája előtt, hogy „Segített egyébként egy szuper grafikus csapat, akik félig magyarok egyébként és félig külföldiek”, akkor nem rest ezt a külföldiek közreműködésére utaló kis érdekességet utólag töröltetni a videóból. Nem a Blikk konfabulálta a dolgot, hanem pontosan úgy hagyta el a beszélő száját az állítás, ahogy – mégis résen van az újdonsült politikus, és amint észleli, hogy egy kicsinyke szó esetleg rossz fényt vethet a saját mozgalmára, lép, és

Ellenben amikor egy lengyel lap azt a szöveget adja Magyar Péter szájába, hogy „Gdybym zaczął mówić coś złego o Rosji, natychmiast straciłbym całe poparcie. Przez 10 lat trwa tu pranie mózgów”, vagyis a META fordításában: „Ha elkezdenék valami rosszat mondani Oroszországról, azonnal elveszítenék minden támogatásomat. Itt 10 éve folyik az agymosás”, tehát amikor egy neves újság úgymond teljesen alaptalanul költi bele mindezt a TISZA Párt alelnökéről közölt cikkbe, mintha követői agymosott putyinisták lennének mind egy szálig, akkor

Nincs nyoma ilyesminek – a cikk változatlan szöveggel ott figyel azóta is a lengyel portálon, benne az ominózus mondatokkal, minden „tévesen állítottuk” kezdetű kiegészítés nélkül.

Egy dörzsölt rajongó persze ezen a ponton már kezdené is a mosdatást, bő vízzel (és a megannyi mosogatásban kialakult rutinjával), hogy tudniillik „naná, hogy nem kért helyreigazítást, a szegény Péter, hiszen annyi dolga van, járja az országot, honnan is tudhatta volna, hogy ilyen csúfságok csúsztak bele abba a médiamegjelenésébe? (piros szívecske, fehér szívecske, zöld szívecske, mert az aktuális emodzsitrendet is mindenkor precízen másolni kell a vezérről, mi mind egyéniségek vagyunk)” – csakhogy amikor a 444 a lengyel cikk közzététele után alig pár órával (a 24.hu még korábbi írása alapján) szemlézte az agymosásos állítást,

Most tényleg, beszéljünk egymással komolyan. A 444 szó szerint, kifejezetten macskakörmök között idézi a lengyel interjú mindenki számára szabadon elérhető mondatait, tehát így néhány kattintás, és a tudatos hírfogyasztó kétséget kizáróan megállapíthatja, hogy a 444 ezúttal bizonyosan nem ferdít –

A 444-et, amely szerinte „vergődik”, amikor bátorkodik tájékoztatni olvasóit egy olyan ember külföldi sajtómegjelenéséről, aki máskor a legszigorúbb hangnemben kéri számon a portálokon, ha nem foglalkoznak vele eleget.

Kommentjét pedig azonmód lájkolják ezerötszázan (ami a háromszorosa a magára a hírre adott, főként röhögő fejecskés reakcióknak); a lelkes prókátorok (a kognitív disszonancia redukciója érdekében) le is szögezik határozottan, hogy a hír kamu, félrefordítás, valamint aljas lejáratás.

Valójában azonban a kocsmai hőzöngő tisztségére pályázik-e a nagy reménység, vagy netán egy európai parlamenti lista élén méretteti meg magát, és permanensen azt fejtegeti, mit is tenne már holnaptól miniszterelnökként? Mert ha utóbbi, akkor ebből a pozícióból mivel mutatja meg kvalitásait: azzal-e, ha 

az esetleges itthoni hozzászólásaiban pedig a „nem ezt mondtam” állítást megtoldja azzal a szóval, hogy „hanem”, majd részletezi, mi is hangzott el ténylegesen? (Esetleg közreadva a saját diktafonos felvételeit is, bizonyságul.)

Ha ugyanis ezt nem teszi – márpedig nem teszi, abból ítélve, hogy a Magyar Nemzet újságíróját buzdítja tényfeltárásra, néhány nappal a választások előtt, hátha addigra nem fut végig a lengyel szerkesztőségen egy mezei magyar újságíró információkérése –, az minimum két dolgot jelent: egyrészt

vannak és egy háborús agresszort imádnak (jobban, mint vezérüket, hiszen még őt is elhagynák, ha Oroszországot szidná), másrészt miközben itthon nagy hangon kötekedik,

Illetve felmerül egy másik lehetőség is: valójában nagyon is azt mondta, amit a Rzeczpospolita ír, csak szokás szerint menten tagad, ott se volt. Ezt látszik alátámasztani, hogy valójában szó szerint ugyanezek a mondatok egy hónappal ezelőtt már megjelentek ugyanabban a lengyel lapban, ráadásul interjú formájában – csak akkor Magyar Péter nem szólt be az azt szemléző 444-nek. És nem cáfolta az indirekt vallomását:

akiket addig tud a hálójában tartani, amíg manipulatívan kommunikál velük.

Mondják (sőt, a most a TISZA Párt környékén megjelent Szabó Kimmel Tamás külön előadásban is bemutatta), hogy a bántalmazó kapcsolatok azért tudnak időnként oly idillinek tűnni és olyan sokáig tartani, mert miután lezajlott az első, úgynevezett „love bombing” szakasz, amelyben a későbbi bántalmazó folyamatosan (és hangsúlyozottan „folyamatosan”, gyakorlatilag megállás nélkül)

miközben magáról nemigen árul el semmit („minden olyan gyorsan történik, mintha két lábbal nyomnák a gázt”), a lassanként megjelenő nézeteltéréseket, illetve bántásokat az áldozat – a klassz beetetős szakaszból kiindulva – párjának alkalmi rossz napjával magyarázza, vagy a saját véleményének feladásával igyekszik elsimítani, az őt féltő külső szemlélőkre nem hallgatva, viszont a csapdába egyre inkább belecsúszva. („Ha valakihez kötődöm, akkor alapvető igényem, hogy szinkronban maradjunk. És sokszor az érzékenyebb fél az, aki inkább lemond a valóság percepciójáról azért, hogy ez a szinkron megmaradhasson” – mondja a pszichológus, Szabó Kimmel Tamás előadásának közreműködője.)

Kábé olyan szinten, mintha egy politikus valamelyik turulszobor elől megüzenné az antifasiszta Ungváry Krisztián Fanklub tagjainak, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”, és erre az antifasiszta Ungváry Krisztián Fanklub tagjai szaladnának, hogy szavazatukkal minél erősebb hátszelet biztosítsanak e politikus kibontakozásához.

Abszurd lenne, mi?

Csak tudnám, hogyan keveredtem ide egy jólöltözött negyvenes férfitől és a sötétben tartott, agymosott gombáktól…

***