Ki mit ad zálogba Kínának?

Nyitókép: Alexey MAISHEV / SPUTNIK / AFP

„»Oroszország zálogba adja saját jövőjét Pekingnek«, panaszkodott nemrég Jens Stoltenberg, a NATO leköszönőben levő főtitkára. Ez a nyilatkozat tökéletesen jellemzi azt a skizofréniát, amellyel az európai politikai elit szemléli Oroszország és Kína egyre szorosabb szövetségét. Miközben mindent elkövetnek Oroszország teljes és Kína gazdasági meggyengítésért, szorongással vegyes csodálkozással figyelik, hogy a két hatalmas ország politikailag, gazdaságilag és katonailag is egyre jobban összezár. Bár az amerikai realista külpolitika mesterei már évtizedek óta felhívták a figyelmet erre a veszélyre, a Nyugat inkább az úgynevezett »orosz szakértőkre« hallgatott.

Ezek többsége hazáját meggyűlölt orosz emigráns, akik megrendelésre készséggel szállítják az orosz gazdaság közelgő csődjéről, az állam széthullásáról, Putyin sokadik haláláról szóló folytatásos meséket. Ezekből vezetik le azt is, hogy Kína elfoglalja Szibériát, kizsákmányolja az orosz gazdaságot, amerikai kereskedelmi érdekei miatt nem is gondolja komolyan az együttműködést, két gyengülő, válságba sodródó diktatúráról van szó, gyenge hazai legitimitással. Új köntösbe csomagolva a »sárga veszedelem« és a »barbár orosz tömegek« kulturális rasszizmusa köszön vissza ezekben a vágyvezérelt elmeszüleményekben.

A józanul gondolkodók azért már látják, hogy a Moszkva–Peking-szövetség valódi kihívást jelent a Nyugat számára. A két ország gazdaságföldrajzi adottságai potenciálisan kiegészítik egymást, és most rohamosan bővítik az ezekre épülő együttműködést. AZ UKRAJNAI HÁBORÚ ÉS A SZANKCIÓK ELLENÉRE MINDKÉT ORSZÁGBAN GYORSABB A GDP NÖVEKEDÉSE, MINT A NYUGATI G7 KLUB ÁTLAGA.

Oroszország nemcsak olcsó energiát, de fejlett nukleáris technológiát is átad Kínának. Kína pedig az oroszok oldalán társberuházó a következő évtizedek legnagyobb üzletében, az Északi sarkkör kincseinek megszerzésében és új tengeri útvonalainak a kiépítésében. A két országnak több ezer kilométeres közös határa van, civil és katonai szállítási útvonalait saját maguk ellenőrzik, kikerülve az amerikai hadiflotta lehetséges fenyegetését. Ha katonai szövetséggé alakulnak, akkor a világ legnépesebb és területileg legnagyobb atomhatalmaként egy nukleáris háborúban legyőzhetetlenek lennének. (Ahogy persze az Egyesült Államok is.)”