Dobrevi szintre emelte a hazudozást Magyar Péter a legfontosabb gazdasági és társadalmi mutatókról

Nyitókép: Balint Szentgallay/NurPhoto via Getty Images

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Az ellenzék ismét dezinformációs narratívákat terjeszt, olyan állításokat fogalmaznak meg, amelyeknek nincs sok közük a valósághoz. A baloldali politikai ambíciókkal bíró Magyar Péter kampánya sem különbözik e téren a többi baloldali pártétól, nála is hemzsegnek a téves megállapítások.

Lehetetlen küldetés lenne mindet kijavítgatni, de a legfontosabb ötre most ismét felhívom a figyelmet. Ezek a témák már mind előfordultak korábban is, csak akkor Dobrev Klárától (DK) hallottuk leghangosabban őket. Lehet, hogy ugyanazok készítik mindkettőnek a felkészítő anyagokat? Nézzük a tényeket!

1. Ki- és bevándorlás: 2016-2022 között minden évben több magyar állampolgár költözött haza, mint ahányan kivándoroltak Magyarországról

Magyar Péter szerint egymillió magyar honfitársunk él külföldön, s a magyar kormány semmit nem tesz azért, hogy hazaköltözhessenek. Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára tavalyi, szombathelyi kampánynyitó rendezvényén is beszélt már hasonlóan, akkor ebben a cikkben hívtam fel a figyelmet arra, hogy a tények egészen mást mutatnak. 

Magyar Péternek tudnia kell, hogy számos honfitársunk nem egy életre szólóan, hanem határozott időre megy külföldre dolgozni. Nemcsak a diplomatáknál van ez így. A nemzetközi cégeknél bevett gyakorlat, hogy bizonyos időre egyik országból a másikba helyezik a vezetőket, vagy egy-egy projektre a kulcsfontosságú szakértőiket. Sokan mennek ki valamilyen speciális gyakorlatot szerezni. Ismerek olyan sajtmestert, aki két év franciaországi munkavégzés után hazajött és megnyitotta a kézműves sajtműhelyét. Magyar Péter és családja is több évet élt Brüsszelben, majd hazajöttek. Ők Magyarországon született visszavándorló magyar állampolgároknak számítanak a statisztikákban. Ha a kint született gyermekeikkel jönnek haza, akkor ők már külföldön született bevándorló magyar állampolgárok a fenti grafikonon.

A legtöbb, közel 39 ezer főnyi bevándorló magyar állampolgár 2022-ben érkezett haza, 2016 óta egészen a múlt évig több magyar állampolgár jött haza, mint ahányan kiköltöztek, s ha a külföldiek vándorlását is beleszámoljuk, akkor 

A Magyarországról történő kivándorlás jóval kisebb arányú, mint a környező országokból tapasztalt. Az ENSZ legfrissebb statisztikái szerint a környező országok közül 2020-ban is nálunk volt a legkisebb a külföldön élő, hazánkban születettek aránya az aktuális lakosságszámhoz viszonyítva. Még Szlovákiában és Szlovéniában is nagyobb volt ez a mutató, pedig a volt keleti tömb államai közül mi vagyunk hárman a legkisebb elvándorlási aránnyal rendelkezők. Erről is írtam már egy tavalyi cikkemben.

A Magyarországon született külföldön élők komoly része nem az utóbbi években vándorolt ki tőlünk. A XIX. század végétől több jelentős létszámú kivándorlási hullámot is megéltünk. S a múlt századi kivándorlás mellett akkor nem igazán volt észlelhető olyan visszavándorlás, mint napjainkban. S a külföldön élők vizsgálatakor érdemes figyelni a hazánkba bevándorlókra is, aminek alakulása a fenti grafikonon látható.

2. Születések száma – termékenység: 2022-ben már a 6. legnagyobb termékenységi ráta Magyarországon volt az unió tagállamai közül

Magyar Péter szemrehányóan szokta kérdezni, miként lehetséges, hogy tavaly született a legkevesebb gyermek Magyarországon a rendszerváltás óta.

Dobrev Klára és a baloldali média már tavaly hasonló kommunikációt folytatott, részletek ebben a cikkemben. 2021 után a polikrízises időszakban hazánkban is csökkent a születések száma, de egyrészt kevésbé, mint az unió más országaiban, másrészt kevésbé, mint ahogy a legaktívabb szülőképes korban levő nők létszáma csökkent. 

A mostani 20-40 éves nők 1984-2004 között születtek. A rendszerváltás időszakában már jóval kevesebb gyermeket vállaltak a családok, mint akár egy-két évtizeddel korábban. Most több, mint 300 ezerrel kevesebb nőt látunk a statisztikákban, mint 2010-ben, azaz 1,52 millió helyett tavaly már csupán ötödével kevesebben, 1.19 millióan voltak, a születsek száma pedig nem csökkent ötödével.

A születések száma helyett érdemes elsődlegesen a termékenységi rátát vizsgálnunk, ami azt mutatja meg, hogy egy nő élete során hány gyermeket hozna világra, ha ugyanolyan lenne a gyermekvállalási kedv, mint az adott évben. Ezzel ki tudjuk zárni a legaktívabb korban levő nők szegmensének jelentős csökkenéséből fakadó változást. 

2022-ben az unióban 20 országban volt a magyarnál nagyobb termékenységi ráta csökkenés, így előre léptünk, már a 6. legnagyobb a magyar termékenységi ráta. Becslésem szerint ez év második felében ismét nőni fog a születésszám és a termékenység is, mivel tavaly október végén jelentették be a CSOK pluszt, illetve ebben az időben indult be a reálkereset növekedés, ami növelte a családok anyagi biztonságérzetét ezáltal a gyermekvállalási kedvet is. 

Termékenységi ráta növekedést a rendszerváltás óta csak az Orbán-kormányok tudtak elérni hazánkban, míg a többi rendszerváltó ország legtöbbjében az ezredforduló óta szinte folyamatos javulást tapasztalhatunk.

Magyar Péter számos helyen még arról is szónokolt, hogy több tízezer magyar gyerek születik évente Londonban, Berlinben, Párizsban és Bécsben. A statisztikák szerint ez sem így igaz.

Az Eurostat azt mutatja, hogy az EU egész területén hány magyar gyermek született az aktuális évben, a KSH pedig azt, hogy összesen hány gyermek született Magyarországon. A két szám különbözete 11 év alatt összesen 20 ezer fő. Ez azt jelenti, hogy egy évtized alatt született húszezer körüli magyar gyermek külföldön.

3. Infláció: 2024 januárja óta már 3,6-3,8 százalékos az inflációnk, ami az MNB inflációs célsávján belüli érték, s az élelmiszerek inflációja hónapok óta a 2. vagy 3. legalacsonyabb az Európai Unióban

Magyar Péter még mindig a tavaly januári legmagasabb inflációs adatunkkal riogat, előszeretettel emlegeti a 40 százalék feletti élelmiszer-áremelkedést, de mindig elfelejti elmondani, hogy már rég leküzdöttük a kétszámjegyű inflációt, s jelenleg a tizede sincs az aktuális hazai infláció. Dobrev Klára tavaly ugyanezt vetette be, ő sem szólt egy hangot sem a javulásról, erről már többek közt itt írtam.

Tény, hogy 2023. januárjában még 25,7 százalékkal voltak magasabbak az árak, mint egy évvel korábban, idén azonban már minden hónapban 3,6-3,8 százalékos inflációról számolt be a KSH, ami a 2015 óta érvényben levő 2-4 százalékos MNB-s inflációs célsávba eső érték. Minden előzetes várakozást felülmúlóan gyors javulást produkáltunk tavaly, ahogy erről már olvashattak itt is.

Az élelmiszerárak pedig már január óta a dobogós, azaz második vagy harmadik legalacsonyabb az unióban. Ehhez a gyors javuláshoz jelentősen hozzájárult a Gazdasági Versenyhivatal által létrehozott élelmiszer-árfigyelő is. 

4. Reálkeresetek: 2023 szeptemberétől folyamatos az átlagkereset vásárlóértékének növekedése, ez decembertől kezdve pedig már négy hónapja 10 százalék körüli mértékű, kimagaslóan jó dinamikát mutat

Magyar Péter szinte minden helyszínen arról beszél, hogy 20 százalékkal csökkentek a reálbérek hazánkban. Számomra talány, hogy ezt a számot honnan veszi. Dobrev Klára is folyamatosan rémhíreket terjeszt a magyar fizetésekről, számtalanszor gyomlálgattam már ezeket.

Hazánkban csökkenésről csak tavaly beszélhettünk, 2022. szeptembertől 2023. augusztusig volt nagyobb a havi infláció, mint az átlagkeresetek emelkedése. 2022-ben éves átlagban, az év első nyolc hónapjának növekedése kompenzálta még az utolsó harmad csökkenését, így akkor még reálkereset-növekedést tudtunk produkálni, majd 2023-ban, az első nyolc hónap romlását az utolsó négy hónap már nem kompenzálta, ezért lett a reálkereset-csökkenésünk 2,9 százalékos.

Hazánkban 2016-2020 között 5 százalék feletti reálkereset-emelkedésünk volt, 2017-ben éves átlagban elértük a 10 százalékot is. Ha nem ér bennünket idén háború vagy más váratlan külső hatás, akkor idén is bőven 5 százalék felett maradhat a keresetek vásárlóerejének javulása, amivel bőven behozzuk a tavalyi romlást.

Az unió tagállamaiban 2020 óta okoz problémát a keresetek vásárlóértékének megtartása. A grafikonon láthatjuk, hogy tavaly és tavalyelőtt a környező országokban jelentős romlást szenvedtek el a keresetek vásárlóerői, sőt, Németországban már 2020-tól tart a romlás. A cseh keresetek tavaly már csak a 2017-es szintet érték, a németek a 2015., a szlovákok pedig a 2019. évit. 

Ezekben a nehéz időszakokban nemcsak a keresetek vásárlóerejének megtartásáért tettek meg mindent a munkáltatók, de a foglalkoztatottak száma sem csökkent. A munkaerőpiac minden előzetes várakozáson felül jól teljesített. 

5. Életkörülmények: Magyarországon az uniós átlagnál kisebb a szegények aránya, milliók emelkedtek ki a szegénységből, sereghajtókból a középmezőnybe léptünk előre az elmúlt évtizedben

Magyar Pétertől is ugyanazt halljuk, mint Dobrev Klárától, hogy Magyarország a második legszegényebb ország az unióban, már Románia is megelőzött bennünket. Ezt is számtalanszor cáfoltam (többek között itt is), de úgy érzem, ezeknek az álhíreknek a terjesztőit nem igazán zavarják a tények. A „bezzegromániázás” pedig szerintem azért is aljas dolog, mert felesleges feszültséget gerjeszt, nehezítve az erdélyi magyarság helyzetét is.

Kezdjük azzal az örvendetes ténnyel, hogy az utóbbi időben Romániában is szépen nőnek a keresetek, ahogy ezt a cikk elején található grafikon is mutatja. Azonban hatalmas lemaradást kell ledolgozniuk, ezért csak szurkolhatunk nekik. Az átlagkeresetek alakulásáról nincs egységes uniós statisztika, a helyi statisztikai hivatalok szoktak megjelentetni közleményeket, de Romániában ilyet nem adnak ki. A hivataluk adatbázisaiból lehet bizonyos adatokat bányászni, ezekből számoltam a fenti grafikont. 

A foglalkoztatottak arányát azonban ők is kiadták, s látható, hogy míg nálunk a 20-64 éves korcsoport 80,7 százaléka volt foglalkoztatott tavaly, addig Romániában csupán 68,7 százalék ez az arány. A teljes népességből náluk minden hatodik tartozik csupán a vizsgálati körbe. Tehát sajnos jóval kevesebben élnek fizetésből, mint nálunk. 

Ezért fordulhat az elő, hogy ha a szegénység vagy társadalmi kirekesztődéssel fenyegetettek arányát vizsgáljuk, akkor az náluk még mindig az unióban a legnagyobb, a teljes népesség 32 százaléka, míg nálunk már csupán 19,7 százalék.

Míg 2014-es referenciaévben mi Románia, Bulgária és Görögország előtt álltunk a sor végén, addig mára már jóval megelőztük az uniós átlagot, milliók kerültek ki a szegénységből. Magyar Péter és Dobrev Klára is hamis állításokkal terheli a közvéleményt, nem, nem vagyunk a második legszegényebb ország. 

Összegezve

„A statisztikákból nélkülözhetetlen információkhoz jutunk a világról és saját magunkról. Ám az utóbbi években a médiahackkek, a hoaxok és a fake news terjedésével egyre inkább kételkedünk bennük” – írta Tim Harford az „Adatdetektív” c. könyvében. 

Néha szélmalomharcnak tűnik a küzdelem ellenük. S nemcsak a statisztika és az adattudomány megítélését rontják a honfitársaink szemében, de a bennük keltett kognitív disszonancia komoly feszültségeket eredményez, aminek aztán beláthatatlan következményei is lehetnek. Javaslom, gondoljunk jobban utána, s próbáljuk kiszűrni az álhíreket, ne hagyjuk, hogy feleslegesen feszültséget, aggodalmat keltsenek bennünk.