Dobrev Klára rákkal, iskolásokkal, elszállt energiaárakkal és kivándorlókkal riogat: íme a valós adatok!

A DK árnyékminiszterelnöke két hete indított országos kampánykörutat az európai parlamenti választások apropóján. Az első kampányesemény Szombathelyen volt, a második Szegeden.

Dobrev az útján grafikonokkal illusztrálva hirdeti, hogy Magyarország borzasztó hely, de ők elhozzák majd a reményt. Mielőtt még a véleményét objektív igazságnak vélnénk, nézzük meg mélyebben, hogyan állunk azokon a területeken, amelyeket ő kiválasztott.

Eddig hat témát már megvizsgáltunk. A cikksorozatunk

• első részében lerántottuk a leplet a keresetekről terjesztett álhírekről,
• másodikban a minimálbért,
• harmadikban a nyugdíjakat,
• negyedikben a családtámogatásokat,
• ötödikben az inflációt,
• a hatodikban pedig az élelmiszer árak emelkedését vettük górcső alá.

Íme az újabb négy állítás, a DK második kampányeseményéről!

1. Járnak-e iskolába a középiskolás korú gyermekek?

Dobrev Klára mindkét eddigi kampányrendezvényén úgy állította be, mintha nálunk a középiskolás korú fiatalok közül egyre többen, növekvő arányban ne járnának iskolába, magyarán nem tanulnának. Ezzel ellentétben a legfrissebb, 2022-es Eurostat adatok szerint a 15-19 éves népességből mind hazánkban, mind az unió átlagában egyformán 10,6% olyan, akik nem vesznek részt formális képzésben.

A DK grafikonja nem csak, hogy nem tartalmazza a friss adatokat, de se a hazai se az uniós adatoknak még csak köze sincsen a hivatalos értékekhez, ugyanis az Eurostat adatbázisai más értékeket tartalmaznak.

2. Hogyan is állunk a rákhalálozással?

Dobrev Klára mindkét kampányrendezvényén hosszan fejtegette, hogy a magyar egészségügy hibája miatt még mindig nálunk halnak meg a legtöbben rákban az Unióban. A rákhalálozásban évtizedek óta rosszak a mutatóink, viszont bár nagyon magas értékről, de folyamatosan javulunk. A rákban elhunytak számának százezer lakosra vetített aránya egy évtized alatt több, mint 10%-kal csökkent, ami nagyobb arányú és nagyobb számú csökkenés, mint az Unió átlaga. Érdemes figyelni arra, hogy két országban nőtt az elmúlt évtizedben a rákhalálozás, Cipruson és Bulgáriában.

A folyamat ennél mélyebb elemzését bízzuk az orvosokra!

3. Tényleg elszálltak a lakossági energiaköltségek?

Dobrev Klára bár itt grafikont nem mutatott, de cserébe sokszor hangoztatta azt az állítást mindkét rendezvényén, hogy hazánkban hétszeresére nőtt a lakossági gáz ára. Ezzel szemben az Eurostat legfrissebb adatai szerint a lakossági gáz ára hazánkban tavaly az unió átlagánál (55,2%) jóval kisebb mértékben (47,4%) emelkedett, ami abszolút nem a hétszerese.

A legnagyobb emelkedést Észtország (124,3%) és Hollandia (123,1%) produkálta, ahol több, mint duplázódtak az árak. A villanyáram ára nálunk tavaly 10,1%-kal emelkedett, ami az uniós átlag (31,8%) harmada alatt van, így a villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok együttes átlagos áremelkedése nálunk 26% volt, az unióban átlagosan 42,4%. Mivel ebben az árucsoportban 2019 óta nálunk volt a legalacsonyabb az árszínvonal az egész unióban (2010-ben még az unió átlagának 89,7%-át fizettük, 11 tagállam volt nálunk olcsóbb, köztük Luxemburg, Szlovénia és Finnország), s tavaly átlag alatti volt az áremelkedésünk,

ahogy a következő ábrán látható.

A lakhatási költségek legnagyobb részét a villanyáram, a gáz és az egyéb tüzelőanyagok adják. Ahogy az Eurostat kiadványában is olvashatjuk, tavalyelőtt hazánkban a lakhatási költségek 47%-kal alacsonyabbak voltak, mint az uniós átlag, ezzel a 22. helyen álltunk, csak Lengyelország, Litvánia, Horvátország, Románia és Bulgária volt olcsóbb nálunk e tekintetben. Az infláció nálunk e területen is az uniós átlag alatt maradt, tehát biztosan nem nőtt a hazánknál olcsóbb országok köre.

Az Eurostat kiadványában jól bemutatták, hogy tavalyelőtt nálunk volt a 4 legalacsonyabb az árszínvonal, 37,9%-kal alacsonyabb az unió átlagánál. A tavalyi 15,3%-os harmonizált inflációs adatunkkal sem növekedtünk akkorát, hogy bármely előttünk levő ország olcsóbbá vált volna nálunk. Nálunk olcsóbb továbbra is Lengyelország, Bulgária és Románia, minden más ország drágább nálunk.

A lakossági energiaár növekedésével kapcsolatosan felhívom a figyelmet az Economist május 10-i cikkére, amiről itt is olvashatnak.

Az írásban az Economist munkatársai megvizsgálták a múlt téli tényleges halálesetek számát országonként, s összehasonlították a 2015-2019 évek azonos időszaki átlagaival. 149 ezer fős többlethalálozás történt 2022. november-2023. február időszakban az unióban, ami 7,8%-os növekedésnek felel meg. A többlethalálozás okainak vizsgálatából azt állapították meg, hogy közel 60 ezret még a Covid járvány okozott, de ennél nagyobb, 68 ezer volt az energiaárak növekedésének a következménye. Az általuk készített ábráról leolvasható, hogy hazánkban nem volt többlethalálozás a múlt télen (mindössze 7 ilyen országot látunk a grafikonon), s nálunk a legalacsonyabbak a háztartási energia árak (legközelebb vagyunk a grafikonon a függőleges tengelyhez).

A cikkben így fogalmaznak: „A magas energiaárak életekbe kerülhetnek. Eltántorítják az embereket attól, hogy megfelelően fűtsék fel otthonukat, és a hideg körülmények között élve megnő a szív- és légúti problémák kockázata…. Az országok közötti áttekintés azt mutatja, hogy a fűtőanyag költségek általában azoknál nőttek legjobban, ahol a legtöbb többlethalálozás következett be.” Szóval magyar életeket mentett a rezsiárak kordában tartása.

4 Tényleg kivándorolnak a fiataljaink?

Ismét elhangzott mindkét eseményen, hogy a fiataljaink kivándorolnak, elment már 700 ezer honfitársunk. Az igazság fele tényleg az, hogy ma a világ többi országában az ENSZ statisztikái szerint 714.420 hazánkban született, de nem hazánkban élő honfitársunk él.

véletlenül se gondoljuk azt, hogy ez a hétszázezer ember mostanában költözött el tőlünk! S ha már az ENSZ statisztikáit vizsgáljuk, akkor vegyük észre azt is, hogy 584.567 olyan honfitársunk is van, aki pedig nem Magyarországon született, de nálunk él, itt lakik, része a magyar lakosságnak.

A KSH éves vándorlási adatokat is kiad, ebből látható, hogy 2016 óta többen költöznek hozzánk, mint ahányan kivándorolnak. S a hozzánk költözők között nagyobb arányban vannak a korábban kivándoroltak, most visszatérők, mint a külföldön született bevándorlók.

Az ENSZ legfrissebb statisztikái szerint a környező országok közül 2020-ban is nálunk volt a legkisebb a külföldön élő, hazánkban születettek aránya az aktuális lakosságszámhoz viszonyítva. Még Szlovákiában és Szlovéniában is nagyobb volt ez a mutató, pedig a volt keleti tömb államai közül mi vagyunk hárman a legkisebb elvándorlási aránnyal rendelkezők.

Ha a bevándoroltak és az külföldön élők lakosságszámra vetített arányának különbségét – azaz az egyenlegüket – vizsgáljuk, akkor egész Európában Magyarország, Észtország, Finnország és Ciprus a legkiegyenlítettebb, ahol 1,5 százalékpontnál kisebb a különbség a két arány között.

„A statisztikákból nélkülözhetetlen információkhoz jutunk a világról és saját magunkról. Ám az utóbbi években a médiahackkek, a hoaxok és a fake news terjedésével egyre inkább kételkedünk bennük” – írta Tim Harford az „Adatdetektív” c. könyvében. Ezzel a cikksorozattal javítani szerettem volna a statisztika és az adattudomány megítélésén. Javaslom, gondoljunk jobban utána, nézzük meg a környezetét is egy-egy adatnak, nem a statisztikákban van a hiba, hanem legtöbbször az értelmezésük, a magyarázatuk nem elég alapos, vagy éppen félrevezető.

Nyitókép: Mandiner-grafika