Nincs megállás! Dobrev Klára a nyugdíjakról sem mond igazat

Ahogy a korábbi részekben részleteztük, a DK már érezhetően elkezdte az európai parlamenti választási kampányát. Legutóbbi rendezvényükön az árnyék-miniszterelnökük a magyar nyugdíjakról beszélt, ismét erősen csúsztatva. A cikksorozatunk első részében lerántottuk a leplet a keresetekről terjesztett álhírekről, második részében pedig a minimálbért vettük górcső alá, most megvizsgáljuk, mi a helyzet a nyugdíjakkal.

A DK árnyék-miniszterelnöke a múlt hét elején a szombathelyi beszédében tucatnyi grafikont mutatva azt fejtegette, hogy Magyarország az unióban a legrosszabb hely, de ők elhozzák majd a reményt. Addig, amíg ez csak az ő véleményük, nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, ha valaki a véleményét objektív igazságként próbálja tálalni. Így tesz a DK a nyugdíjakkal is:

Dobrev Kláráék azt állítják, hogy a nyugdíjak hazánkban nem emelkednek olyan mértékben, mint a bérek, illetve Magyarország nem költ annyit a nyugdíjakra, mint más környékbeli országok. Ezzel szemben a KSH legfrissebb adatai szerint a nyugdíjas háztartásokban élők egy főre jutó átlagos nettó jövedelme az utóbbi években is folyamatosan szinte azonos az aktív háztartásokban élőkével, nem maradt le tőlük, nincs hátránya a nyugdíjasoknak az aktívakhoz képest.

Szakmaiatlanok e témában is a dobrevi grafikonok

Dobrev Klára a nyugdíjakról két grafikont is bemutatott. Az első arról szól, szerinte mennyit érnek a nyugdíjak a bérekhez képest. Ahogy a sorozatunk első cikkében már kitértünk rá: sem a KSH, sem az Eurostat nem ad adatokat a bérekről, csak a keresetekről. A kereset a bérből és a munkáltató által rendszeresen és nem rendszeresen kifizetett egyéb kereseti elemekből áll (pl. jutalom, prémium, karácsonyi és húsvéti egyszeri kifizetés, 13. havi bér, teljesítménybér, veszélyességi pótlék, osztályfőnöki pótlék, stb.). A teljes éves keresetünk egy hónapra vetített (azaz 12-vel elosztva) része a havi átlagkeresetünk. Így mindenképpen igényesebb lenne keresetről beszélnie, de itt már „szerencsére” a grafikon alcímében pontosított.

Az átlagnyugdíjat azonban nem pontosította, de ha a legtöbbek által hivatkozott KSH-adatból készültek a számításai, akkor az nem éves átlagnyugdíj, hanem a januári hónapban fizetett átlagnyugdíj. Régebben a nyugdíjasok az év minden hónapjában ugyanannyit szoktak kapni, tehát nem okoztunk hibát, ha azzal számoltunk az egész évre, de a januári emelés mellett már 2011 óta biztosan van év közi visszamenőleges kiegészítő emelés, továbbá nyugdíjprémium, ami szintén egyszeri kifizetés. Ezen felül van még 2021-től a 13. havi nyugdíj is, ami először csak egy hétnyi összegű volt,

Ezeket a nem rendszeres keresethez hasonló tételeket nem tartalmazza a KSH által kiadott januári átlagnyugdíj adat, ez kimaradt a DK számításából is, pedig hozzá kellett volna kalkulálni.

Továbbá köztudott, hogy míg a nyugdíjas háztartások átlagos létszáma 1,5 fő, addig az aktívaké 2,7 fő már hosszú évek óta. Dobrev a nyugdíjasok aktívakhoz viszonyított elszegényedésével akart kampányolni, de

A KSH-nak vannak olyan nyilvános adatai, amelyek éppen erről adnak felvilágosítást, csak ezeket a jövedelmi adatok között kell keresni. Az egy főre jutó átlagjövedelmet úgy számoljuk, hogy az adott háztartás összes bevételét (az aktív háztartástagok munkájából származó munkajövedelmet, a nyugdíjakat, az egyéb összes társadalmi jövedelmi elemeket) éves szinten összegezzük, s elosztjuk a háztartás tagjainak számával – még akkor is, ha az a tag csecsemő, nem túl sok hozzáadott bevétellel. Ezt az átlagértéket kiszámolja a KSH minden évben aktívakra és nyugdíjasokra is. A legfrissebb adat még csak 2021-es, de

Kimondható, hogy a nyugdíjasok átlagjövedelme már évek óta szinte megegyezik az aktívakéval, korábban magasabb volt, mint az aktívaké, tehát nálunk a gyermeknevelés jelentett anyagi hátrányt, nem a nyugdíj, manapság ez kiegyenlítődött, átlagosan a hátrányt sikerült felszámolni a számos családi kedvezménnyel (pl. szja kedvezmények, stb.).

A második grafikon se tartalmaz sokkal több igazságot, mint az első

A második grafikon arról szól, hogy Dobrev szerint mennyivel kevesebbet költ a magyar kormány a nyugdíjasaira. A grafikonon hazánk mellett szereplő országok mindegyikében alacsonyabb még a nyugdíjkorhatár, mint nálunk, de mindenhol folyamatban vannak a nyugdíjkorhatár emelések. Továbbá ez az arány nálunk azzal is csökkent, hogy nagyon leszűkült a korkedvezményes nyugdíjasok száma. Míg 2012-ben az Eurostat adatai szerint még a korkedvezményes nyugdíjban részesülők aránya a korbetöltött nyugdíjasokéhoz viszonyítva 51% volt, addig 2020-ra a költségvetés nem fizet ki sem munkaerőpiaci okokból sem csökkent munkaképesség miatt korkedvezményes nyugdíjt.

Azok a csoportok, akik 2010 előtt ezen a jogcímen nyugdíjat kaptak, mára már beléptek a korbetöltött nyugdíjasok közé, s az újak ellátása nem „nyugdíj” jogcímen történik, másik költségvetési soron található már. Így ezen költségvetési sornak az aránya ezért is csökkent, míg más soroké növekedett.

Javaslom, hogy ezen arány helyett vizsgáljunk egy másik mutatót, ami sokkal kifejezőbben mutatja, hogy a magyar nyugdíjasok jövedelme hogyan viszonyul az unió többi országához, s ez a 65+ évesek jövedelmi szegénységi aránya, amit még a szociális transzferek előtti (tehát leegyszerűsítve pl. a segélyek nélküli) jövedelmükből számolunk. A szegénységi arány esetükben azt mutatja meg, hogy mekkora arányban vannak a korcsoportban olyanok, akiknek a jövedelme (a nyugdíja és a esetlegesen keresete, stb.) alacsonyabb, mint a teljes nemzeti medián jövedelem 60%-a. Ezt a mutatót az Eurostat adatbázisaiban megtaláljuk, a legfrissebb teljes adatsor a 2020-as referenciaévre vonatkozik, pár tagállam 2021-es adata is elérhető ugyan, de pontosabbak vagyunk, ha azonos időszaki adatokat vizsgálunk.

Ahogy a fenti grafikonon ábrázoltuk, hazánkban a Covid első évében, a nagy lezárások időszakában is 18,5%-a volt a nyugdíjasoknak a jövedelmi szegénységben élők aránya, ez a 8. legjobb arány az unió országai közül, az unió átlaga 20,3%. Csehország, Szlovákia és Ausztria aránya alacsonyabb nálunk, de a legtöbb „gazdag” országé jóval magasabb, pl. Németország, Svédország, Finnország, Hollandia, Belgium. Természetesen, ha a szociális transzferek utáni arányt vizsgáljuk, akkor az alacsonyabb, mindössze 15,4% volt, ami a KSH adatai szerint 2021-re tovább javult 13,6%-ra.

Tehát

hanem az aktívakkal azonos az átlagjövedelmük és az unióban a szegények aránya a körükben átlag alatti. 

A DK állításait további cikkekben fogjuk elemezni.

Nyitókép: Mandiner-grafika