A nagy túlélő, aki a súlytalanságig egyezkedett

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán

„41 szavazat. Karácsony Gergely ennyivel nyerte meg a főpolgármester-választást Vitézy Dáviddal szemben. A pénteki újraszámolás már jogilag nem változtatott az eredményen, de az leszögezhető, hogy nehéz lenne ennél gyengébb legitimációval nekilátni egy főpolgármesteri ciklusnak. Az újraválasztott főpolgármester saját »demokratikus« renoméját is kevés módszerrel rombolhatná effektívebben, mint hogy bizonyítékok nélkül gyanúsít csalással egy olyan intézményt, aminek tevékenységéről nem kormánypárti tagjai is elismerően nyilatkoznak, miközben jogi nonszenszként megismételt választásokat követel.

Nagy kérdés az is, hogy a radikálisan megváltozott összetételű, ősszel összeülő közgyűlésben milyen alkukat kell majd kötniük az egyes frakcióknak – illetve milyen lesz a főpolgármester viszonya saját eddigi, és reményei szerint jövőbeni szövetségeseivel, akik népszerűségvesztésük miatt valószínűleg már többet ártanak mint segítenek, és akiket vasárnap a választók is elküldtek a francba. Karácsony tehát sarokba szorított pozícióból, a lehető legkisebb legitimitással folytathatja a kormányzást.

Sikerülhet-e belökni a villamos alá az óbaloldalt, és vajon képes lesz-e megfelelni a vele szemben támasztott reményeknek, vagy végül Demszky Gábor nyomdokaiba lép?

A kompromisszumok embere

Karácsony Gergely főpolgármester imázsa a »kompromisszumkészségre« alapul, erre a képességére támaszkodott az elmúlt 5 évben, koalíciós partnerei is ezért az erényéért dicsérték. A színes koalícióban feszülő ellentéteken többé-kevésbé sikerült is felülemelkedni, és a közgyűlés eddigi működése is ennek volt megfelelő – mint ő maga is elmondta interjúnkban és más fórumokon is, a konfliktusokat sikerült belül tartani, nem kerültek ki a nyilvánosságba.

»Mivel mi nagyon erősen ki vagyunk téve egy propagandagépezetnek, nekem az volt a célom, hogy ezeket a vitákat lehetőleg ne a nyilvánosság előtt folytassuk. Lehet, hogy ha nem ilyen lenne nyilvánosságszerkezet, akkor lehetne ezekről érvelni a nyilvánosságban is. Én büszke vagyok arra, hogy ezeket a konfliktusokat belül tartottuk« – mondta el lapunknak a főpolgármester. Ezzel Karácsony akarva-akaratlanul is azt a képet erősíti, hogy a fontos döntéseket füstös hátsó szobák homályában hozzák meg.

Csakhogy kérdéses, hogy ha ezen kérdéseket a nyilvánosság előtt tárgyalják meg a szereplők, azzal nem éppen nép, a választói informáltságát és kontrollját segítenék-e elő? És nem a hatalomról való lemondást jelenti-e a nagy legitimációval, közvetlenül megválasztott politikus részéről, ha a hatalom előállításáért mindig a zárt ajtók kezeskednek, sosem a választók megerősítő felhatalmazása, akár szövetségesei ellenében. Mert – mint a kikerült hangfelvételeken is ecseteli – a budapesti konzultáció nem megerősítő felhatalmazás, hanem egy Fidesztől lopott kommunikációs, állegitimációs eszköz.

A zárt ajtók mögötti tárgyalgatás mindig a domináns szereplő érdeke, mert így nem látszik, hogyan nyomja le a többiek torkán az akaratát. Ez is a csapdahelyzet része: ha a gyengébbik szereplő kibeszél a közös vonalból, kegyvesztetté válhat, és ha nincs alternatív hátországa, – mint esetünkben Karácsonynak – belebukhat. Ha nem beszél ki, és mindent alárendel a többség előállításának, akkor a karakterét, és önállóságát veszíti el.”