Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán
„Nem tudom, mire gondol most Nádas Péter. Természetesen azt sem tudhatom, mit érez. Meg hogy foglalkoztatja-e egyáltalán, miként fajulhattak el ennyire a dolgok. Mert elfajultak, ugye, ez tagadhatatlan, egészen az egyelőre verbális fajüldözésig. Vagy az européer európai író, akinek neve rendszeresen felmerül az irodalmi Nobel-díj odaítélése előtt, a személyes érintettség ellenére, vagy éppen azért, egyszerűen legyint egyet és szó nélkül tovább ír. Mert úr ír, vagy mi, aztán a többit majd meglátjuk. Vagy nem egészen.
Mindenesetre az történt, hogy a Haus der Kulturen der Welt, azaz a Világ Kultúráinak Háza irodalmi díjának odaítélése után (az elismeréssel egyébként 35 ezer euró is jár, ami azért már látszik) némi botrányszag kezdett terjengeni a szabadnak mondott levegőben. Na, nem az elvárható mértékben, nem robbant fel az internet, nem üvöltöttek fel egy emberként az éjszaka sötétjében a közösségi oldalak feketeöves kommentelői, de azért mégiscsak. Ugyanis már megint szintet léptek a progresszívnek nevezett woke-agyamentek és az ügynek ezúttal magyar vonatkozása is van.
Jelesül, hogy a jelöltek mezőnyében szerepelt Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író is, méghozzá a Rémtörténetek című kötetével,
ami így utólag nem mindennapi bevonzásnak tűnik. Aztán nem ő nyert. Ez idáig rendben is lenne, előfordul az ilyesmi a legjobb családban is, ízlések és pofonok különbözők, a zsűriben is emberek ülnek, s a többi. Még akkor is megtörténhet, ha egyébként Nádasé volt a legjobb könyv, sőt.